rám a tegnap. Nem, mintha nem lennék tisztában azzal, hogy a szombat után a vasárnap következik, mert amúgy tökéletesen tudom a hét napjait, még azt is, hogy milyen sorrendben követik egymást. De ez most más volt.
Általában -sőt, mindig- követem az ünnepnapok alakulását a naptárban. Legyen az kisebb vagy nagyobb, családi vagy állami, sátoros vagy itthon ülős, bármilyen. Soha nem kerüli el a figyelmemet, így már jó előre tervezgetek, hogy mit fogok mindenképpen, vagy mit nem fogok semmiképpen sem csinálni, milyen előkészületeket igényel az adott pirosbetűs nap, hol és kivel szándékozom eltölteni stb.
Pünkösd hétfőre is nagyon készültem. Tudtam, hogy itthon leszek, takarítani kellene, mert szombaton a Fogyatékkal Élők Napján fogok arcot festeni, így az a nap ugrott takarítási szempontból. Meg aztán minden bolt zárva lesz, vásárolni se volna utolsó feladat, ha enni akarunk. Fejben már össze is írtam egy jó hosszú listát a megvásárolandó dolgokról, és meg is említettem a férjemnek, hogy "Holnap délelőtt el kell menni bevásárolni!", mire ő bólogatott, hogy jó. Másnap mondtam neki, hogy usgyi, vásárolunk, és már majdnem papírra is vetettem az előző napi fejben összeállított listámat, csak előtte megkértem anyukámat, hogy nézzen már Simire, míg mi pénzt költünk. Mondta, hogy jó, de képzeljem el, hogy ő is ment volna vásárolni, de nem volt nyitva a Spar. És akkor csapott le rám a felismerés, mintegy derült égből tarkón vágva, hogy ma nem költünk pénzt, az tuti.
Miért nem figyelmeztetett senki, hogy pünkösd hétfő előtt pünkösd vasárnap szokott lenni, ami ugyanolyan, mint a húsvét, és tökre nincs nyitva semmi, ahol kaját (vagy bármit) lehet venni?
Kicsit kétségbe estem (jó, igazából komplett pánikrohammal fűszerezett ideg-összeomlást kaptam), viszont utána hamar észhez tértem, és körülnéztünk, mi van itthon, amiből főzni lehet. Telefon. Jó, ebből főzni ugyan nem lehet, de rendeltünk pizzát, így a vasárnapi kaja-kérdés megoldódott.
Én nagyon ötletes, semmiből is valamit készítő született feleség akartam lenni, így arra gondoltam, összedobok egy kis kalácsot, hogy azért mégis legyen uzsonna, este pedig kenyeret szándékoztam sütni. Össze is dobtam, mindent belevágtam a kenyérsütőbe, az meg 3 perc után fogta magát, és furcsa hangok kíséretében kilehelte a lelkét. Igaz, a legutóbbi alkalommal már egészen meglepő hanghatások kísértében tette a dolgát, de semmi rosszra nem gondoltam. Bár, ha gondoltam volna, akkor sem tudom, hogy mi a szöszt tehettem volna ellene. Javíttatás vagy kuka? Ez itt a kérdés!
No, ez van, nem vesztünk éhen, ma esszük a szombati maradékot, holnap meg már van nyitva bót. Igaz, van egy itt pár utcára tőlünk, úgyhogy tutira nem halunk éhen tényleg, nem féljetek!
Szomorú hír: még mindig nem kelt el az egyedi küllemű, semmilyen más macskával össze nem keverhető, hypózott arcú, kedves kiscica. Nem kell senkinek :-(. Nem kell mégis valakinek???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése