Honnan tudhatja az ember, hogy itt az ideje a nyári szabadságnak?

1.) Nyár van.
2.) Cipőt vásárol a gyermekének, amit a gyermek hazaérkezésekor a lábára akar próbálni. De nincs mit, ugyanis a megvásárolt lábbelit az üzletben felejti.
3.) Gondos háziasszonyként a tökéletes folteltávolítást célként tűzve maga elé, beáztatja a ruhákat mosás előtt. A házban található egyetlen törött aljú lavórba, amiben kizárólag a vasalásra váró ruhákat szokta tartani, hiszen törött az alja, másra nem használható. Még jó, hogy nem egyenesen a szennyeskosárba áztatott...
4.) A másnapi ovis foglalkozáshoz alaposan bevásárol: csomagolópapírt és vastag filceket vesz, hogy öltöztetőbabákat rajzoljon. Hogy ne menjen ki a fejéből, az egész kupacot az ebédlőasztalra teszi, majd többször is felháborodva dohog magában, hogy már megint ki a csoda pakolt mindenféle lomot az asztalra? Este kiderül, hogy ő volt, de nem rajzolt rá semmit.
5.) 2 hónapig tartó ígérgetés után végre egy szép napon mégis elviszi a kolléganőjének a még kora tavasszal beharangozott befőttes üvegeket.
6.) Rettenetes patáliát csap, mikor a férje bejelenti, hogy ezen a hétvégén lesz a 4 napos "kirándulás". Milyen kirándulás? Mikor mondtad? Mikor beszélted meg? Velem aztán nem! A nagylányt is viszed? Na, azt aztán tényleg nem mondtad! Vagyis de, csak azt mondtuk, hogy még megbeszéljük! Tényleg mondta, tényleg megbeszélték. Csak ki emlékszik már arra...
7.) Záros határidőn belül a férjének és gyermekeinek a "Sárkány típusú női hozzátartozó idegbaj nélküli elszenvedője" címet kell adományoznia, mert az utóbbi időben mindenen, mindig felmérgesíti magát. Persze az alapvetően idegbeteg természetén túli mértékben.

Pillanatnyilag ennyi jut eszembe, de naponta több tétellel tudnám gyarapítani a listát, de mindent elfelejtek.