gondoltam, írok valamit. Mondjuk a ma délelőttről, amit a legenyhébben szólva sem így terveztem.
Úgy kalkuláltam, hogy Simi szokás szerint reggel 8 és fél 9 között ébred, legújabb szokása szerint. A család elvonul 7 körül, így minimum egy, de inkább másfél órám lesz, amíg alszik a gyerek . Azalatt szándékoztam egy adag mosást beindítani, a konyhát rendbe szedni, meg úgy az egész házat is, hogy legalább porszívózni tudjak majd. Amit a Simivel történő, egészen pontosan 9 órai indulással tervezett boltlátogatás utánra kívántam időzíteni. (A dőlt betűs részeket tessék "őrjöngő gyerek" interpretálással elképzelni.)
Ehhez képest a gyerek már 3/4 7-kor fent volt, és bőgött. A zsigereimben éreztem, hogy ez a kialvatlanság miatti non-stop bömbölés tipikus esete lesz, és tádááááám! -igazam lett. Így aztán megküzdve egy-egy nem-akarok-kakaót-inni, most-azonnal-kérek-kakaót, nem-akarok-boltba-menni, nem-akarok-pisilni, nem-kell-kardigán, nem-kell-innivaló után 9 óra 30-kor sikerült is elindulnunk. A boltban kiválóan viselkedett, de amint hazaértünk, újra kezdődött, valahogy így: nem-akarok-bemenni, nem-akarok-játszani, de-kiviszem-az autókat, de-beviszem-a-kinti-motort, ne-főzzél-ebédet, most-bemegyek. És bejött.
Érdekes módon, eddig a pillanatig eléggé rezignáltan, mondhatni angyali türelemmel viseltettem méhem gyümölcse iránt, de így, 11 óra tájban kezdtek tropára menni az idegeim, és bizony oda-oda kiabáltam, hátha veszi a lapot. Nem vette. Azért én elkezdtem összepakolni (délután jönnek a tesómék...), neki meg beindítottam valami mesét-zenét-amit akart. Nagyjából másfél percenként üvöltött ki a szobából, hogy máááááásikaaaat akaroooook! Kapcsoltam másikat. Végre szétösszepakoltam annyira, hogy porszívózni tudjak, mire kirontott a szobából vörös fejjel, hogy nem-anya-porszívózik-én-akarok-porszívózni. Kb. 3-4 percig tartott a maradék padlórész kipucolása, szerencsére valamennyire elnyomta a porszívó az üvöltést alig hallhatóan sírdogált közben, aztán a végén mondtam, hogy amíg kihűl az ebédje, kiporszívózhatja a szőnyeget. 1 percig tartott a munka, aztán visítva közölte, hogy nem akarok porszívózni, jó akkor befejezem én, mire kézbe is vettem a szerszámot, ő rákezdte: nem-anya-porszívózik-Simi-porszívózik! Hát, nem mondom, hogy nem tudtam volna falhoz vágni picit elbeszélgetni vele, hogy azt az irgum-burgumát a hisztinek most már!
Miután rám ordított, hogy azonnal kér ebédet, adtam neki, de pár falat után tele szájjal üvöltötte, hogy többet nem kérek, betelt a pohár. Elvittem pisilni (WC-be-akarok-pisilni, oké, fiam, akkor oda pisilsz,nem-WC-be-akarok-pisilni-hanem-bilibe, megazanyádmostmártegyerekWC-bwpisilszéskész!), utána ráadtam a pelenkát (nem-kell-nekem-pelus-anyaaaa), és felvittem aludni.
Naivan azt gondoltam, majd elájul már a szoptatás közben, de nem. Még az ágyban is vergődött és a kihisztizett motorral játszott. A sluszpoén a következő párbeszéd volt:
- Elég legyen már a játékból, tedd le a motort és aludjál!
- Jó, leteszem.
2 perc múlva:
- Tényleg tedd le a motort, mert elveszem!
- Jó, teszem már.
Újabb 3 perc múlva:
- Ha nem teszed le, komolyan elveszem!
- Jól van, leteszem, te nem értesz a szép szóból, anya?
Letette. Aztán elkezdett tekeregni-forgolódni. Én meg kínomban már nem tudtam mit csinálni, sírós hangon könyörögtem neki:
- Aludj már, mert agyoncsaplak, komolyan mondom!
- Jól van, anya, alszom már, most mit hisztizel????
Újabb gigalike! :))
VálaszTörlés