Ezeket fedezi fel mostanában Simi. Legalábbis erről számol be szinte napi rendszerességgel a férjem anyukája, aki rengeteget vigyáz rá, mivel mégsem indult el a bölcsi szeptember elsején (erről még fogok írni), viszont nekem dolgoznom kell.
Simikénk még nincs tisztában a test szakítószilárdságával, ezért eshet meg, hogy gyakorta figyelmezteti a mamát, vigyázzon mindkettejük testi épségére, mert az veszélyben van.
Anyósom ízületi bántalmaktól szenved, mint sok 70-en felüli nő, ezért napi rendszerességgel végzi az orvos által előírt testgyakorlást. Éppen fejkörzéseket csinált, mikor Simi felhívta a figyelmét arra, hogy a gyakorlat rizikós:
- Mama, ezt ne csináld, mert leesik a fejed!
* * *
A gyorsabb és esztétikusabb kivitelezés érdekében általában anyósom öltözteti Simit az udvari játék előtt, nem apósom. Egy ilyen alkalommal, mikor már hűvösebb volt, és nem a könnyen feladható szandált kellett felapplikálni a gyerek lábára, hanem a zárt cipőt, kicsit erőteljesebben kellett a lábát belenyomni a lábbelibe. Naná, hogy megérezte a mozdulat erejét a gyerek, amit így kommentált:
- Mama, ne ilyen erősen, mert eltöröd a lábamat!
* * *
És hát a lélek, ugye. Simikém mostanában szinte mindig boldog, és ennek hangot is ad. Altatáskor rendszeresen közli, miközben belebújtatja az arcát a tenyerembe, hogy "Anya, nagyon boldog vagyok!", ami valljuk be, nagy megkönnyebbülés az anyai szívnek. Mármint, hogy boldog lelkiállapotban tér nyugovóra csepp gyermeke.
De nem csak este boldog. Ma reggel játék közben közölte velem, hogy
- Anya, boldogan veszem ki ezt a kukás autót a dobozból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése