Nosztalgia képekben vol 3.

És van néhány olyan kép is, amin ketten vannak rajta. Íme!

Ölelős-szeretős

Egy ágyban az ellenséggel :-)

A kedvenc képem

Ádi "tojtája"

Alul apa van, de ő nem látszik

Ez igazán nem sok kép, így gondoltam, feldobom a bejegyzést néhány aranyköpéssel, amit a gyerkőcök "micimackós füzetében" őrzök. Jó, leginkább Noémitől vannak jópofa beszólások, ő nagyon hamar kezdett beszélni, és előrébb járt a nyelve, mint az esze :-).
No, akkor jöjjön néhány morzsa.

Noémi megmagyarázza (18 hónapos):
-Megsimogatom Apát, hogy ne legyen morgós.
-Rálépek a kutyus farkára, hogy ne ugasson.

Egyszer lehorzsolta a kezét, de nem vette észre, csak kézmosáskor, mikor fájt neki (3 évesen):
-Jaj, anya, van egy bibi a kezemen!
-Látom, valami lehorzsolta.
-Nem, lemosta a víz a bőrömet.

Szintén 3 évesen, egy náthás időszakban...
Tisztába kellett tennem Ádámot, mert bekakilt, miközben Noémi tájékozódott:
-Jó büdöset kakilt az Ádi, ugye?
-Bizony.
-De én nem érzem, mert nem én vagyok az anyukája.

Ugyanebben az időben a nagymamámnál. Bekente a száját szőlőzsírral, mire megkérdezte tőle az unokatesóm:
-Cserepes a szád, Noémi?
-Nem, szőlőzsíros.

4 évesen, mikor oviba került:
-Jó az ovi, csak kár, hogy tönkre tette az életemet.
-Miért?
-Mert nagyon korán kell reggel felkelni. (Valóban korán kellett, 3/4 6-kor).

Az első ovis köhögős betegség idején megkérdeztem tőle, hogy mikor köhög, nem birizgálja-e valami váladék, és közben mutattam magamon, hogy hol (a torkomnál). Mire ő:
-Nem birizgálja semmi a vállamat.

Az udvaron:
-Anya, ez milyen növény?
-Tyúkhúr.
-Ezen pengetnek a tyúkok?

És akkor Ádámtól is kettő, hogy ne maradjon ki.
Ő a "félrebeszéléseiről" volt híres:
-Add ide, Noémi, azt a kis labdát meg a "penészütőt" (teniszütőt), mert azzal szeretnék játszani!

Pécsre autózunk, hulla fáradt:
-Aludj már kisfiam, látom, hogy álmos vagy!
-Nem, anya, mert én "alhatatlan" vagyok!