Szőrmentén

Nincs mit tennem, be kell vallanom, ami mindenki számára nyilvánvaló a tegnapi blőd posztom után: szépészeti analfabéta vagyok. Ezt nem szégyellem (kellene?), mert megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jól nézzek ki, de vannak dolgok, amik nekem nem fontosak.
Ezért is nem vagyok képben például a műszempillák világában. Mert szempilla szempontból igen szerencsés az a genetikai sorscsapás, ami miatt meglehetősen erős szőrzettel rendelkezem. Ráadásul még sötéttel is. És ezek az erős, sötét szempillák (ahogy az előző poszt egyik válaszában írtam), nem kiáltanak azonnali ragasztott segédcsapatokért, egy jobb fajta szempillaspirállal tökéletesek lesznek. Sőt, igen vigyázva kell adagolnom a spirált, mert ha "túl jó" a cucc (vagyis vannak benne ilyen hosszabbító szöszök) , akkor képes annyira meghosszabbítani a pilláimat, hogy összemaszatolom a szemüvegemet. Úgyhogy műszempilla kizárva.

De megtudtam azt is, hogy akár műszemöldököt is lehet ragasztatni annak, aki mondjuk a '80-as évek szupersztárjaira szeretne hasonlítani. Nekem személy szerint nem tetszik a túl erős szemöldök, olyan furcsa, férfias, mogorva lesz tőle a nők arca, én biztos nem ragasztatok műszemöldököt (sem).

Azért jó lesz, ha esetleg egyszer a sűrű láb- vagy hónaljszőrzet reneszánsza köszönt be... Micsoda kígyózó sorok állnak majd a kozmetikai szalonokban! Mert egy valamire való teljes lábszőrzet applikáció azért jóval hosszabb idő, mint a szempillák felragasztgatása. Főleg, ha a szempillák nyomába eredve a lábszőr is 2-3-10D-s lesz.

Na jó, befejezem. Azért azt mindenképpen hozzáteszem, hogy nagyon tetszik a szép, hosszú szempilla (nyilván ezért kenem a sajátomat). Az se baj, ha mű, mert én találkoztam már olyannal, akinek műszempillái voltak, de nem tudtam, és nem is vettem észre, csak később mondta. És olyan, de olyan szép szeme volt a szempilláitól, hogy bármennyire is jók nekem az enyémek, azért kicsit irigykedtem. De ez titok :).

Nem vagyok képben egyáltalán

Olvastam az imént egy hirdetést, ami műszempilla-építést ajánlott. Annyira hihetetlennek tűnt az ajánlat, hogy menten utána is néztem, mit próbálnak eladni nekem. Íme a hirdetés, teljes szöveghűséggel (félkövér kiemelés tőlem).

"Szálankénti szempilla építés a legújjabb technikákkal 1D-től 10D-ig. Ugyan itt elsajátítható képzések."

Most kivételesen nem a nyelvtani dolgok ragadták meg a figyelmemet, hanem a számok. Be kell vallanom, sose voltam egy nagyágyú fizikából. Azonban szerény ismereteim alapján egy műszempillának az 1D túlságosan kevésnek tűnt, mondhatni teljesen felesleges anyagi befektetésnek, a 10D viszont valami megfoghatatlan, az anyagi világon és az egész tér-idő kontinuumon messze túlmutató iszonyat lehet. De azt is vállalom, hogy annyira nem vagyok tisztában a szépségipar pillanatnyi újdonságaival, hogy teljesen lebőgetem magam világ csúfjára. Mert nekem az életemben nem volt még műszempillám, se szálanként, se csomónként (tincsenként?) felrakott, úgyhogy lehet, hogy emiatt nem vagyok képben egyáltalán.

Mi is lehet az az 1D-s műszempilla? Valami szprével (spray-vel?) lefújják a vállalkozó kedvű hölgy pilláit? Vagy bepöttyözik? Mert ha már egy mezei szempillaspirállal kikeni az ember, akkor is minimum 2 dimenzióban növekszik a szemszőrzete. Szerintem.

Ez a 10D viszont annyira felizgatta a fantáziámat, hogy nem szégyelltem több tudományos honlapot is felkeresni dimenziókra vadászva. Tulajdonképpen arra az eredményre jutottam, hogy a mezei 3 dimenzió utániak már nem szükségképpen fizikai fogalmak, hanem bármit lehet dimenzióként jelölni, ami valami pluszt ad "feldimenzionált" fogalomnak/tárgynak/akárminek.

