Meg vagyok vizsgálva

Nem fogok széjjelhullani, legalábbis nem mostanában. Voltam ugyanis ma doktornál, kettőnél is.

Reggel teljes döbbenetemre 9 órakor már visszafelé jöttem az sztk-ból! Történt ugyanis, hogy miután 7.40-kor nyerőszámot sorszámot kaptam, 8 órakor pontban elkezdődött a rendelés. Ez itt Magyarországon történt, kérem! Odabent megállapította az orvos, hogy látható bajom nincs -nőgyógyászati szempontból-, van valami cisztaféleség ugyan a méhem mögött, de a nőknél ez olyan gyakori, hogy tulajdonképpen marhára. De azért a következő ciklusban szeretné megnézni, hogy kiürült-e, a citológia eredménye meg 6 hét múlva várható, úgyhogy a jövőben gyakori vendég leszek a nődokinál. Remélem, az egyik kiürül, a másik meg negatív lesz.

Ez után, mivel ennyire hamar végeztem, még simán a rendelési idejében találtam a körzeti orvost is, akinél a jogsimmal kapcsolatos dolgokat kívántam elintézni. 4-en voltak előttem és 40 perc várakozás után be is jutottam. A felületes -esetleg valami "nyugati" országban élő- szemlélő számára ez azt jelenthetné, hogy "Barátom, micsoda egy alapos orvos ez! 10 percet szán egy-egy betegre, hihetetlen!". De nem. A 40 percben a 4 beteg vizsgálatán kívül benne volt még két darab, egyenként nagyjából 8-10 perc hosszú magánjellegű telefonbeszélgetés (aminek minden egyes szava kihallatszott a zárt ajtó mögül), illetve egy pár perces "Elnézést, de nekem most ki kell mennem!" című ismeretlen helyre való távozás (ez alatt a rendelés nem szünetelt, az asszisztens adta a recepteket, így még hárman bejutottak előttem, holott utánam jöttek). Amúgy milyen egy lejárt jogosítvány miatti orvosi vizsgálat? Mert én odaadtam a szemészeti papírt, a régi jogsimat és egyéb okmányaimat, amikről a szükséges adatokat lediktálta a doki az asszisztensnek, kifizettem a 7.200 forintnyi vizsgálati díjat (gondolom legalábbis, hogy azért fizettem) és ennyi. Ezek alapján én alkalmas vagyok a vezetésre? És mi van, ha mondjuk 200-as vérnyomásom van, vagy megsüketültem az eltelt 10 év alatt? Se egy vérnyomásmérés, se semmi. Vagy nem is kell?

Ó, és az is van, hogy nem fáj a hasam. Megszűnt magától, pedig komolyan szét akartam repedni, annyira fájt az utóbbi időben. Még szerencse, hogy az ember fórumozik, és vannak tapasztalt anyatársak, akik jó tanáccsal látják el az embert, hogy hátha az ugyanolyan tünet ugyanolyan problémát takar. Mondjuk lehet véletlen egybeesés is, ez majd 2-3 hét múlva kiderül, amikor elkezdem magamon újra a tejterhelést. Mert hétfő óta szigorúan tejmentesen élek, és meg is szűnt, de tényleg egycsapásra, a kínzó hasfájásom. Laktóz intolerancia? Meglehet. Mindenesetre borzasztó az életem tej nélkül, a kávé ihatatlan (napi 2 tejeskávé volt az életben tartó erő), tele a hűtő joghurttal és sajttal de nem eszem. Egyelőre totálisan próbálok minden tejes dolgot kiiktatni, de rettenetesen nehéz. Már kétszer végigcsináltam, amíg a fiúk csak anyatejen éltek, szóval tartható a dolog, tudom, de az eleje kínszenvedés.