Simi azzal kezdte, hogy szombaton reggel nekiállt fájni a hasa. Sose szokott fájni amúgy, kizárólagosan a hányás előszobájaként tartjuk számon legkisebbünknél a hasfájás megjelenését. Ennek ellenére elmentünk a délelőtti őszi ovis kerti partira. Hazafelé már a cipelnem kellett. Délutáni alvásának 20. percében velőtrázót visított, épp sikerült felérnem, és láttam, hogy jönni fog, úgyhogy hirtelen felkaptam az ágy mellett szolgálatot teljesítő bilit, hogy azért már mégse az ágyba hányjon. Az alvásnak lőttek. Hajnalban volt egy hasonló előadás, megbolondítva egy hányás előtti közel egy óra hosszát tartó bőgéssel. Viszont vittem fel vödröt, így nem kényszerült a gyerek újra az éjjeliedényt arccal előre használni.
Simikém ennyivel ki is végezte a betegséget, azóta sincs semmi baja, vidám, láztalan. Ezzel szemben én tegnap reggel olyan hányingerre ébredtem, hogy azt hittem, még az anyatej is kijön belőlem. Tudni kell azonban, hogy én hányási képtelenségben szenvedek, így forgó gyomorral dolgoztam végig a délelőttöt, meg hidegrázva. Délutánra hőemelkedés, és mikor eljöttem haza (a férjem fuvarozott) már 39,4°C volt a testhőmérsékletem. Roppant módon meglepődtem, ugyanis nem vagyok egy beteges fajta, lázas utoljára még főiskolás koromban voltam, azóta se. De hát anya ájronból van, a lázam ugyan nem akart lemenni semmiféle lázcsillapító beszedegetése ellenére sem, viszont mire reggel felkeltem, kutya bajom se volt.
Annyit azért még megemlítenék, hogy lázzal szépen végigdolgoztam egy délutánt, viszont mikor itthon lefeküdtem a kanapéra, az összes addigi tartalék erőm is elhagyott, és gyakorlatilag felkelni se voltam képes, csak bután nézni és bóbiskolni. Így aztán, mikor Ádám közölte, hogy nagyon fáj a hasa, csak jótanáccsal tudtam ellátni a ház tisztaságát megóvandó: mindenképpen vigyen fel az ágy mellé egy lavórt, ha hányni támadna kedve. Támadt neki négyszer az éjszaka folyamán. Én csak kettőre emlékszem, a többit átaludtam. A mókát a férjem asszisztálta végig, ugyanúgy, ahogy ő vezényelte végig az egész esti szertartást: vacsora-fürdés-fekvés. Ma meg Debrecenbe ment szolgálati útra, frissen üdén, kipihenten. Nálunk mondjuk apa is ájron.
Én ma itthon vagyok "gyógyulási napon", mert ki tudta még tegnap, hogy mi lesz a vége. Ádám is kapott egy nap szabit, Simi meg amúgy is itthon van. Noémi holnap utazik Ausztriába. Remélem, nem viszi magával a kórságot...
De jó, hogy írtál!!! Gyógyuljatok mindannyian, szerencsére akkor ez ilyen gyors vírus. A munkahelyhez nem is tudok hozzátenni, ez embertelen, és nem is lehet így szerintem hosszútávon minőségi munkát végezni.
VálaszTörlésKöszi, már meg is gyógyultunk :). A munka meg... Remélem, tényleg lesz elég új ember, és nem kell minden más rovására végezni a dolgunkat. A minőségi munka úgy megy, hogy kizárólag a csoportban tudunk 100%-ig ott lenni (de ez az egész lényege amúgy), a papírmunka meg tolódik. Vagyis abban sem mennyiségi, sem minőségi előrehaladás nincs. Ez van. Akinek nem tetszik, jöhet hozzánk segíteni, punktum :D.
TörlésSajnálom, hogy betegek voltatok!!! Nem lehetett egyszerű a 39 fokos láz, én abba konkrétan belepusztulnék. 37 fölé megy a hőm és konkrétan ki akar szakadni a fejem, annyira fáj. Remélem hamar lesznek új emberek. Addig is kitartást!!!
VálaszTörlésKépzeld, addig semmi bajom nem volt, amíg le nem feküdtem. Simán végigcsináltam a délutános műszakot (a délelőtt után), de ahogy vízszintesbe kerültem, teljesen végem volt :D.
TörlésMost úgy néz ki, hogy egy üres állásra jön egy gyógyped. asszisztens, talán könnyebb lesz, bár foglalkozásokat ő nem tarthat. De a kulimunkában tud segíteni, az is valami.