A probléma akkor kezdődött, mikor az egész karácsonyi szezonomat elrontotta a szívbajom. Majdnem három hétig gyakorlatilag folyamatosan küzdöttem a minduntalan rám törő heves szívdobogással, mellkasi szorítással, hátamba sugárzó szúró fájdalommal, bal kar zsibbadással, és mikor már diagnosztizáltam magamon két halálos és három súlyos betegséget, elmentem orvoshoz is, hogy igazam van-e. A háziorvos nem tudta megmondani (mondjuk, neki nem is beszéltem a vélt diagnózisokról), viszont elküldött szívészhez, és felírt egy
Eljött a vizsgálat ama nagy napja, ami a következő diagnózissal ért véget: "Panaszai nem cardiovascularis eredetűek, teendő nincs." Szóban az hangzott el, hogy biztosan nem kapok szívszélhűdést, mert a) nem tartozom a rizikócsoportba, valamint b) nem jellegzetesek a tüneteim. A probléma oka minden bizonnyal fizikai és mentális kimerültség, amit semmiképpen nem dilibogyóval kell orvosolni, hanem azzal, hogy a) elkezdek sportolni, hogy jobban bírjam a fizikai megterhelést, b) néhány havonta kilépek a mókuskerékből, azaz elmegyek itthonról feltöltődni valahová, és itthon is többet pihenek. (A tünetek azóta is meg-megjelennek, de nem olyan gyakran és nem olyan intenzíven, mint azokban a hetekben, de már nem foglalkozom velük, hiszen a doki azt mondta, hogy nem halok bele. Hiszek neki.)
Remek tanácsok. A fizikai kimerültség oka nyilván az, hogy dolgozom, lótok-futok egész nap, egyik munkából a másikba szaladok, és így se érem magam utol soha a házimunkában, folyamatos lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem vagyok megfelelő anya, feleség és háziasszony. Ráadásul mostanában nagyon rosszul alszom, mindig korán kelek, ha kell, ha nem. (Ma is például, ezen a szép nemzeti ünnepen felébredtem hajnali 5-kor a férjem telefonjának valamilyen hangjelzésére. Nem is az volt a baj, hogy én felébredtem, hanem az, hogy ő viszont nem, így mikor már majdnem visszaaludtam, akkor másodszorra is megszólalt - erre már a férjem is felkelt -, ezek után viszont hiába vártam vagy egy órán keresztül, az álommanó már messze járt.) De ha amúgy sem érek rá semmire, akkor mikor fogok sportolni? Minek a rovására tudnám elkezdeni? A pihenést pont ugyanezen okoknál fogva nem tudom beiktatni. Mondjuk, ma délután kiutaltam magamnak egy óra alvást, mert reggel 3 órával kevesebbet aludtam, mint terveztem, és most a második felvonásnyi vasalás helyett blogot írok, úgyhogy az itthoni pihenést egy darabig kipipáltnak tekintem. Az elmenős pihenés pedig, hát az drága, mikor tudnánk menni, és különben is, tavaly már voltunk.
A mentális kimerültség rendben van, ilyen a munkám, sőt, most nagyon ilyen. Teljesen leszívja az agyamat, mire hazajövök, sokszor már gyereket se akarok látni, szegény Simikém...
Most akkor elkezdek mászni. Azt nem tudom biztosra ígérni, hogy felfelé fogok haladni, de a földön előre biztosan. Ha esetleg átérnék a fal túloldalára, majd jelzem.
Hű, te Andi, ez nem hangzik ám jól! Valahogy mégiscsak pihenni kellene. Meg mozogni. És ezt most magamnak is mondom... Barátnőmmel beszéltük, hogy elértem azt a szintet, amikor már a tusolás is őrületes macera, na és megegyeztünk abban, hogy biza, ennél a szintnél már mozogni kell. Remélem, te is és én is kikevergőzünk belőle.
VálaszTörlésIgyekezni fogok! Még nem tudom, hogy hogyan, de szánok egy kis időt átgondolni a napjaimat. A sport fontos lenne, de ettől a tanévtől nagyon kevés az időm, mert hetente 3x járok pluszban gyereket fejleszteni, az elvisz rengeteg időt. Két teljes délelőttöt és egy teljes délutánt, a maradék két napon kell minden háztartási vackot megoldanom, viszont így esélytelen a szabadidős tevékenység :(.
TörlésEndokrinológus- keress egyet, amiket leírtál mind lehet egy alulműködő pajzsmirigy miatt is. Fuss még egy kört, szar ügy, de sokat segíthet és persze mozogj, kezd el a tibeti 5 rítussal ami tényleg csak pár perc! Muszáj, hogy jobb legyen!
VálaszTörlésAz endokrinológiát más is említette, a háziorvosnak is a pajzsmirigy volt az első gondolata, de a TSH-m tökéletes. Tudom, hogy ennek ellenére lehet ilyen jellegű bajom, szerintem el is kezdek majd dokit keresni. De kit és hol? Első körben az SZTK-ra gondoltam, de ott ezer évig kell várni. mindegy, egy kis utána járást megér.
TörlésÉn először eg yuh-t csináltatnék, nekem is az mutatta ki, hogy van vele baj, mert a véreredményemmel nem volt, de mivel voltak hasonló panaszaim mint neked+ meg volt nagyobbodva a pm-em, így kaphattam beutalót az endokrinológiára mert egyébként nem, és onnnantól egyenes votl az út- Autoimmun pm gyulladásom van és amiatt alulműködik a pm-em. Hormont szedek , hogy pótoljam amit az nem állít elő, aztán ha egyszer túl nagy , csúnya vagy akármilyen lesz, majd kiveszik... Amióta a hormont szedem a világ sokkal élénkebb és frisebb, szóval jó dolog:)
TörlésNem is tudom, hány hete vagy hónapja.. van egy ilyen izé a kezemen. Számolja a lépéseim, a pulzusom, az alvásom, stb. Ahogy a gyerek lázán nem segít a lázmérő (pedig egy gyerek nagyon tud benne hinni), az én kimerültségemen sem segít ez a kütyü (pedig én is nagyon tudok benne hinni). Illetve mégis, mert abból, hogy látom, hogy napi 5-6 óra a teljes alvásidőm, és az is sok pici darabból összeadva, legalább már tudom, hogy mi, és mekkora a baj. És hogy merre kéne lépni. Nekem pl. az ágy felé, minél hamarabb minden éjjel. Nem mondom, hogy már nem vagyok kimerült (dehogynem), de már elteszem magam aludni éjjel 1-1:30 helyett még valamikor éjfél előtt.
VálaszTörlésAzt sem mondom, hogy akkor most usgyi az első kütyübolt, és vegyél magadnak egy ilyen drága micsodát de mostazonnal, de kütyü nélkül is segíthet, ha tudatosítod/számszerűsíted, hogy mégis mennyit alszol egy nap. Hátha rádöbbensz belőle, hogy ezentúl a két nagyobbik gyerek és férj is képesek a mosogatásra/vasalásra/főzésre/takarításra, hogy kicsit többet pihenhess.
(Persze fogalmam sincs, ki mennyit segít, nem akarom senki becsmérlésébe belemártani magam... de hónapokig (évekig?) zombiüzemmódban lenni a kimerültségtől nem csak, hogy ez időszak kidobása az ablakon, de ráadásul piszkosul kockázatos dolog).