Vajon a műszempilla esetén mi szösz lehet ez a 10 dolog? Az első három egyszerű, nyilván a fizikai tér három kiterjedéséről beszélünk. De a többi? Miféle 7 titkos dolgot tudhat egy műszempilla, amit saját 3D-sem nem? Illatos? Magától pillog? Könnyezik? Beszél? Olvas? Bevásárol? Esetleg "okosszempilla" és rácsatlakozik a mobiltelefonomra? Elhozza a gyereket az oviból? Ébreszt reggel 6-kor?

További ötletek?

Hát ez kész, anyagi összeomlás elé nézünk

Mert tovább böngésztem ezt a vásáros kínai oldalt. Most épp azon gondolkodom, hogy a) vegyek-e varrógépet, vagy b) javíttassam meg a nagymamám régi, de kiváló gyártmányú masináját, mert olyan fantasztikus anyagokat láttam, hogy kedvem támadt varrni. Mondjuk táskákat, vagy csak ilyen itthoni dekorációkat, mint például asztalterítő, függöny, ilyesmi. Az azért hozzá tartozik az igazsághoz, hogy varrni nemigen tudok, csak úgy simán egyenesen, de majd megtanulok. Ha lesz anyagom, amin megtanuljak :D. És hát az asztalterítőt pont egyenesen kell varrni, nem?

És komplett keresztszemes készletek is vannak.

Meg gyöngyök mindenféle színben és formában.

És papírszalvéták meg rizspapírok decoupage-hoz (vagy dekupázshoz, esetleg szalvétatechnikához?).

Szerintem a legjobb az lesz, ha soha többet nem nézek rá erre az oldalra. Még jó, hogy elképesztő önuralommal rendelkezem, ha vásárlásról van szó. Magyarul: olyan zsugori vagyok, mint egy mit tudom én, micsoda :D.

Ja, és az ágyneműk botrányosan drágák!

Felfedeztem a netes vásárlást?

Ajjajaj...

Eddig jellemzően nem rendeltem internetről, csak végső kétségbeesésemben akkor, ha a) sehol nem találtam jobbat (árban vagy minőségben) annál, amit a világhálón láttam, b) nem volt időm/lehetőségem valódi boltba menni, c) nem tudtam megoldani a választott holmi hazaszállítását, vagyis végső kétségbeesésemben :).

Ma viszont odatévedtem a világhírű online kínai piacra, a bizonyos @express-re. Már máskor is odapillantottam, ma azonban elkezdtem céltudatosan böngészni. Táskát kerestem. Találtam. Rengeteget, csodaszépeket, teljesen jó áron. És akkor elkezdtem nézelődni, csak úgy. Mondjuk a (manapság ugyan nem létező, de valaha szívesen űzött) hobbijaim kellékei nagyságrendekkel kevesebbe kerülnek ott, mint itthon a mindenféle kreatív- és kézimunkaboltokban. Gondolok például nagy szerelmem, a keresztszemes hímzés alapanyagaira (fonalak, vásznak), vagy kötőfonalakra. Tavaly például csináltam ilyen sálakat:

Kép

kép

Ezekhez a falusi kreatív boltban sok pénzért vásároltam fonalat, kábé a fele-kétharmada lenne Kínából. Idén karácsonyra is pici keresztszemes dolgokat szeretnék készíteni a barátainknak, bár ahogy láttam, időt nem árulnak ezen az oldalon sem, se sok, se kevés pénzért, ez mondjuk kár.

Szóval most azon gondolkodom, hogy rendelni kellene, mert megérné. Annyira erős a kísértés, hogy feltettem egy sok tagból álló fórumon a kérdést, hogy rendeljek-e. Egybehangzó igennel biztattak a hölgyek az eltévelyedésre, úgyhogy minden bizonnyal el is csábulok hamarosan.

Ajjajaj...

