2013. december 4., szerda

Még egy kicsit Simiről

Annyira mindent bele akartam írni a másfél éves posztba, hogy egy pár dolog kimaradt.

Például az, hogy leszokott a teljesen sajátságos "simonos" mutogatásáról. Ezt nagyon sajnálom, mert olyan kis cuki volt, ahogy a mutató- és középső ujját egymás mellé téve, a maradék hármat jól kinyújtva mutatott meg bármit, amit akart. Mindig mulattunk rajta, hogy gyerek így nem szokott csinálni, és vagy két hete ő sem. Egyik percről a másikra úgy mutat - csak simán mutatóujjal, a többit behajlítva- mint bárki más  földi halandó.

Az is aranyos, ahogy félreért dolgokat. Vannak bizonyos dolgok, amikre, ha Simivel beszélek, mindig ugyanazt a szót használom. Így például, mikor fürdetem és törlöm, a testrészei között a hasát "pocaknak" hívom. De valamelyik nap azt mondtam neki, hogy törölje meg a hasát, mert még vizes, erre ő a haját kezdte dörgölni. 
Ugyanez a helyzet a kukával is. Ha valamit ki kell dobni, megkérem, hogy vigye/tegye/dobja a kukába. Néhány napja viszont botor módon azt kértem tőle, hogy a kezében lévő papírt tegye a szemétbe, mire a kis sügér elkezdte a szemébe nyomkodni a papírt (talán zsebkendő volt, nem tudom).
Noémivel is volt egy hasonló eset. Nem tudom, mi miatt, de megkérte, hogy ráncolja már a homlokát legyen olyan kedves, mire Simike táncolni kezdett a nappali közepén.

Nagyjából két hete jött rá arra, hogy a hozzá intézett kérdésekre válaszolni illik. Ezt meg is teszi, igaz, bármit kérdezünk, a válasz "ne". És ilyenkor a kérdezőre vár a feladat, hogy kitalálja, Simi  valóban nemet mondott a kérdésre, vagy minden bizonnyal  igenlő választ adott, csak épp nem a magyar nyelvben használatos, és a helyeslésre utaló hangkészlettel adta elő.

Egyre többször próbálkozik az egyedül elalvással. Megmondom őszintén, nem tudom, örülök-e ennek tiszta szívből. Mert az önállóan elalvás úgy néz ki, hogy beteszem az ágyba, lekapcsolom az éjjeli lámpát is, és leülök strázsálni a kiságy mellé, amíg el nem alszik őkelme. Mert ez elalvásonként nagyjából 40-90 percet vesz igénybe. Ugyanis minden egyes ágybahelyezés beindít Siminél valamilyen szófosó üzemmódot, és nem képes elhallgatni. Csak mondja, mondja, mondja. Hogy apa, Ádám, mama, papa, Noémi, Pizsó, anya, Cica, dédi (meg egy csomó, akit nem ismerek fel kiejtés alapján) alszik. És újra. És újra. Aztán, hogy emlékszem-e, hogy apa autóval ment dolgozni (valahogy így: Ana? Papa brrrr do-o!) Hiába kérem szépen, csúnyán, akárhogy, addig nem hagyja abba, amíg szó szerint ki nem dől. Remélem, ebben az elalvás mizériában azért lesz változás!

Más hirtelen nem jut eszembe. Ha sikerül összevadászni a meglévő videókat a családban itt-ott előforduló telefonokról, fényképezőgépekről és egyéb kütyükről, még az is lehet, hogy mutatok párat, hogy mindenki lássa, mennyire cuki.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése