Jajistenem, hát hol kezdjem? A legelején, mikor visszamentem dolgozni, és Simi szinte egyből a kórházban kötött ki ? Vagy a vége felé, mikor kiderült, hogy én ugyan heti 5 napot dolgoznék, de nem indul szeptemberben a bölcsi, így még egy hónapig a kolléganőim jó szívére lettem bízva, hogy dolgozzanak helyettem, míg én heti két alkalommal itthon őrzöm a gyereket?
Inkább akkor mondom a mostot. Simi beszokott a bölcsibe. Magyarul: már nem őrjöng, csak sírdogál, keveset, könnyen megnyugtatható módon. Hétfőtől indult az a munkaprojekt, ami egy hónapot csúszott, vagyis visszaálltam a munka világába teljes idejű munkásként. És akkor Simi vasárnapra 3-szor is 39 °C feletti lázat produkált. De most komolyan, miért??? Szerencsére anyukám még a legelején mondta, hogy tartogatott ilyen és hasonló vészhelyzetekre pár nap szabadságot, hogy dolgozhassak, így vasárnap délelőtt pincsikutya-üzemmódban átoldalogtam hozzá, hogy akkor most lenne az a bizonyos vészhelyzet, és tud-e maradni hétfőn úgy, hogy a gyereket megmutatja a dokinak, mert miabajavan már megint és lázas.
Úgyhogy anyu hétfőn maradt, doki szerint a gyereknek semmi baja, csak mintha piros lenne kicsit a torka. Erre a "minthára" fel is írt rögtön 3 féle gyógyszert amit mintegy ötezer magyar forint ellenében kapott meg anyukám a patikában. Az utasítás annyi volt, hogy csütörtökön mehet bölcsibe, ha nem lesz lázas. Hát, vasárnap este óta nem volt lázas, pörög, mint a veszedelem, nem köhög, tüsszög, orrfolyik azóta sem. Ki tudja, mi volt ez a láz? A gyógyszerek közül a toroksprayt és a cseppeket alkalmaztam, a méregdrága harmadikat nem, mert az olyan tünetekre való, amik közül még véletlenül se volt egy sem Siminek.
Ja, és akkor a szakdolgozat. A tanárnő kérésére megadott napon pontosan elküldtem a kért dolgokat (2,5 napja) válasz azóta sincsen :-(. Pedig tényleg keményen dolgoztam, hogy az a 15 oldal megírattassék, és rá se bagózik.
Meg van ugye ez a pedagógus portfólió izé, amire én be voltam nevezve, de valami miatt nem kerültem regisztrálásra. Ezt júliusban tudtam meg, és hadd legyek őszinte, annyira azért nem bántam. Augusztusban jött a hír, hogy valószínűleg ebből a fordulóból kimaradok, de lehet, hogy mégsem, mert lesz valami módosítás, majd értesítenek. Csak és kizárólag azért jelentkeztem a főiskolára, mert abban bíztam, hogy nem kell megírnom, mert 2 ilyen nagy volumenű dolgot ennyire rövid idő alatt képtelenség megcsinálni. Így is kivagyok, hogy nov. 30-áig le kell adnom a szakdogát.
Na erre tegnap jött a csodás hír, hogy hurrá, minden rendeződött, és november 30-áig leszek szíves feltölteni a portfóliómat a megadott helyre. Hogy mi van? Na ez az, amire tuti nem leszek képes. Megnézem, hogy lehet ezt elhalasztani, vagy van-e valami retorzió, ha nem csinálja meg az ember, mert több száz oldal szakmai cucc plusz egy szakdolgozat megírása 3 hét és 3 gyerek és munka mellett totálisan lehetetlen dolog.
Nem is tudom, menjek talán világgá?
Ja, egy jó hír a végére: mindjárt dobozolom be az utolsó megmaradt kiscicát, mert valaki telefonált, hogy elvinné. Ez az a kis csúnyácska, aki pont úgy néz ki, mint az előző csúnyácska, akit pont ilyen idős korában sikerült kitelepítenünk innen. Legalább van valami, aminek örülhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése