Leszármazottaim

Nem sok blogot követek figyelemmel, de úgy tűnik, anyatársaim viszonylagos rendszerességgel adnak hírt csemetéik aktuális paramétereiről. Gondolom, egy rendes anya ezt csinálja, avagy a mami-blogoknak ez lehet az egyik fontos alapvetése. Azt nem tudom ígérni, hogy az összes gyerekről sokszor sokat fogok írni. Egyrészt, mert a nagyok már tényleg nagyok, nem változik a kiterjedésük semmilyen irányban túl intenzíven, tudnak járni, beszélni (jó Ádám rendesen raccsol, de ez mindegy), és minden egyéb alapképesség birtokában vannak. Másrészt, mert nem nagyon kívánok a lelkükbe taposni azzal, hogy mindent kitálalok róluk (erre különösen Noémi érzékeny, még képet se tehetek fel róla), főleg, hogy egyelőre nincs is tudomásuk arról, hogy a jó édesanyjuk blogot vezet. De ugye itt van nekünk Simon, aki még friss, ropogós, zsenge gyermek, napról napra változik, és még nem tud tiltakozni az ellen, hogy nagyközönség elé tárjam. Úgyhogy, őt fogom leginkább tálcán kínálni, annál is inkább, mert itthon vagyok vele, és minden, ami velem történik, az gyakorlatilag vele is történik.

Azért az aktuális alapadatokat megadom, így lehet a későbbiekben is -kis fejszámolással- következtetni, hogy melyik gyerekem épp milyen idős, hányadikba jár stb.

Noémi, 2000. 05. 20., hetedikes, magas, vékony, szőke, szemüveges, okos, táncol, zongorázik, olvas (mindig). Jó gyerek.

Ádám, 2002. 06. 12., negyedikes, átlagos magasságú és testalkatú, barna, okos (matematikus), karatézik és gyógytesire jár (Ez már nagyon személyes infó, ugye?). Jó gyerek.

Simon, 2012. 05. 21., 4 hónapos és 1 napos, 6700 g (az itthoni mérleggel mérve) és hatvanvalahány centi, jelenleg már majdnem kopasz, néha forog, ügyesen játszik a kezeivel, nyálzik, eszik, alszik, kakál (az összes tudománya közül ebben a legjobb) és csak ritkán sír. Jó gyerek.

Láthatóan 3 jó gyerekem van, mindenkinek ilyeneket kívánok. Az nem biztos, hogy ők minden gyereknek ilyen anyát kívánnak, mint amilyen én vagyok. 

Vagyunk még ugye mi ketten a férjemmel, így adjuk ki családilag a "csillagos ötös"-t, de magunkról aztán végképp nem akarok titokzatos információkat megadni, legyen elég annyi, hogy:  

Apa és Anya, még nem annyira öreg (hogy bevállalta a 3. gyereket is) és nagyjából mindenben átlagos. Na jó, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Apa az átlagosnál sokkal jobb APA...