Mindenki a rendeltetési helyén

avagy elkezdődött az új tanév

A nagyok iskolában, a kicsi óvodában (mondjuk most épp itthon, mert két teljes hét után leverte a lábáról valami nátha - éljenek a nyugdíjas nagymamák!) és én is óvodában.
Szinte mindenki megkapott az iskolakezdésre mindent, bár Noémi az új iskolatáskát - egyelőre - nem, mert picit sokalltunk 16 ezer Ft-ot kiadni egy hátizsákért. A tavalyi még hordható, mondjuk tényleg eléggé csúf már, úgyhogy biztos kap másikat. Most abban reménykedem, hogy beleszeret egy olcsóbba, vagy talál valami nagyon hasonlót valami kínai rendelős oldalon, mert mindent a gyerekért, de azért na...

Teljesen odáig voltam, hogy alig kellett cipőt vennünk. Én fejenként 3 párral számoltam, de annak nem mertem utánagondolni, hogy ez mennyibe is kerülhet. Végül csak Simi kapott 3 pár cipőt (ovis benti szandál, tornacipő, zárt cipő) ezek összértéke közel 15 ezer Ft volt, és rájöttem, hogy a gumicsizmáját kinőtte és venni kell egy bőr magas szárú cipőt is neki, ami szintén néhány ezres lesz még, de leghamarabb októberben, remélem, addig nem köszönt be a jégkorszak vagy valami monszun. Ádám és Noémi lemondott a tornacipőről, mert a tavalyi nem ment még szét (bár Ádám tavaly év közben kapott újat), az ünneplő jó volt még, úgyhogy csak suliba járós kellett, így megúsztuk 5 pár cipő vásárlásával az iskolakezdést. Vagy Noéminek cipőt se vettünk? Viszont kapott új szemüveget (42 ezer) és 3 havi ellátmányt kontaktlencséből (7 ezer), még jó, hogy a szemüveg öltöztet, muhaha...

A szülőiket is túléltem, azon nagyon izgultam, hogy mennyit kell majd havonta fizetni, hát nem tudom, ha egyedülálló szülő lennék, és mondjuk ugyanígy pedagógus, mint most, biztos eret vágnék magamon. A nagyoknak 5.000 ill. 6.000 Ft/hó. Ebből 2.000 az alapítványi befizetés, amiről aláírtunk egy papírt a jelentkezéskor, hogy nem árul zsákbamacskát a suli, vállaljuk a fizetését, plusz ehhez jön a többi: osztálykirándulásra gyűjtés, ilyesmi, de az is 3 és 4.000 Ft/koponya. Még jó, hogy Siminek csak 500/hó (szeptemberben 1.000) plusz a féléves tisztasági ellátmány, ami önmagában is vagy 3.000 Ft, ha mindenből a legolcsóbbat (vagy majdnem a legolcsóbbat) veszem. Ez így 11.500 Ft havonta, hála Istennek, hogy kétkeresős család vagyunk.

Újabb szélmalomharcom kezdődött a vasalnivalókkal, annyi, de annyi van, hogy az iszonyat, jövő nyárig biztos nem tudom eltüntetni, csak csökkenteni időnként a K2-t. Egyre inkább kacérkodom a szárítógép beszerzésének gondolatával, csak az tart vissza, hogy a) csilliárdokba kerül, b) egy porszívó jobban kellene, mert a mostani már 17 éves és jobbára csak orrszívásra lehet használni, vagy a padlót felporszívózni, mert a szőnyegekkel már nem igazán birkózik meg. 

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyáron sikerült szinte koromfeketére befestenem a hajamat, ezáltal rémségesen nézek ki. Már egy hónapja rajtam van, és ez bezzeg nem kopik, nincs igazság a Földön, mert ugye  pont azért mázoltam be, mert az előző szép barna olyan világosra kopott a naptól, hogy az egy centis lenövés is olyan feltűnő volt, amivel nem bírtam azonosulni. Hát ezzel a feketével pont annyira nem bírok, úgyhogy hagyom még egy darabig (októberig biztos, mert a büdzsé most nem bírna ki egy fodrászt), és reménykedem, hátha mégis kopik egy picit.

Itt a vége

Eltelt a nyár, magával vitt hét hétnyi, azaz 35 nap szabadságot, mindezt úgy, hogy tegnap, a szabadságom első napján hajnali negyed 4-kor keltem, mert utaztunk Olaszországba. Még a szünet előtt akartam írni egy bakancslistát a nyári szünetre, mert az mostanában annyira trendi, hogy mindenki olyat ír. Időhiány miatt lemondtam róla, de a fejemben azért megvolt a terv, és próbáltam magam ahhoz tartani. Voltak sikerek és kudarcok is.

