De komolyan. Aki ismer, az tudja, hogy nagyon jó beszélőkém van, bár akármiről nem szeretek beszélni, mert nem mindenről tudok, és nem akarok hülyének látszani, ha éppen valamilyen témához csak hülyeségeket tudnék szólni. Mondjuk, azért még így is előfordul, pedig igyekszem.
Szóval, nem írok, pedig még időm is akadna, ha nem mondjuk a tegnap megdöglött mikrónk helyett nézegetnék valami újat. Ez például teljesen felesleges időtöltés, mert a férjem azt mondta, hogy ma meló után vesz egyet, oszt jó'van.
Meg írhatnék arról is, hogy szombaton egy egész napot töltöttünk romantikus hangulatban a férjemmel. Kezdtük ezt a közös főzéssel, majd egy cseppet sem felemelő kórházi látogatással folytattuk (a nagybátyámat látogattuk meg, aki a közelmúltban stroke-ot kapott, hogy anyu végre maradhasson a fenekén, meg az időnkbe is belefért, meg hát mégis csak a rokonom, meg itt élünk egymás nyakán már 15 éve). Kis könyörgéssel rávettem a férjemet, hogy nézzünk be a közeli kertészetbe, aztán bementünk még három másikba is, picit tervezgettük a kertet, amit az udvarunk helyén szeretnénk majd egykoron létrehozni. Közben elkezdett ömleni az eső, és én egyfolytában attól rettegtem, hogy kimossa a víz a kiscicákat a nyúlól alól, és jól megdöglenek, belefúlva a hömpölygő víztömegbe. De a szőrük szála sem görbült, bármennyire esett is az eső, mindahányan kiváló egészségnek örvendenek azóta is.
Gyorsan vásároltunk másnapra (anyák napi virágot, csokit, pizsamákat Siminek, mert amit múltkor vettem, már kinőtte, némi harapni valót, csak a legszükségesebbeket, mindezt egy kisebb vagyonért, persze), és fél 8-ra már itthon is voltunk. Bírnám az ilyet minden hétvégén, komolyan. Nem kellene mindig vásárolni, elég volna egy kis nézelődés-tervezgetés-beszélgetés, úgyis annyi mindent kell még venni ebbe a házba, igazán lenne mit elterveznünk.
Ma volt itt az új védőnő. Aki már a harmadik, és csak helyettes, de Simi már nagy, úgyhogy nekem édesmindegy, hogy ez után ki lesz a védőnőnk. Amúgy kedves, nem tolakodó vagy okoskodó, "erősen középkorú" nő -kb. mint anyukám-, de szerintem maximum egyszer fogok még vele találkozni, 2 hét múlva a hivatalos kétéves státuszvizsgálaton.
A nagyok már megint itthon vannak érettségi szünet okán: egész héten nem mennek suliba, szombaton sem, pedig "ledolgozós" lesz, ráadásul hétfőn is itthon lesznek valami tanári izé miatt.
Röviden ennyi. Még majd szeretnék írni egy csomó mindenről, de el fogom felejteni, miről, ha mégis eszembe jut, akkor nem lesz rá időm. Biztos van itt valami funkció, amibe lehet vázlatokat írogatni, csak még nem találtam meg. Ja, és szépítgetni is szerezném ezt a blogot, valami végleges, esztétikus külsőt kölcsönözni neki, hogy ne ilyen szedett-vedett legyen már, tisztára, mint én, komolyan.
Elkezdesz írni egy bejegyzést, aztán nem teszed közzé, csak elmented, és akkor még csak vázlat, aztán folytatod, amikor akarod. ;) Én sokszor megnyitok több bejegyzést, és csak címet adok neki, hogy tudjam, hogy majd miről kell még írnom. Most is van ilyen vagy 5... :S
VálaszTörlésIgen, erre már rájöttem, csak azt hittem, van valami olyan, figyelmeztet arra, hogy el ne felejtsem megírni. A legnagyobb baj az, hogy mire megírnám, már totál nem aktuális a dolog, így nem is érzem annyira fontosnak, mint akkor, mikor elkezdtem írni. Bár, erre biztos nincs mondjuk egy "bejegyzés aktualizáló" funkció :D.
Törlés