Végleg vége

Kettő perccel ezelőtt, az idő lejárta előtt 5 egész perccel ezelőtt véglegesítettem a portfóliómat. Nem, nem lett olyan, mint szerettem volna, van benne egy csomó kamuduma, de ez van, pedig biztos tudtam volna sokkal de sokkal jobbat is írni.  Ennyi idő alatt ennyire telt. Csodálom, hogy még ennyire is...

És akkor jönnek a köszönömök
1.) Istennek, és az Oktatási Hivatalnak, hogy harmadik pót-pót-pótlehetőségként lehetővé tették, hogy feltöltsem...
2.) A férjemnek, aki az összes gyerek összes gondját magára vette, plusz nem majrézott, hogy kosz van, nincs vasalt ruha, nincs kaja csak vajas kenyér, nincs szex meg sör, de azt is magának vette.
3.) A  kolléganőimnek, akik tartották a frontot, amíg itthon voltam, írtak helyettem, és ma délelőtt kizavartak az irodába, hogy írjam, amit kell. Nélkülük tényleg nem jöhetett volna létre.

Fáradt vagyok. Egy hete nem alszom, csak 3-4 órákat, azt is csak több részletben. Most még zuhanyzom és fogat mosok, aztán kidőlök. Biztos nem fogok tudni elaludni a felfokozott idegállapot miatt, de azért kipróbálom, hogy megtudjam, hátha mégis.

Köszönöm még egyszer mindenkinek a láthatatlan drukkokat, a fizikai segítséget, mindent. Nem vagyok boldog, hogy sikerült, egyelőre nem. Csak kimerült. Mentem, jó éjt mindenkinek.