Ezt sose hittem volna. Mert nem vagyok kitartó. Mindig belekezdek valamibe, aztán abbahagyom. Ezért van itthon néhány ezer darab szalvéta (régebben decoupage-oltam), pár kiló gyöngy (régebben -meg néha most is- gyöngyöt fűztem), 10-12 km hímzőfonal (régebben keresztszemeztem), vagy 20 db kötőtű (régebben kötöttem, de a maradék fonalakat már sikerült elajándékoznom), meg 3 gyerek (régebben...). A blog legalább nem foglal helyet a lakásban. A világhálón meg bőven elfér.
Terveim szerint egy frappáns című, ízléses küllemű blogot akartam létrehozni, olyan kis "helyeset", már, ha a blogokat osztályozzák ilyen kritériumok alapján. Jó 2 óra alatt tegnap este (éjjel...) össze is hoztam egy csicsás, nyálas című izét. Aztán ma jól kitöröltem (úgyhogy ez már a második blogom...), és lett belőle egy fellengzős című kevéssé, csicsás izé. Nem kell ám a szemeket forgatni, és "Istenem, hogy ez milyen béná-zni", mert nem láttam kellő időben, hogy simán át is lehetett volna nevezni ezt az egészet. Mostmámindegy. Másodszorra se volt egyszerűbb, mindent kipróbáltam, nézegettem, igazán egyik se tetszett, vagy csak nem tudtam jól összehangolni a színeket a mintákkal, a betűtípusokat az elrendezésekkel meg ilyenek.
Eszembe jutott, hogy 8 évesen milyen határozottan választottam ki a szigetszentmiklósi Márka Skála Áruház cipőosztályán azt a cipőt, amit viselni szerettem volna az elkövetkezendő hónapokban. Gyakorlatilag a másodperc tört része alatt sikerült ráböknöm a két lehetséges modell közül arra, amelyik tetszett (vagy amelyik "kevésbé nem tetszett"). De bármit ilyen könnyen kiválasztottam: 3 pulcsi közül egyet, sőt, a kétféle kabát közül való választás sem okozott problémát. Most meg...20 sablon, 40 háttér, 70 betűtípus a prizma valamennyi színében, mindezek tízféleképp elrendezhetően. Hát könyörgöm, megbolondulok! Na, de sikerült valamit összehoznom, aztán majd megváltoztatom, ha már ügyes leszek. (Mondjuk azt, hogy a végén a "megjegyzések" vagy mi ne legyen ekkora ló betűvel, hanem csak szerényen húzódjon meg a bejegyzés végén) Vagy ha még egyszer az életben rászánok ennyi időt ilyesmire, miközben halmokban áll a vasalni való, a mosógép előtt két kupac ruha, a mosogatóban meg egy halom edény. Ez meg egy nyilvános blog, ahol mindenki olvashatja, hogy ez a nő meg milyen már, hogy inkább írogat meg önkifejez, miközben a családja gyűrött, koszos ruhában, étlen-szomjan tengeti a napjait. Szerencsére, ez még csak az első bejegyzésem, így senki sem olvassa, legközelebb pedig már nem fogok ilyen indiszkrét dolgokat közölni.
És ugye van három gyerekem plusz egy férjem, emellett főiskolára is járok, úgyhogy most a főzésben és vasalásban kellene örömöt találnom, és a szakdolgozatom megírásával kellene annyira kifejeznem legbelső önmagam, hogy más irányú irkálgatásra még csak ne is gondoljak. Hát, elképzelhető, hogy így lesz. Mert nem vagyok kitartó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése