Meghallgattatott

Dolgozom ugye a főállásomban, az oviban, és még két mellékállásban is, heti 3 napon. Tegnap reggel annyira, de annyira nem volt kedvem elmenni a mellékoviba, hogy azon rimánkodtam magamban, bárcsak elmaradna az órám, bárcsak elmaradna az órám sőt, tulajdonképpen a mai és a holnapi órák elmaradásáért is folyamatosan fohászkodtam, és már láttam magam előtt a gyerkőcök anyukáinak az sms-eit, hogy jaj, bocs, de ma sajnos...  Így aztán ötpercenként néztem a telefonomat, hogy elolvashassam az értesítést: beteg a gyerekem, elmarad az órám. Sajnos, értesítés nem jött, így a -11°C-ban nekiindultam a közel 2 km-es túrának. Odaértem, ahol bociszemekkel néztek az óvónénik, hogy mit keresek én ott, hiszen beteg a gyerekem és az anyuka hogyhogy nem szólt nekem, hát nincs is oviban. Na, megmondom őszintén, nem az volt a első gondolatom, hogy mennyire szeret az Isten, hogy meghallgatta a kérésemet, és elmarad az órám, hanem (szégyellem nagyon, de így volt) olyan dühös lettem, mint a pinty. Ennek ellenére, mikor felhívtam az anyukát, hogy mi van, elnézést kért, és simán mondtam neki, hogy semmi baj, mert hát előfordul az ilyen. És valóban előfordul, úgyhogy mérgelődve indultam a munkahelyemre.

Majd' megfagytam útközben, de a hideg miatt gondoltam, hogy ez igazán természetes. De a 26°C-os oviban sem engedtem fel, úgyhogy megkértem gyanútlan kolléganőmet, hogy precízen mérje már meg a testhőmérsékletemet a 14ezer forintos professzionális homloklázmérőnkkel. 38,8 °C. Juhéééé! Többszöri újramérés után, 38,8 - 39,9 °C között ugrándozó hővel hazahozott az egyik igen kedves kolléganőm, sőt a mai napra nyertem magamnak egy rehabilitációs napot a tavalyról áthozott szabadságaim terhére.

Engem nem nagyon szokott a magas láz se leverni a lábamról, de estefelé, mikor már több órája voltam eléggé lázas, a szervezetem kezdte megelégelni, és elkezdett fájni a fejem, meg kompletten az egész ember. Tartottam magam ugyanis a legújabb lázcsillapítási trendhez (amit én kábé mindig így is csináltam a gyerekeknél is), miszerint addig nem csillapítunk mesterségesen lázat, amíg az ember nincs a láztól marha rosszul, mert a láz jó, nem ellenség, szépen legyőzi a betegséget. Az egész délután végigfetrengése után egy Neocitrant elfogyasztottam, hátha segít, bár se náthára, se influenzára utaló tüneteim nem voltak, de mindegy. Szóval Simit megfürdettem, lefektettem és elaludtam. Nyilván a gyerek is, mert mikor 11 körül felébredtem átöltözni, mert tiszta víz volt a pizsamám az izzadtságtól, szépen szuszogott.

Reggel mindenki elpályázott itthonról, én a biztonság kedvéért betettem egy adag ruhát a mosógépbe, mert hát igazán pihentető így mosni, hogy az automata masina csinálja, és megígértem a munkahelyemen, hogy ezt a napot ha törik, ha szakad magamra és a pihenésre fogom szánni. Elvégre gyakorlatilag soha nem vagyok beteg, de tényleg nem, úgyhogy 10-15 évente 1 nap igazán jár nekem is. Nem állt szándékomban kikelni az ágyból egész nap, gigantikus alvás-olvasás-filmnézés-alvás-olvasás-filmnézést terveztem. Meg a ruhák kiteregetését, természetesen. Egészen 9 óra 5 percig élveztem is a magányt, a csendet és a lustálkodást regenerálódást, mikor is a telefon berregése derékba törte az egészet. Az oviból hívtak, hogy Simi sír és fáj a füle, fekszik, nincs jól. Hát bakker, komolyan, tényleg ezt érdemlem??? Elzarándokoltam a gyerekért, tényleg sírt, biztos fájt is a füle. A fülfájás sajnos a járóképességét is negatívan befolyásolta, így kis megszakításokkal hazáig cipeltem. Potom másfél kilométerről beszélünk (jó, nem volt annyi, mert a csúszós részeken letettem, de 1 km tuti volt), meg egy 16 kilós, overállba öltöztetett gyerekről, úgyhogy mire hazaértem leszakadtak a karjaim, kiköptem a tüdőmet és úgy fájt a hasam, hogy csak na. Egy kis Nurofentől a gyerek fájdalmai megszűntek, vidám, mint egy kismókus, ennek ellenére elviszem ma orvoshoz.

Én amúgy jól vagyok. A betegség úgy gondolta, hogy semmi értelme kitörnie rajtam, úgyse tudnék vele foglalkozni, így ma már nem vagyok lázas sem, de még csak hőemelkedésem sincs. Viszont holnap is itthon leszek a beteg gyerekkel, így a holnapi órám is elmarad.

Minden kívánságom így teljesüljön???