Amíg alszik a gyerek, mi megváltjuk a világot

Ma van az utolsó napom itthon, holnaptól meló orrvérzésig. Számvetést készítettem magamban, és rá kellett jönnöm, hogy baromira nem használtam ki az időmet. Azt az időt, amit a kicsi alvással töltött, és nekem szinte mindenre jutott volna akkor belőle. Most össze is szedtem egy képzeletbeli beszélgetés formájában, hogy a két év alatt mennyi mindenre kellett volna jusson a drága időmből, amíg alszik a gyerek.

- Jaj, hát szervusz, drága barátnőm, aranyos Magdikám, ezer éve nem láttalak, gondoltam, beugrom egy picikét cseverészni, ha már itthon vagy ezzel a kis gyönyörűséggel, biztos van egy kis időd rám. Hogy pont alszik, jó, akkor tényleg van időd, ezek a cseppek egész nap alszanak, nem igaz, Magdikám? Ja, hogy a kétévesek már nem, nahát, ezt nem tudtam. Másfél órát -ünnepnapokon kettőt- szundikál a tündérke? Édes Istenem, hát ezért irigylem én annyira a gyeses anyukákat, drágám! Napi másfél óra, amikor azt csinálnak, amit akarnak! Ha nekem lenne minden nap másfél órám, én, bár nem vagyok vallásos, térdre borulva adnék hálát a Jóistennek, hogy mennyire jó hozzám, komolyan, Magdikám.

Figyelj csak, mucikám, nincs kedved csinálni egy kávét? Mint a régi szép időkben, tudod, az egyforma virágos csészéből, na? Az egyiket eltörte a baba? Te herendiből itatod, normális vagy, Magda? Aha, hogy lerántotta az abroszt, és úgy. Milyen abroszt amúgy? Mert hát itt nincs is sehol asztalterítő. Aha, hogy pontosan emiatt nem teríted le az asztalt, tök igazad van. És a másik csésze? Én ihatnám abból, jó? Az meg nincs elmosva, akkor jó lesz bögréből, persze.

Szűzmáriám, Magdikám, mi ez az edényhalom??? Amíg alszik a gyerek, igazán mosogathatnál egy kicsikét. Ezt a hülyeséget, hogy pont a konyha mellett van a gyerekszoba, nem lehet még egy jót csörömpölni se. Hát igen, végül is panel, nem ti tehettek róla, de azért akkor is.

Nálatok amúgy mindig ilyen kupleráj van? Gyerekjáték itt-ott, kiborulva ide-oda ez-az? Tudod, tényleg nem kioktatni akarlak, de amíg alszik a gyerek, igazán kihasználhatnád az időt egy alapos rendrakásra és takarításra, én mondom neked, mucikám.

Te, figyelj, gondoltál már arra, hogy behúzod a sötétítő függönyt? Nem, nem süt be nagyon a nap, csak azt az ember magasságú kupac vasalatlan ruhát még az utcáról is lehet látni, mit gondolnak az emberek, eszedbe jutott már? És az, hogy esetleg addig, amíg alszik a gyerek vasalhatnál is? Tudom, hogy öten vagytok, és te még az ágyneműt, a farmert és a mackógatyát is, de akkor is, napi másfél óra vasalással egy egész vállalható szintet lehetne tartani, drágám.

És az új ismeretekkel hogy állunk, hm? Miiii, nincs időd tanulni? Ne már, ha nekem lenne napi másfél órám, én már tutira a phD-met írnám, hacsak már rég meg nem volna. De egy nyelvvizsga megszerzése, egy új szakma elsajátítása tényleg gyerekjáték, hiszen addig, amíg alszik a gyerek, remekül lehet tanulni, hidd el, mókuskám, hidd csak el nyugodtan.

De azért a hobbijaidat csak nem hagytad abba? Olvasás, horgolás, varrás, ilyesmi? Biztos vagyok benne, hogy azt az időt, amíg alszik a gyerek, semmi mással nem lehet jobban kitölteni, mint szabadidős tevékenységgel, én mondom neked.

