2014. április 30., szerda

Parlagon heverek

Az volna az igazán tuti, ha azt írhatnám, hogy "A pamlagon heverek", de nem. Csak így, egy szál magam vagyok a három (időnként kettő, máskor csak egy) gyerekkel. Az a baj, hogy a fáradtság olyan fokára értem, mikor csak valamilyen drog tudna igazán életben tartani. Mert a férjem nincs itthon, és én ilyenkor elég rosszul alszom. Nem félek, vagy ilyesmi, még azt sem mondhatnám, hogy hiányzik a szuszogása, mert ő két éve gyakorlatilag a nappaliban alszik, amit a hálótól egy egész emelet választ el. Valahogy mégsem az igazi. Hétfőn hajnali egy után sikerült elaludnom, Simi csak 3x ébresztett, de reggel 5 óra 30-kor kellett kelni, mert a gyerekek busszal mentek suliba. Tegnap már 11 körül aludtam, viszont Simikém kb. egymilliószor ugrasztott ki az ágyból az éjjel, így egész nap kóválygok, mint a hülyegyerek. 

Azt terveztem, mikor vattát éreztem az agyam helyén, és kicsi foltok ugráltak a szemeim előtt, hogy majd Simivel hunyok egyet ebéd után. Végül mégsem tettem, inkább vasaltam. A vaslás története tegnap kezdődött. Kitaláltam, hogy be szeretnék jutni az emeleti kuplerájos gardrób szobába, ahová annyira nem lehetett bemenni, hogy két vállal kellett benyomni az ajtót bejutási szándék esetén, mert minden talpalatnyi helyet a tesóméktól elhozott gyerekruhával megtömött 120 literes kukás zsákok foglaltak el. Ezért aztán lecipeltem a nappaliba mint a 148 kiló ruhát, és zsákonként átnézve méret szerint szortíroztam a cuccot. Pakolás közben ráakadtam egy egész szekrényt megtöltő mennyiségű 86-os ruhára, pont arra méretre, amit Simi még nagyjából 3-4 napig hordani tud. Ekkor kaptam egy kisebb idegrohamot, mert noha tudtam - ismervén a húgom fékezhetetlen vásárlási mániáját  -, hogy lehetetlenség, hogy a gyereknek csak 15 kombidressze és 6 pulcsija legyen, az is nyúlott-kopott,  hiába túrtam át többször is a zsákokat, mikor  gyerek belenőtt a 86-osokba, sehol nem voltak. Mégpedig azért nem, mert a kistesóm valamikor karácsony körül hozta fel a maradékot a 98-as holmik közé rejtve. Így aztán találtam még tegnap 8 farmert, 5 melegítőt, 35 kombidresszt, 40 pólót, és 15 pulóvert Siminek. Ki is mostam mindet azon melegében, hátha sikerül ráadnom valamelyiket, mielőtt végképp kinőné. Viszont a 70 pár zoknit nem mostam ki, azok már tuti kicsik. De nem is baj, úgyis vettem neki vagy 20-at, mivel nem találtam egyet sem.

Így esett, hogy a tegnapi mosás után ma kétségbeesett vasalásra szántam rá magam, de nem értem a végére, mert a büdös kölke nem aludt csak 1,5 órát. Nem tudom, mikorra sikerül a 2 szárítónyi ruhát kivasalnom, mert holnap nem hinném, hogy nekiállok, mert ugye a munka ünnepe lesz, amit nem munkával kívánok emlékezetessé tenni. Maximum egy kis főzéssel.

Az eredeti terv szerint a férjem ma éjjel ért volna haza, mivel azonban Hajdúböszörményből nem lehet csak úgy pikk-pakk hazatömegközlekedni, marad a holnap reggeli vonat. Talán délre haza is ér. Azért egy kicsit irigylem ám. Mert minden évben szervez magának valami 2-3 napos elvonulást,  sőt, olykor kétszer is megszökik itthonról. Néha munka miatt megy, máskor csapatéptíeni, megint máskor "elmélkedni". Két-három napra ledobja magáról a család terhét, aztán persze tök fáradtan hazajön, és békén lehet hagyni. Egy anya miért nem tudja ezt megtenni? Vagy csak én nem tudom? Az együtt töltött 15 év alatt - a kötelező terhességi-szülészeti kórházi tartózkodásokat kivéve- mindössze egy hétvégére utaztam el egyedül Pécsre a húgomékhoz. Akkor is azért, mert végre-valahára le akartam szoktatni Ádit a szopásról, és ezt láttuk a legjobb megoldásnak. Se addig, se azóta nem voltam egyedül sehol. Mondjuk, egészen őszintén nem is vágyom rá. Sokkal inkább szeretnék egy nyugis hétvégét a férjemmel láblógatással, semmittevéssel, vagy akár valamit tevéssel is, csak ne kellene mindig valakit kiszolgálni, valaki körül ugrabugrálni, valami házimunkát végezni.

