2014. december 15., hétfő

Járványügyi híradó

Van nekünk most ugye - pontosabban Siminek, nem is értem, mi ez a "nekünk", sosem szerettem magamat is belevonni a gyerek ügyeibe, mint például lázasak vagyunk, megy a hasunk, kijött az első fogacskánk ésatöbbi - szóval felütötte a fejét nálunk a "bájámhimjő".
Az egész úgy kezdődött, hogy nagyjából 6 héttel ezelőtt, vagyis alig, hogy elkezdtük a bölcsit, lett egy darab bárányhimlős kislány a bölcsiben. 4 hete szólt a gondozónő, hogy már a mi csoportunkban is "tombol" (igen, ezzel a szóval mondta) a kór. Csak néztem rá boci szemmel, mire megjegyezte, hogy egy, azaz egyetlen gyermek a 12-ből, már elkapta...

Na, attól fogva kezdtem Simit minden este fürdés előtt (és a biztonság kedvéért utána is, hátha pont fürdés alatt jött ki az első pötty) alaposan átvizslatni, különös tekintettel a hajlatokra, hogy akkor himlős-e vagy sem. És nem volt az. Megnyugodtam, hogy tutira megúsztuk, mert addig csak 2 gyerek fertőződött meg Simiék csoportjából, azt hittem, akkor ennyi és kész.
Múlt vasárnap nem vittük Simit istentiszteletre, mert anyu felajánlotta, hogy vigyáz rá, és bevallom, nagyon megkönnyebbültem, mert épp csak kigyógyult a takonyból. Mondtam is magamnak (meg minden érdeklődőnek), hogy jó is, hogy otthon marad, így legalább biztos, hogy nem kap el semmit. Nekem meg mindenképpen muszáj dolgoznom az utolsó két hétben, én vállaltam a téli ünnepek leszervezését az oviban, és ezek ugye most vannak, úgyhogy bármi áron óvjuk és védjük a csepp gyermek egészségét és édesanya munka jellegű terveit. És akkor hazamentünk, és akkor gyorsan levetkőztettem a gyereket, mert már késő volt, és akkor levert a víz. Jó, a  fürdőszobában amúgy is 32°C van a két radiátor miatt, de ez most amiatt a 4 pötty miatt volt, amit a hasán láttam. Csukott szemmel fordítottam meg a kölköt, hogy hátha nem, ugye nem, biztos hogy nem bárányhimlős. Pedig az volt, mert a hátán, egész pontosan a jobb lapockáján már nemcsak pötty, hanem egyenesen hólyag volt. Még jó, hogy nem vittük, és nem fertőzünk meg vele egy csomó embert, akikre kb. karácsonykor jöttek volna ki az első pöttyök.

Hétfőn akartam dokihoz vinni, de végül az eső miatt nem mentünk. Gondoltam, semmit nem tudna az orvos egy himlős gyerek kezeléséhez hozzátenni, végül is nem 40°C-os lázas, tüdőgyulladt gyerek, akinek azonnal antibiotikumra van szüksége. Így aztán megspóroltam magamnak bő 2 km szakadó esőben való sétát. Persze másnap mentünk, de épp voltak a fertőző váróban (kb. 6 négyzetméter), és egyszerre csak egyvalaki lehet bent, így a már előttünk lévő gyerek is kint volt az anyjával az udvaron, mi meg hát csatlakoztunk. Még jó, mindezt nem szakadó esőben kellett, mert fél óra ázás nem esett volna jól. Így csak szimplán hideg volt, de azt meg ki lehetett bírni.

És valóban himlő, és idén már nincs bölcsi. És akkor egy hét szabi, mert azért csak nem sózok egy himlős gyereket senkire.

