Pucolás!

És ha szépen ki van tisztítva a cipő/csizma (lehetőség szerint a legnagyobb), akkor lehet várni az öreg nagyszakállút, hátha csurran-cseppen valami kis ajándék!
Nekünk szerencsénk van, mert van házimikulásunk, igaz, elég zsenge korú, de legalább sokáig kitart majd.

.

Díszbe öltöztetjük

Itt az advent, és én évek óta arról álmodozom, hogy csodás díszbe öltöztetem a házat és úgy várjuk kollketíve a nagybetűs Ünnepet, hogy minden ragyog, narancs- és fahéjillat keveredik a levegőben, girlandok és fények teszik ünnepivé szerény hajlékunk amúgy teljesen dísztelen enteriőrjét. Emlékszem, mikor beköltöztünk tíz évvel ezelőtt, összevásároltam mindenféle bizbaszt karácsonyi dekorációs kelléket, és rém ízléstelenül, ámde a gyerekekkel együtt hatalmas jókedv és móka közepette felaggattunk mindent szerte az egész házban. A lépcsőkorlátra szanaszét hulló, ellenben elképesztően szúrós drótgirland került, rá mindenféle gyöngyfüzérek, a karnisra valami piros és arany anyagokat függesztettünk, narancskarikákat aggattunk mindenhová. Sőt, még a nappali két "lámpája" közé (akkoriban az egész házban mindenhol minimál stílusban felfüggesztett pucér izzók hivatottak a világítást biztosítani) is került a már említett szúrós műfenyőből. Akkor nagyon szépnek tűnt, főleg a gyerekek csodálták nap mint nap a közösen elkövetett lakásdíszítési malőrt. Mára az akkor beszerzett csecsebecsék egytől egyig száműzetésre ítéltettek, így semmiféle lakásdísszel nem rendelkezem. Az ablakmatricák bírták legtovább, őket idén tavasszal hajítottam a kukába.

Most pedig hosszasan időzöm az internetet böngészve, hogy hogyan és mivel lehetne ünnepivé varázsolni a házat. Nézegetek DIY oldalakat szebbnél szebb saját készítésű díszekben gyönyörködve, percekig mélázom a mindenféle fényeket áruló (web)áruházak kínálata előtt, hogy akkor mibe is kerülne valami szép beltéri égősor, esetleg világító függődísz, netán az ajtóra -kívülre, természetesen- némi fénycső vagy -füzér. Sokba. Úgyhogy nehéz szívvel le is mondtam ezekről - persze titokban azért nézelődöm, mert olyan jó nézni, hogy máshol milyen szép dolgok vannak. Álmodozni csak lehet, nem?

És merész álmokat szövögetek arról is, hogy kiveszek pár nap szabadságot az ünnepek előtt, mondjuk egyet rögtön a most következő héten, egyet pedig az azt követőn. Takarítani gondoltam ezeken az amúgy igen szabad napokon. Ablakot pucolni és függönyt mosni, letörölni az ajtókat, normálisan port törölni, ilyesmi. Talán ha nincs is feldíszítve a ház, egy alapos takarítás azért csak ünnepibbé varázsolná a látványt.

Vigyáz ránk

Simikénk értő fülekkel hallgatja a tévéreklámokat:
- Anya, negyven éves kor után már futnod kell!
- Tessék???
- Igen, neked is és apának is. És Calcitriót is szedni kell, mert a csontjainkra vigyázni kell!

Ó, Istenem, bármit, csak futni ne kelljen!!!

Hiszi a csodát

Nekünk ilyen "tasakos" adventi naptárunk van, amit a szülőknek kell feltölteniük meggyőződésük szerinti ajándékkal (= édesség, apró játékok, ilyen-olyan akármik). Én nem töltöm tele az egészet egyből, mert a karnisra van fellógatva, és már magában is kb. egy kiló darabja, telerakva pedig azt kockáztatom, hogy ránk szakad a karnis adventesől. Így aztán csak az aktuális napi cuccot teszem a számos zsákba. Simikém ma délután kérdezett erről valamit, én pedig úgy gondoltam, hogy nem kertelek, megmondom neki a teljes igazságot.

- Anya, ki teszi az ajándékot az adventi naptárba?

- Én, kisfiam.

- Na neee!!! Ezt nem hiszem el!

- Miért, szerinted ki tesz bele?

- Hát, biztosan a manók vagy a tündérek!

Ha választani lehet, akkor inkább tündér vagyok, mint manó.