Játszunk

Elöljáróban annyit, hogy maga a szóösszetétel kb. annyira logikus, mint az oxigén tartalmú levegő. Viszont ezzel a két szóval remekül el lehet adni bármit a jószándékú szülőknek és egyéb rokonoknak. Ja, hogy miről lesz szó? A fejlesztő játékokról.

Csak azért jutott eszembe, mert már a múlt héten megérkeztek az első karácsonyi játékkatalógusok az ilyen-olyan hipermarketektől. Ilyenkor mindig vértolulás keletkezik az agyamban, és mérgelődöm, hogy mennyi méregdrága, felesleges dolgot sóznak rá a szerencsétlen, gyerekének a legeslegkiválóbb játékot akaró szülőre. Lehetőleg 25in1, hogy minél több dolgot fejlesszen, vagyis legyen "gazdaságos", így elég egyszer kiadni azt a tömérdek pénzt, és lám, máris de sokat fejlesztettünk a gyerekünkön (kifejezetten a 3 év alattiakra gondolok). Aki meg nem tudja megvenni, mert a számlák befizetése után már kajára is alig marad, az szégyellje magát, mert kis dinka lesz a gyereke ezek nélkül. Se a színeket, se a számokat, se a formákat nem tanulja meg a büdös életbe' se, mert nincs neki OLYANja. Na, persze. Most kiírom magamból a mi a bögyömet nyomja (sok van, mert most a szoptatás miatt van elég hely gyűlni a dolgoknak :-)).

Jobb, ha mindenki tisztában van azzal, amit minden játékgyártó és forgalmazó tud, nevezetesen, hogy minden játék fejlesztő játék. Még a sima, egyszerű fakocka is (milyen a tapintása, élei vannak, kopog, ha valamihez hozzáütögetik stb.). Egyáltalán nem az számít, hogy milyen drága és hány funkcióval bír egy játék. Sőt, néha kicsit sok is egyszerre, amit tudnak, mert egy kicsi gyerek képtelen arra figyelni, hogy ha megnyomja a gombot, akkor zenél, világít és pörög-forog egyszerre a játéka. Rengeteg (olykor feldolgozhatatlan) infó egy "tudatlan" bababuksinak. Azt meg sürgősen felejtsük el, hogy majd a bedobós játék fogja megtanítani a gyereknek a színeket. Attól még nem fog rájönni, hogy mit jelent az idétlen géphangon visító játék "szájából" elhangzó "piiiiirooooos", mikor bedobja a kockát. Főleg, hogy sokszor még az adott nyelven kiválóan értő szülő számára is megfejtendő rejtély, hogy mit énekel/mond/kiabál a masina.

Igen, a gyereket a játék fejleszti. De nem a tárgy, hanem a cselekvés. Az, hogy játszhat: próbálkozhat, felfedezhet, együtt játszhat a szüleivel, testvérével, kutyával stb. Néha úgy gondolom, mindenki akkor járna a legjobban, ha a drága játékra szánt sok pénzt anyáék betennék egy perselybe, és minden közös játékkal, olvasással, homokozással, csiklandozással, főzéssel, mittudoménmivel töltött idő után visszavennének 100 Ft-ot. Vagy 200-at. A gyerek is jól járna, és a pénz se menne kárba. 

A leírtak ellenére se gondolja senki, hogy "fejlesztő játék" ellenes vagyok. Egyáltalán nem, sőt. Remek dolog lehet egy ilyen csodakütyü, ha nem arra szánja a szülő, hogy helyette tanítja a gyereket mindenfélére, hanem közösen játszanak vele (persze, amíg a gyerek igényli). Akinek telik rá, bátran vegye meg, csak jól használják. Akinek viszont nem telik, egy percig se legyen szomorú, mert minden drága játék helyettesíthető otthoni, egyszerű dolgokkal. 

És azt se vallom, hogy a gyereket állandóan fejleszteni kell, örökké a fenekében kell lenni, és kizárólag együtt lehet/kell játszani. Dehogyis! Nyugodtan lehet (kell) hagyni őket, hogy magukban játsszanak, mert felfedezni, tapasztalni igazán csak úgy lehet, ha hagynak az embernek teret az önálló cselekvésre. Milyen klassz is nézni a kisgyereket, miközben elmélyülten babrál egy műanyag flakonnal, egy kiskanállal vagy a cipőfűzővel. Ezek ám az igazi fejlesztő játékok ;-).