Try again

Borzasztó nehéz nekifogni újra, ha egyszer már ennyi idő kimaradt. Persze nem az van, hogy a Mikulás elvitte a közlésvágyamat, vagy semmi sem történik velem, csak így alakult. Magyarázhatom azzal, hogy volt ugye az év vége, amikor ünnep ünnep hátán, szinte sose voltunk itthon, vagy ha mégis, akkor nem voltunk egyedül, vagy ha mégis, akkor meg vagy a már elpucolt vendégsereg után pakoltunk, vagy a következő előtt takarítottunk. Meg Noémi írta a magyar OKTV-dolgozatát, tegnap kellett leadnia, és ha itthon voltam, szinte folyamatosan foglalt volt a laptop. Mert mi egy olyan család vagyunk, amelyben nem rendelkezik minden családtag saját laptoppal. Vagyis leginkább én nem, mert Ádámnak van, a férjemnek van céges, Noémi ezt nyúzza.  Mindegy.

Most az a helyzet, hogy Simike egy egész hetes kimenőt kapott, mert anyukám elvitte Pécsre a húgomékhoz, holnap jönnek haza. Az csak hab a tortán, hogy a kimenő mellé kapott a jó kis baranyai influenzából, napokig magas lázzal nyaralt, de állítólag már jól van. Na, és én eredetileg ezt a Simimentes időszakot szándékoztam kihasználni blogírásra, de nem jött össze. Ezentúl szeretnék kissé naprakészebb lenni, bár annyi mindent tervezek, hogy biztos van, amit nem fogok megcsinálni, vagy legalábbis nem úgy, ahogy terveztem. Meg szeretnék tanulni például varrni, mert karácsonyra varrógépet kaptam, és hogy ne csak pénzkidobás legyen a masina ára, használni is illenék. Jó, hát nem kell valami nagy értékű szupergépre gondolni, a Lidlben vett az angyal egy "Lidl márkájú" gépet, állítólag jó fajta. A lényeg, hogy varrni lehet vele, a tesóm már kipróbálta. Minden vágyam (na jó, az egyik a sok közül), hogy a lakásba szép mindenféléket varrjak, úgy mint asztalterítő -nyilván a legkönnyebbel kezdeném-  meg székpárnák, aztán jöhetnek a függönyök, szoknyák -ezeket persze nem a lakásban aggatnám ki-, és az se lenne baj, ha egy leszakadt nardágalj felvarrását vagy egy elromlott cipzár cseréjét nem anyósomnak kellene megoldani. Ez lenne az új hobbim. Persze a raktáron lévő több kiló gyöngyöt, fonalat, miegymást se dobnám ki, mert mi van, ha egyszer azoknak akarok újra nekikezdeni? Most például nagy kihívás, hogy Ádámnak a farsangra fűzzek pár tombolaékszert. Itt ülök éppen egy nagy doboz gyöngy, több kilométer damil és vagy 50 kapocs, csat, fülbevalóbigyó és minta között és erre a blogot élesztem újjá.
Mert amúgy az is tervben van, hogy kissé rendszerezettebb leszek, mindennek meglesz a helye és az ideje, de ezt még nem kezdtem el, így nincs miért furdaljon a lelkem ismerete. Jövök még.