Kudarcok
1.) Nem lettem 55 kiló. Igaz, semmit nem tettem érte, az egész fogyókúrámat felfüggesztettem a nyárra. Nem mozogtam egyáltalán semmit (így az a tervem, hogy szobortestet faragok magamból, szintén nem sikerült), mindenfélét ettem minden mennyiségben. Viszont nem híztam vissza, olyan 58 kg vagyok, úgyhogy egyáltalán nem vagyok elkeseredve.
2.) Nem vezettem. Az volt a tervem, hogy veszek néhány újrakezdő órát, és szeptembertől majd autóval járok dolgozni. Nem, mintha tömegközlekedéssel nem volna elérhető a munkahelyem, de az idő, amit utazással töltök, az azért nagyon sok. Autóval 7-10 perc a házunktól az ovi, tömegközlekedve ugyanez 55 perc (csak a buszmegállóig kábé 10 percet gyalogolok). Szent elhatározásom volt a vezetés, de a férjem mondta, hogy a sógorom kölcsönkérte az autónkat, és én úgy vettem ki a szavaiból (persze ez nem biztos), hogy hosszabb időre kellene neki. Így aztán lemondtam a terveimről, nem vettem órákat, ha úgyse fogok vezetni, csak kidobott pénz lett volna.
3.) Nem keresztszemeztem. Pedig annyira akartam, előkerestem a régi megkezdett képeimet, de egyetlen öltést sem böktem.
4.) Nem pakoltam ki a "fenti fürdőszobát", ami még nem fürdőszoba, de az lesz. Most lomtár, és ki akartam pucolni, de sajnos nem rendeltünk konténert és nem vettünk könyvespolcot, így nem volt hely hová tenni a lomokat.
5.) Nem szedtem ki a cuccot a konyhaszekrényből és nem engedtem le a hűtőt.
6.) Nem vettünk függönyt a dolgozószoba ablakaira. 
7.) Nem csináltam közös programot a férjemmel. Azt hiszem, egyszer mentünk el moziba a nyáron, és ennyi. Pedig olyan jó lett volna, volt is 3 napunk, mikor egy gyerek se volt itthon, akár el is mehettünk volna, de nem tettük. Majd jövőre jobban megszervezem.

Sikerek
1.) Majdnem az összes pakolós tervem megvalósult. Kirámoltam a fürdőszobát, a lépcsőalját, a földszinti és az emeleti gardróbot és a kamrát. Bevákuumzsákoztam több tíz kiló használaton kívüli ("kifogyott") ruhámat és mindenféle holmikat.
2.) Igaz, hogy csak egyszer, de elmentünk Simivel nagy budapesti tömegközlekedős és játszóterezős körútra. 
3.) Sokat olvastam. Igaz, hogy leginkább skandináv krimiket (Jo Nesbo Harry Hole-sorozatát), pedig megfogadtam, hogy a nyáron azt nem fogok, aztán mégis.

Holnap újra dolgozni megyek. Új tanév, új gyerekek, új kollégák. És persze régiek is. Ilyenkor mindig van egy kis szívdobogásom, hogy vajon hogy fogunk belerázódni, meddig tart majd ki a nyáron felhalmozott pihenés és úgy egyáltalán hogy birkózom meg az egésszel. Remélem, legalább annyira jól, mint az előzőekben.

Nézem az olimpiát

De férfiasan bevallom, nem való nekem. Ez rosszabb, mint egy thriller, komolyan. Csukott szemmel és befogott füllel izgulom végig a sorsdöntő pillanatokat, már amikor egyáltalán ki merem dugni az orromat a dolgozószobából. Milyen jó, hogy csak négyévente kell ezt végigcsinálnia az embernek.
Hajrá magyarok!

Picit tartok attól, ha esetleg mégis elnyerné kicsiny hazánk a 2024-es olimpia rendezési jogát, hát akkor mi lenne itt nálunk, a faluban? Túl közel vagyunk a fővároshoz, biztos nem tudnék dolgozni menni. Micsoda szerencse, hogy pedagógusként nem kell ilyeneken előre törnöm a fejem, mert az ötkarikás időszakban mindig pont szabin vagyok. Juhé!