Áh, jó lesz már, ha végre itthon lesz, még akkor is, ha a nappaliban fog aludni, hogy ki tudja pihenni a 3,5 nap fáradalmait, amit Simi mellett ugye nem lehet.

5 megjegyzés:

  1. Menj el három napra a húgoddal egy wellness hotelbe! A gyerekeket az apák ugyanúgy el tudják látni ennyi ideig. Majd meglátod, hogy milyen jó érzés lesz kipihenten hazamenni hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy a férjed is jobban értékeli majd a munkát, amit minden nap végzel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A férjem amúgy is értékeli amit csinálok, de legalábbis nem teszi szóvá, ha valamit nem csinálok meg :D. Ez a wellness hotel, háááát... Jó, csak a mi pénztárcánkhoz mérve annyira nem olcsó, és ha mennék, akkor biztos a férjemmel mennék, nem a tesómmal ;-). De ha el akarnék tűnni, biztos lemennék hozzájuk Pécsre, kicsit kimozdulnánk együtt a városban, aztán hazajönnék. Vonattal, mert az nyugis, és hát én nem vezetek, ugye.

      Törlés
  2. Az én férjem sokszor nincs itthon 2-3-4 napokra. Vagy munka, tréning, szórakozás, sportnap, egyszóval alkalom mindig van. És ő is mindig naaggggyon fáradtan jön haza mindenhonnan,mert úgye bárhol is van, keveset alszik,mert hajnalig iszogatnak, beszélgetnek, buliznak.Tehát esténként mindig van idő lazítani, kiengedni a gőzt.
    Ehhez képest én eddig 3-szor voltam a család nélkül 2 napot. De mostantól megbeszéltük 3 barátnővel, akiknél szintén hasonló a helyzet, hogy ezentúl 1-2 évente egy hosszú hétvégére meglógunk mi is a család elől. Ennyi önző módon jár nekünk, és a férjek is abszolút mellénk álltak. Várom már nagyon,hogy jókat beszélgethessünk a szaunába, kikapcsolódhassunk, a családot magunk mögött hagyva, csak magunkra, illetve egymásra figyelhessünk. Árban tényleg húzós lesz,de mindegyikünk kiszorítja valahogy a családi kasszából. Nekem most egyszerűbb így,hogy már teljes munkaidőben dolgozon, és mellette még a maximalizált extra gyed is jár/járt. Az extra gyedet egyből félre is tudtam tenni. Tényleg lehet,hogy neked is jót tenne, akár már az is,hogyha eljönnél a húgodhoz pár napra, és gondtalanul csavarognátok a városban, kirándulnátok egyet a Mecsekben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy a férjem többször javasolta már, hogy húzzak el egy-egy hétvégére, de megmondom őszintén, sajnálom rá a pénzt. Pécsre lemenni (még 50%-os közalkalmazotti kedvezménnyel is) sok ezer Ft, neki általában ezek a dolgok sokkal kevesebbe kerülnek, mert általában céges bulik. Ha meg nem céges, akkor sose kérdezem, hogy mennyit költ rá, csak én vagyok ilyen zsugori. Ja, és nekem amúgy olyan barátnőim egyáltalán nincsenek, akikkel ki tudnék mozdulni valahová. Vannak csajok, akikkel beszélgetek, mert vannak közös témáink (gyerek, hobbi stb.), de olyan "szívbéli jó barátnő" sajna, nincs. De ígérem, ha egyszer megint Pécsen leszek, majd szólok, és esetleg összefuthatunk ;-).

      Törlés
  3. Jaj, Andi bocs,de csak most jutottam ide,hogy belenézzek a blogodba! Persze,ha jössz Pécsre, feltétlenül szóljál!:-)

    VálaszTörlés