Te, ez a foltos felső nem egy mai darab, igaz-e? Nem tudsz elmenni vásárolni, na, ez aztán tényleg nem indok, hogy ilyen ócska ruhában mutatkozzál emberek előtt. De most komolyan, amíg alszik a gyerek, te odaülsz a gép elé, és megrendeled a ruhát. Ennyi. Az alvásidő egyik legpraktikusabb kihasználására az internetes vásárlás kiváló ötlet, nemdebár?
Szűkös a keret, nemigen marad belőle csak úgy shoppingolni? Nem értelek téged, arany anyám, mikor annyira jó szakmád van, itthon is vígan dolgozhatnál. Amíg alszik a gyerek, addig te melózgatsz, aztán jól elköltöd a pénzt csini rucikra. Most igazam van, vagy igazam van?
És a régi, romantikus vacsikkal a férjeddel, na azzal mi van, hm? Milánói sertésborda, vörösbor, utána kis süti, fagyi, összebújás, hmmmm??? Mi az, hogy örülsz, ha egy túrós tésztát össze tudsz dobni 10 perc alatt? Kapjál már a fejedhez, muci, hát van napi másfél órád, amíg alszik a gyerek! Na, akkor kell szépen nekiállni sütni-főzni, hogy mire hazajön az a drága ember, legyen valami rendes kaja, amit megehet, hogy a többiről már ne is beszéljek, ugye.

Bár most, hogy így jobban megnézlek, talán nem is akkora gond, hogy mostanában nincsenek nálatok nagy vacsorák napirenden. Sőt, ha jobban belegondolok, talán nem is kellene soha többet az életben vacsoráznod. Vagy egyáltalán enned. Drága barátnőm, most nem azért kérdezem, hogy bántsalak, de néztél te az utóbbi két évben tükörbe? Olyan egész alakosra gondolok, tudod. Mintha egy kicsit, hogy is mondjam, szóval, mintha elengedted volna magad, neked nem úgy tűnik? Saroktól térdig csak egy nagy vádli vagy, régebben pedig micsoda karcsú bokád volt! Hát, bokád az most nincs, de, khm, tokád..., hát az valahonnan lett, ha nem csal a szemem, mucikám. Gondoltál esetleg arra, hogy picikét tornázhatnál, amíg alszik a gyerek? Ha ügyes vagy, a másfél órába még egy zuhany és egy hajmosás is beleférhet. Amire, ahogy így elnézem, szükséged is lenne. Nem bántásból mondom, de egy merő kóc a hajad, és ahogy a képed kinéz, anyukám, az nem mindennapi látvány! Szürke arc, szarkalábak a fekete karikák fölött, bakker, ide egy komplett szépségszalon kellene. Hú, anyám, ez milyen jó ötlet már! Most valóban korszakalkotó jutott eszembe! Alvásidőben te hajat mosol (torna után, nyilván), feldobsz egy pakolást az arcodra, kilakkozod a körmödet, kiszeded a szemöldököd meg a kis bajuszkádat. Mutasd a lábad is, légyszike! Te jószagú liliom, ez szőrös, és nincs kikenve a lábkörmöd sem, de legalább jó hosszú. Na, ha jól osztod de az időt, amíg alszik a gyerek, a csülkeidre is jut belőle: epilálás, borotválás, gyantázás ízlés szerint, plusz a repedt sarkak eltüntetése egy kis lakkozással megspékelve. Valamit tudok, ugye, Magdikám?

Ja, hogy a szemed alatti karikákat csak alvással lehetne eltüntetni? Hát akkor hajrá! Amíg alszik a gyerek, aludj te is, másfél óra szunyókálás minden délután, így kerek a világ, nem igaz, Magdám?

Nem mondod, hogy nem tudtad, hogy a Juci férjhez ment és el is vált fél év alatt? Hol élsz te, Magduskám, hát hol? Te senkivel nem beszélsz, a föld alatt laksz, vagy mi? Ide figyelj, amíg alszik a gyerek, neked más dolgod sincs, mint társadalmi életet élni: leülni a gép elé, írni néhány e-mailt az ismerősöknek, hogy hogy is vannak, és akkor nem maradsz le semmi szaftos hírről. Vagy csak bekapcsolod a skype-ot, és beszélgetsz egy jót valakivel. Vagy fogod a telefont, végül is másfél órányi beszélgetés nem csapja agyon a családi büdzsét, nem igaz? Na ugye, mondom én!

Mi ez a nyöszörgés? Felébredt a drága? Jaj, hogy elrepült ez a másfél óra, Magdikám, mintha nem is lett volna, észre se vettem. Jó volt veled csevegni, de legközelebb be kellene ülnünk valahová, mert ez a másfél óra semmire, de igazán semmire nem elég, drága barátnőm, nekem elhiheted.


Biztos van még ezer más dolog, amire a drága alvásidőt fel lehet(ett volna) használni, de pillanatnyilag ennyi jutott eszembe. És holnaptól erre mind mind nem marad időm, mert amíg alszik a gyerek, más fog rá vigyázni...