Terveket szőttem a hirtelen felszabadult egy hétre: ablakpucolás, minden ruha kivasalása, ajtók lemosása, és ami még belefér. Ebből csak a vasalás valósult meg úgy 80%-ban, a többi nem. Nyűgös volt, néha 38°C-ig is felment a hője, vakarózott, bújt, és nem sajnáltam, hogy otthon maradtam, mert csak az anyjával volt jó neki. Adtam a Fenistil cseppet, hogy ne viszkessen, és amitől köztudottan minden gyerek agyonvert kutya módján alszik, hát az enyém nem. Óránként felkelt(tett engem), sőt, volt, hogy ennél is gyakrabban. Kipurcantam. Ugyanis hiába a szépen gyógyuló pöttyök, ez még mindig nem hagy aludni (mondjuk, sose hagyott). Ma pl. olyan fáradt voltam a munkahelyemen (mert már mamaszolgálat van, vége a szabinak), hogy a jobb szememnél konkrétan látótérkiesésem volt, meg villódzott minden. Ez eddig csak ritkán jött elő, olyankor, amikor már nagyon padlón voltam alváshiányból kifolyólag.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy itt a szoptatás vége, és kész. Aludni akarok. Annyira fáradt vagyok, hogy arra nincsenek szavak. És ami a legnagyobb baj, hogy a fáradtság nálam abban mutatkozik meg, hogy állandóan ideges vagyok, kiabálok, csapkodok, gyakorlatilag kifordulok önmagamból. De ugye itt van a lelkiismeretem, hogy mégis hátha kell még neki az összebújás, és ugye itt a bölcsi, az is stressz. Pedig tudom, hogy csak cuminak használ. De amilyen szerencsétlen vagyok, leszoktatom, és ugyanúgy ébredni fog, mint eddig, csak azért, hogy neki legyen igaza. Nem tudom, mit csináljak. Viszont aludni akarok. Nem egy órát egyhuzamban, vagy ünnepnapokon akár hármat is, hanem nyolcat, de minimum hatot. Ennyire komoly igényeim vannak. Különben rövid úton begolyózom, ez tuti. Mégis csak jobb egy normális anya és egy szopásmentes gyerek, mint egy szopó gyerek és egy meggárgyult anya. És hát igen, már 2,5 éves elmúlt. Ilyenkor már simán odaadják a gyerekek a cumit a Mikulásnak, süninek, kiét épp ki viszi el. Tavaly elgondolkodtam Evelin írásán, hogy esetleg egy süni elé vetem magam, de letettem róla. Most -szintén egy poszt miatt- a Mikulásnak akartam magam adni (nem úúúúúgy, persze, hogy nem, csak a mellemet, jó, azt sem úúúúúgy, tudjátok, áh, mindegy), de erről is lemaradtam. Mi legyen? Aludni akarok. Önző vagyok? Sajnos, akkor is aludni akarok.

Ja, visszakanyarodva az eredeti témához: gyógyul, már sebes, nem lázas, nem fertőz. Karácsonyra talán nyoma sem lesz.

13 megjegyzés:

  1. Ó, hát, igazából semmi biztatót nem tudok írni, mert épp totál betegen készülök én is a szigorlatomra, a sírás határán voltam valamelyik nap, szóval sorstársak vagyunk mostanában.
    Szabad perceinkben a férjemmel a nyugdíjas éveinket szoktuk tervezgetni... :D
    Jobbulást és kitartást!!! Mindjárt szünet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem tavaly nem sírnom kellett az államvizsga előtt, hanem komoly szuicid késztetésem volt, mert annyira el voltam keseredve, hogy biztos nem sikerül, mert alig volt lehetőségem tanulni. De aztán sikerült, így már biztos vagyok benne, hogy ez a mostani is fog (6 hét múlva lesz, atyaég, még a tételeket sem vettem elő). Úgyhogy nyugi, a szigorlat is menni fog. Legfeljebb majd arról a tételről beszélsz, amit tudsz :D!

      Törlés
  2. Itt a karácsonyi szünet, hosszú ideig együtt lesztek otthon, ez a legjobb alkalom, hogy elvedd tőle a cicit. Elég nagy már hozzá, és tényleg ki fogsz merülni, fizikailag, idegileg, nem csoda, hogy állandóan ideges vagy, kiabálsz. Szánd rá magad, és lépj egyet. Én is így karácsonykor csináltam Emmával, hiszen sokáig együtt voltunk, áttudtam segíteni a nehezén. Pár nap az egész és vége. ÉS IGENIS UTÁNA ALUDNI FOG, HIDD EL!!! Vége az ébredéseknek és aludni fogtok. Tényleg szüksége van rá, és egyáltalán nem leszel ettől gonosz anya, 2,5 évig szoptattad!!! Hajrá, hajrá!!!!! Melletted állok lélekben!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Évi, olyan aranyos vagy! Emlékszem, két éve, mikor te agyaltál ezen, én biztattalak a saját példámmal, amit Ádámmal csináltam végig :D! Azt hiszem, belevágok, bár pillanatnyilag nagyon nehezen szánom rá magam. Ma pl. 3(!!!) órát aludt egyhuzamban a gyerek. Királyság!

      Törlés
    2. Ez a 3 óra alvás, csak az ellenség megtévesztése miatt van. Biztos érzi a vesztét! Ne higgy neki! ;))))) Szánd rá magad! Mindkettőtöknek jobb lesz. Neki se jó, ha ennyiszer ébred és nem tud pihentetően aludni, nem csak neked.

      Törlés
  3. Egy hét késéssel olvasom... belevágtál azóta? Hogy megy? Én tegnap este borultam ki. Minden nap egyre gyengébb vagyok a szemét betegség miatt, de az alvás nem megy, nem elég. Napról napra egyre fáradtabb vagyok, a kimerültség pedig most rohadtul nem tesz jót. És erre tegnap (persze mit hisztizek, nekem csak tegnap), épp mikor feküdnék aludni, sírva ébred a kisebbik. Nem jöttünk rá mi baja, csak sejtettük, hogy beszorult a lába a leesés gátlóhoz (vagy csak elzsibbadt), és az fáj. Fél-egy óra bőgés, aztán a nagy ötlet "nézzünk vonatot" (máris nem fájt semmi), aztán 1-1,5 óra vonatnézés (én közben 16-szor elaludtam), aztán újabb nagy bőgés, hogy méééég vonatot akar nézni... és nem alszik itt, de ott sem, hanem a hálóban... és persze, menjünk oda, nincs ezzel gond, de ott jött a szokásos szeánsz. Mert mi már nem szopizunk ugyanannyi évesen, de a sok hónappal ezelőtti leszoktatásból még mindig visszamaradt az "akkor csak megfogom cicidet" szokás. És tegnap éjjel a fáradtságtól, vagy mert túl sokat csinálta, vagy nem tudom miért, de fizikailag rosszul voltam, ahogy hozzám ért. És óriási bűntudattal leállítottam, mert de szemét vagyok, szegény tiszta nyűg, és különben is két hét múlvától sok hétig nem is lát majd, de akkor sem bírtam már. Ő bőgött, férjem kivitte a nappaliba, anyám hozzám jött be, én ott bőgtem.

