Simit mostanában extrém módon érdekli a születés, növekedés, öregedés, sőt,néha még az elmúlás is szóba kerül.
Nem olyan régen keserves sírásra fakadt, mikor ráébredt, hogy belőle nem lehet anyuka, és az ő pocakjából sose fog kisbaba születni (legalábbis a tudomány mai állása szerint). Nem kis erőfeszítésembe került meggyőzni, hogy apukának lenni épp olyan jó és fontos dolog, mint anyukának lenni.
A minap, egyik este, meseolvasás után a következő kérdéssel fordult hozzám:
- Anya, mi mikor leszünk tízen?
- Tessék???
- Hát, hogy mikor leszünk tízen? Mikor szülsz még sok kisbabát, hogy tízen legyünk?
- Én már nem szülök kisbabát. Szültem hármat, az éppen elég.
- Mert már öreg vagy?
- Igen, öreg is vagyok, meg nekünk apával elegek vagytok ti hárman.
- Jó, akkor ha már nagyon öreg leszel, jön ide egy másik anyuka, aki fiatal, és szül még sok kisbabát.
Hát erre semmit nem tudtam mondani...
Tegnap este, szintén meseolvasás után közölte, hogy neki kistestvér kell. Újra elmondtam, hogy nem fog kistestvére születni. De akkor kivel játsszon? Van két nagy testvére, velük. De velük nem lehet rendesen játszani. Ebben mondjuk teljesen igaza van, nagyon nem egy korosztály a két nagy meg a kicsi. Szóval, ő akkor is kistesót szeretne. Végső kétségbe esésemben azt mondtam, kérdezze majd meg az apját, akar-e még egy kisgyerek apukája lenni. Remélem, nem...
Ma, a déli alvásnál ezzel döbbentett meg:
- Anya, képzeld, van négy kishúgom!
- Négy??? De hát minek annyi?
- Hát, hogy tudjak kivel játszani.
- És hogy hívják őket?
- Hunor, Koppány, Boti és..... Hogy is hívták a mesében a kisfiút?
- Ákos.
- Ja, igen, a negyedik Ákos.
Úgy érzem, itt azért még van mit tisztázni bizonyos fogalmakon.
Nem tudom, meddig fog még kistesózni nekem, de egyre inkább kezdek kifogyni az érvekből, csak ismétlem magam. Nem, nem fogok 40 évesen gyereket szülni. Nem, mintha bajom lenne azzal, ha valaki ilyen idősen szül, de én nem érzek elég kraftot magamban ahhoz, újra nekikezdjek a dolognak. Bár, ha van valakinek egy 3 év körüli létszámon felüli gyereke, és ideteszi az ajtónk elé, szerintem megtartjuk ;-).
Annyira jófej! :)
VálaszTörlésAmúgy ez nálunk is téma. De én úgy élvezem, hogy alszok, hogy jó munkahelyem van, hogy enyém a testem, hogy nem adom be a derekam... :D
Ugye milyen aranyos?
TörlésHát alapvetően nálam is az alvás az, ami mindent visz :D. De Siminél a terhesség is problémás volt, meg rengeteget kellett dolgoznom, meg mellette suliba is jártam, vizsgaidőszakok... Utána ugyanez pici gyerek mellett, úgy, hogy éjjelente 8-12x keltem. Horror volt. Igaz, hogy megérte, és ha tudtam volna, hogy ez vár rám, akkor is belevágok, de annyira jó, hogy kezd már Simi is megnőni. Nálunk az a jó, hogy a férjem sem akar több gyereket, szóba se kerül, hogy esetleg egy negyedik...
Szerintem ez lehet az a kor amikor kistesót akarnak. Bár csak tippelek, mert a két nagyobb pont ilyenkor kapta meg kérés nélkül is. Mostanában viszont én is sokszor elmondom Lénának, hogy nálunk ő a legkisebb és az is marad.
VálaszTörlésÖrökbefogadáson nem gondolkodtok?
Pont erre gondoltam én is. Noéminél még nem volt ilyen gond, mert 15 hónapos volt, mikor terhes lettem Ádámmal, Ádámnak meg volt játszópajtása egyből. Siminek ugye sokkal nehezebb dolga van ebből a szempontból. Örökbefogadás nem merült fel, illetve még akkor, mikor a házasságunk elején voltunk, hogy ha nem lehet közös gyerekünk, akkor mindenképpen örökbe fogunk fogadni. Hát, a nemzőképességünkkel semmi baj nincs... Így 3 gyerek mellett már nem szeretnék örökbe fogadni, meg hát mindenhol kb. a milliomodikak lennénk, meg nem is vagyunk igazán fiatalok. De ha adnak (vagy így, vagy úgy), akkor marad ;).
Törlés