mert van az a babona (mondjuk én nem hiszek bennük, de tényleg), hogy amit az ember az év első napján csinál, azt minden nap fogja. Hátha mégis igaz, és minden nap fogok blogot írni... Mondjuk, akkor ezzel együtt napi szinten mosok, gyerekkel játszom (ez de jó is lenne...), dolgozom (munkahelyi dolgokat) is. És akkor van a facebookon egy csomó olyan hülyeség, hogy "Amelyik három szót először megtalálod, az vár rád a következő évben". Ebben sem hiszek, de azért megörökítem itt, hogy miket olvastam: gyengédség, pénz, boldogság. Végül is jöhetnek. Meg szintén a fészbúk szerint ikreket fogok szülni 2016-ban. Na ez tuti nem lesz így, nemhogy ikreket, de semmiféle gyereket nem áll szándékomban világra hozni a a nagyikor küszöbén. Pont.
Annyira hamar eltelt ez a szünet és annyira zsúfolt volt, hogy most gigantikus hátrányt kell leküzdenem, ha mindenről be akarok számolni. Nem akarok. Csak címszavakban.
A legjobb karácsonyi ajándék
Annak ellenére, hogy semmiféle konyhai cuccot nem akartam, az aszalógépnek igenis örülök! Régi vágyam, hogy beszerezzek egyet, már alig várom, hogy kipróbálhassam, Noémi kifejezett kérésére banánchips lesz az első saját gyártmányú aszalványom. De már látom magam előtt a több kiló meggyet, ami mindig a fán aszalódik meg, vagy a sok sárgabarack, amiből kábé ötévente van sok, a többiben nem terem egyáltalán, de ha az idén mégis (erről mondjuk pont nem jósolt semmit a facebook), akkor az a gépemben fogja végezni, az biztos.
Ja, amúgy nem baj, hogy végül nem írtam levelet az angyalkának, mert így is jó volt. Nem kaptam ugyan se szobabiciklit, se ékszert, se ruhát (parfümöt vettem magamnak a dm-ben, mert 50%-os engedmény volt), de kaptam színházjegyet és koncertjegyet, ahová a férjemmel megyünk, meg ígéretet egy hosszú hétvégére, amit szintén a férjemmel fogunk eltölteni. Valahol, valamikor.
A legnagyobb változás
Műkörmöm van! Sose hittem volna, hogy valaha lesz, mert én ilyennel nem tudok élni, és a mindennapok bebizonyították, hogy valóban így van. Azért van mégis, mert a húgom most kezd neki az iparnak, és az én két kezem volt az első, amin gyakorolt a szünetben. Nem tudom, hogy fogok ettől megszabadulni, mert semmit nem tudok vele csinálni, leginkább az ujjaimat nem tudom használni egyáltalán, pont, ahogy gondoltam. Nyilván a tesóm gyakorlatlansága miatt, de 3,5 órába telt az egész felépítése a körmeimre, már majdnem teljesen hülyét kaptam, épp hogy megúsztam ép ésszel, komolyan. Most is úgy kopácsolok, mint valami harkály, pedig állítólag nem is hosszú, de már egy hetes és egy csomót nőtt a körmöm azóta. Le lehet ezt vágni valamivel, vagy hogy lehet eltüntetni? Mert bár tény, hogy soha az életemben nem voltak még ennyire szép körmeim, de ez nem nekem való.
A legnagyobb veszteség
December 24-én, ünnepi abroszvasalás közben hunyt el immáron sokadik vasalóm. Béke poraira. De nem bánkódtam sokat a fájó emlék fölött, az első napon amikor az Auchan kinyitott, egyből be is ruháztunk egy újra, már fel is avattam egy kiadós, mintegy 5 órán keresztül tartó vasalással. Gondoltam, akkor lássuk, mit bír a kicsike. Ez most valami teljesen új, ilyenem még soha nem volt, de még a nevét se hallottam sose, valami Russel Hobbs vagy mi, az életben nem hallottam róla. Majd tesztelem. Amúgy kezdem azt hinni, hogy ezeknek a vasalóknak van valami "munkaóra maximumuk", amit ha túllép az ember, nyomban beledöglenek. Ez a spáros fél évig bírta. Ilyet ne vegyetek soha. Már ha vasaltok egyáltalán.
Amúgy a tesóm mondta, hogy a szárítógép lenne a megoldás a problémámra, mert a) nálunk folyton szárad valamelyik szárítón ruha/ágynemű/akármi, mert sokan vagyunk, b) a szárítógépben szárított ruhákat nem kell vasalni. Hát nem tudom. Egyelőre nem lesz szárítógépünk, mert a) marha drága, b) én a "non iron" dolgokat is vasalom, csak ráteszek egy pamut rongyot és azon keresztül. Tudom, nem vagyok normális. Pedig lehet, hogy ha azt a pénzt összeraknám, amit a sok vasalóra költök, nem beszélve arról a rengeteg pénzről, amibe a vasaláshoz használt áram kerül, könnyen lehet, hogy jobban járnánk.
A legnagyobb partiarc
Egyértelműen Simike. Tegnap a barátainknál voltunk szilveszterezni. Előrelátóan Simit 3-kor fektettük le, 5-kor kelt, hogy bírja az éjszakázást. Hát bírta. Hajnali 3-kor alig bírtuk ágyba parancsolni. Mi lesz velünk 15 év múlva, rágondolni se merek.
A legtutibb elfoglaltság
Az olvasás. Gyakorlatilag az egész téli szünetet átolvastam. Másra nem nagyon volt lehetőségem (a vasaláson kívül, mert azt hosszú körömmel is lehet), mert az első héten itt volt a húgom a fiúkkal, utána meg műkörmöm lett, attól ugye nem lehet semmit sem csinálni (gyöngyfűzés meg ilyesmi, amit nagy elánnal beterveztem), úgyhogy, miután a férjem feltöltötte az e-book olvasónkat, neki is álltam. Tudom, hogy nem nagy szám, de elolvastam vagy öt skandináv krimit. Nagyon szórakoztató könyvek voltak, pont ehhez volt agyam, semmi máshoz. Pedig nekikezdtem komolyabb dolgoknak is, de egyszerűen nem bírta az elmém bevenni, hát visszamentem a pihentetőbb olvasmányokhoz. Nem bántam meg, jól szórakoztam, és pont azt akartam.
Most úgy érzem, nagyon akartam még valamiről írni, de elfelejtettem. Kicsit fáradt vagyok, mert ugye hajnalig szilvesztereztünk, de ha eszembe jut, majd megírom. Addig is mindenkinek
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