    És most ott tartok, ahol te, hogy talán be kéne ezt végre fejezni. Akkor is, ha kell neki, és akkor is, ha már csak két hetet kéne kibírnom, és ki tudja, mi lesz azután. De még nem döntöttem el, mit tegyek. Viszont ha te belevágtál, és haladtok az elmúlt hét során, hát bizony lehet ezt jelnek veszem, és belevágok én is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Kriszti, dehogy vágtam bele :-(. Annyira gáz, de most "jól" alszik a gyerek, kb. 3-4x ébred csak éjjelente, így elgyengültem. Pedig nagyon kellene már aludnom, estére mindig olyan vagyok, mint a mosott sz*r.
      Amúgy ezt a "cicizést" én is utálom, mindig elteszem onnan a kezét, mikor elkezdi birizgálni. Mert amúgy mániája, hogy matat valamit szopi közben. Szerintem ez nem szemétség, én sem bírom elviselni, van rajtam ezer más dolog, amit simogathat, birizgálhat.

      Kár, hogy nem tudtam "jelként" szolgálni (aztán majd verem a fejem a falba, hogy mekkora hülye vagyok, hogy nem használtam ki a lehetőséget), ettől függetlenül simán belevághatsz!

      Törlés
    2. Bele is vágtam. Akkor majd én szolgálok neked jelként a sikerrel :D
      Tegnap reggel ébredéskor nagyon komolyan mondtam neki, hogy elég volt, már nem esik jól, és többé nem szabad. Összetört a drágám egészen. Nagyon megértette, hogy miről beszélek, és nagyon sírt. Nem rohant el sértődve sehová, ahogy az nála lenni szokott, hanem csak beletemette az arcát a párnába, és sírt. Majd megszakadt a szívem, de már nem akartam visszalépni. Azóta volt pár újabb próbálkozás, (anyámnál is), azokat egészen könnyedén sikerült elhárítani. Persze, most nem ébredt éjjel. Az esti-éjjeli félálmos nyűgös állapotban e legnehezebb nemet mondani.

      Törlés
    3. Na, ez is egy hetes késéssel íródik, bocsánat! Örülök, hogy belevágtál, remélem, sikeres lesz a művelet. Az a baj, hogy annyira meg kell keményítenie magát az embernek, amennyire szinte nem is lehet :(. Rettenetesen félek attól, hogy nagyon fog sírni, úgy sajnálom. Én most a tavaszi szünetig elodáztam a dolgokat, de akkor tuti, emlékszem, Ádámnál is akkor mondtam végleg nemet. Nála bejött, úgyhogy Siminél sem lehet másképp!

      Törlés
    4. Bátorítalak, hogy vágj bele mielőbb. Vannak nehéz pillanatok, de nagyobb teher volt húzni-halasztani, még ha akkor nem is vettem észre. Én most határozottan úgy érzem, hogy jól döntöttem. Pedig aznap nagyon furdalt a lelkiismeret miatta.

      Törlés
    5. Azt hiszem, elszalasztottam a lehetőséget :(. Kellene nagyjából egy hét, hogy rendesen "elválasztódjon", és ebbe most nem merek belevágni. Mindjárt kezdődik a bölcsi, ami most ugye egy teljes hónap kihagyással folytatódik, az is elég megrázkódtatás lesz (mindannyiunknak...), úgyhogy marad a tavaszi szünet. Addigra talán véget is ér a taknyos korszak, amikor a nátha miatt eleve sokkal többet bújik hozzám. Most gyorsan megnéztem, idén elég korán lesz húsvét (április 5-6.), úgyhogy pont 3 hónapot kell még kiböjtölnöm alvásilag. Csak nehogy nagy pofára esés legyen a vége, hogy elválasztom, ő meg tojik átaludni az éjszakát...

      Törlés
    6. Hát akkor legyen úgy, hogy én április közepén számon kérlek, te pedig beszámolsz a remek eredményekről!
      (és ha már elseje van, BUÉK)

      Törlés
    7. Szavadon foglak, Kriszti, hidd el, várom a jelentkezést! Április közepén veled ugyanitt ;)!
      Ja, és nektek is (extra, giga, mega) BÚÉK!

      Törlés