A tegnapi nap margójára

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy orvosra én még életemben rosszat nem mondtam. Most sem fogok. Nagyon tisztelem őket, elismerem a munkájukat, a tudásukat, azt, hogy a hazai viszonyok ellenére is ezt a hivatást választották és ki is tartanak mind az ország, mind a hivatásuk mellett. Ennek ellenére jöjjön a tegnap.

Először is feltenném a kérdést, hogy egy házi gyermekorvosnak (ez most a hivatalos státusz?), nagyjából nettó 50 év szakmai gyakorlattal, van-e képesítése/joga felállítani a középfülgyulladás differenciáldiagnózisát, majd azt megfelelően gyógyszerezni?

Mert Simit tegnap ugye fülfájással hoztam haza az oviból. Délután elmentünk a gyerekorvoshoz, elmeséltem, hogy mi van (értsd: fáj a füle, picit folyik az orra és nem, nem lázas). Erre a doktor néni megnézte a torkát, ott semmit nem talált, majd megnyomogatta a gyerek mindkét füle tövét. A bal oldalinál Simi elfintorodott, mire a doki megjegyezte, hogy valóban fáj a gyerek füle. Ennyi volt a vizsgálat, majd jött a diagnózis és a terápia: tulajdonképpen semmi komoly, ha fáj a füle, adjak neki Nurofent vagy Cataflam cseppet (Van otthon vagy írjon? Köszönöm, van.), hétfőn mehet oviba. De amúgy, ha engem megnyugtat, pont ma délután van fül-orr-gégészeti magánrendelés a másik rendelőben, megmutathatom ott is a gyereket, ha megtehetem (értsd: van 4.000 Ft-om a vizsgálatra). Viszontlátásra. (SZTK-s rendelésre nem küldött)

Én "füles" voltam gyerekkoromban, és tudom, milyen szörnyű a fülfájás, és meg is tehettük, így megmutattuk a gyereket a magándokinak. A srác (már bocs, de tényleg, a mi dokinéninknek talán az unokája is lehetne) belenézett a gyerek fülébe egy kis lámpával -nem, nem nyomogatta a füle tövét- és kábé 2 másodperc alatt megmondta, hogy a gyereknek középfülgyulladása van, de szerencsére még az elején tart, antibiotikum viszont kell, meg valami nyákoldó is a náthára, hogy ne fertőződjön tovább, és melegítsük naponta sokszor 3-5 percig a fájós fülét. Belenézett a torkába is, és lám, a mandulái is meg vannak nagyobbodva. Bizonyára az alatt a 1,5 óra alatt nőttek meg, amíg a váróban voltunk, mert előtte a gyerekorvos nem vette észre. És nem, nem mehet hétfőn oviba, keddig kell szedni az antibiotikumot, és ha megtehetem (értsd: van újabb 4.000 Ft-om a következő vizitre), akkor egy hét múlva szeretné újra látni.

És akkor újra felteszem a kérdést. Egy gyerekorvosnak, aki napi szinten találkozik fülfájós gyerekkel 1) nem kellett-e annak idején részt vennie fül-orr-gégészeti képzésen is, hogy biztosan meg tudja állapítani a fájdalom okát,  2) nem kellene-e beszereznie egy ilyen fülbenéző lámpát, amilyen, basszus, még a Bagolydoktornak is van a Bogyó és Babócában, és akkor nem kézrátétellel kéne téves diagnózist felállítania? Mert teszem azt, mi van, ha elhiszem, hogy semmi komoly baja nincs a gyerekemnek, mert nyilván minden szülő azt szeretné, ha nem volna beteg a gyereke? Vagy mi van, ha éppen hónap végén nincsen 4.000 (sőt, a tények ismeretében 2 x 4.000) forintom magánrendelésre, mert ugye állami szakorvoshoz nem lettünk küldve, mert nincs semmi komoly baj? A nagyokkal többször voltam a szakrendelőben a fülészeten, hát az egy horror, ezért vittem most magánba a kicsit. Mert én megtehetem. De mi van azokkal, akik nem tehetik meg? Vagy a könnyebb ellenállás felé mozdulva elhiszik, hogy minden rendben van?