Vajon széjjel fogok esni?

Itt ülök, és végre nem fáj semmim. Már ha eltekintek attól pici szurkáló alhasi izétől, ami szinte elhanyagolható a többihez képest.

Mert volt ugye, hogy egy bő hónapja szereztem valami csípőgyulladást, ami még mindig belém hasít olykor, de legalább már nem folyamatos a fájdalom, és ha van, az is elviselhető, nem kell tőle sántikálnom.

Aztán egy jó másfél hete elkezdett fájni a hasam. Két napig csak olyan tompa fájás volt, hát kit érdekel az ilyen, ugyebár. Pár nap múlva jobban fájt, hétvégén meg már annyira, hogy ki is sugárzott ide-oda, én meg fel-felsikkantottam, mert mindig a meglepetés erejével tört rám a tőrdöfés. Addig-addig hagytam magam gyötörni, hogy elhatároztam, én bizony orvoshoz megyek, mert ez már igazán nem járja. Ez azért fontos lépés részemről, mert a háziorvosomnál, aki idestova 16 éve az orvosom, eddig alig-alig fordultam elő. Szám szerint 3 alkalommal: először, mikor 11 éve övsömöröm lett; másodszor, mikor ehhez képest fél évvel a jogsimhoz kellett a vizsgálat és harmadszor, mikor egy elkóborolt zigóta miatti műtéten estem át 4 éve, és ekkor bizony (életemben először és eleddig utoljára) saját jogon betegállományba kényszerültem. Ja, és néhányszor elmentem a férjem ügyét intézni, de az nem számít. Ebből is látszik, hogy nem vagyok az a beteges típus, mondjuk egy torokfájással vagy köhögéssel el sem megyek, más meg igen. Nem vagyunk egyformák.

Szóval orvoshoz készültem, mégpedig szerdán, feláldozván ezzel a HTB-napomat, de mindent az alattomos hasfájás okának kiderítése céljából. Végül nem mentem el, mert Simi is lebetegedett, így nem vittem bölcsibe, viszont én sem tudtam elmenni sehová. Azóta se voltam.

Amúgy első körben asszonydoktorhoz kívántam menni, mert az a bizonyos szűrővizsgálat is igencsak esedékes volna, és gondoltam, akkor azon is túl vagyok, és hátha rögtön ki is derül, hogy mi a baj. Szándékozom még a háziorvost is felkeresni, mert mi van, ha mégsem az asszonydoki hatásköre, és neki meg van esetleg ötlete/tapasztalata, hogy a franc fáj bennem néha egyáltalán nem, néha tompán, máskor meg úgy, hogy alig kapok levegőt és kisugárzik a fájdalom szanaszét az egész belsőmben. 

Szerdán szeretnék menni, most addig vagy meggyógyulok, vagy fájok tovább itt-ott változó intenzitással vagy valami biztos lesz.