Mókamester

Spoiler: a következőkben nyálas, ömlengős baba-bejegyzés következik. Aki nem akar behányni, nyugodtan hagyja ki ezt a mai posztot.

Simikénk 10 hónapos lett

Először essünk túl a száraz tényeken: Simon a legutóbbi (pontosan 2 héttel ezelőtti) méréskor a következő paraméterekkel rendelkezett: 8320 g, 72 cm. Már biztos nehezebb és hosszabb.

Újabb fogakat nem növesztett, így még mindig 8 db van neki, de azok már szépen kibújtak, és hófehér gyöngysorként virítanak a szájában.

Beszédben kiváló. Noha egyetlen értelmes szót sem mond -miért is tenné 10 hónaposan-, gyakorlatilag egész nap be nem áll a szája. Folyamatosan "dededede", "mamamama", "bubububu", "babababa" és ezek variációi hangzanak. Minden cselekvését közvetíti, sőt, egyszer rajta kaptam, hogy álmában is beszélt. Jól nézünk ki, mondhatom...

A mozgása is teljesen korrekt: mászik (ezt nem felejtette el), feláll, kapaszkodva pár lépést megtesz, szépen lemegy a földre, ha megunta az álldogálást, nem borul (általában). Felül, de nem ül hosszan, még mindig szívesebben játszik fekve.

Kedvenc tevékenysége a mindenféle papírok atomokra szaggatása. Ezen kívül szereti a hangot adó játékokat -nagy bánatomra. A tanuló asztalba tettem elemet, majd, miután meguntam a német nyelven való rikácsolást, kiszedtem belőle. Mikor Simi észre vette, hogy bármit csinál vele, nem zenél, sőt, nem is világít, hangos kiabálással adta tudtomra, hogy valami nem stimmel.

A mutogatós énekek és mondókák is a nagy kedvencek közé tartoznak, főleg azok, amikben tapsolás is van. Annyira édes, ahogy várja, mikor jön a tapsolós rész: teljes mozdulatlanságban, áhítattal hallgatja az éneket/mondókát, majd, mikor odaérünk a tapsolós részhez, önfeledt vigyorral tapsikol. Kipróbáltam úgy is, hogy semmit nem mutogatok, csak éneklek, és akkor sem téveszti el, pontosan tudja, mikor jön a taps. 

A napokban vettem észre, hogy szívesen babrál a kockákkal: megpróbálja őket egymásra tenni, igaz, a vége mindig nagy dobálózás lesz. És eljött a kipakolás időszaka is. Egyelőre csak kisebb dobozokból és a játékosládájából, de félek, hogy később nem éri be ennyivel.

A szűk családot beazonosítja: ránézéssel válaszol, ha megkérdezem, hogy hol van Noémi, Apa, Ádám. Ezen kívül a lábát és a kukiját ismeri (mint minden férfi, azt hiszem).

Könyveket is szeret nézegetni, de még nem ismer fel belőle egy állatot sem. Tudja viszont, hogy hogy brümmög az autó (Az autó brümmög? Mert az mégsem mondhatom, hogy "mit mond" az autó, mert hát ugye semmit nem mond.), és hogy hol van a büdös kaka. Mivel napjában még mindig háromszor rakja teli a pelusát, elég gyakran teszem fel a kérdést, és miután néhányszor meg is válaszoltam, már ő is mutatja, hogy a pelenkában.

Amiben nagyon rosszul teljesít, az az alvás. Kész rémálom. Már, ha eljutok egyáltalán abba az állapotba, hogy álmodni tudjak. Borzasztó, éjjelente szinte fél óránként-óránként ébred, nem is értem, hogy bírom. Talán, mert a cukiságával kárpótol, vagy mert szimplán csak az anyja vagyok. De azért nagyon szeretnék már egy éjszakát végigaludni. Na jó, hat órát egyben. Vagy hármat...

Na, és a végére a legjobb: ez a gyerek egy kabaré. De komolyan, olyan cuki, hogy az ember össze-vissza puszilgatná, miután szétröhögte az agyát rajta. Ugyanis a fiatalúr teljesen tudatosan szórakoztat bennünket. Tudja, hogy mik azok a dolgok, amin nevetünk ha csinálja, és folyamatosan ezt teszi. Pl. szuszog felhúzott orral, mint egy kis nyuszi, vagy félig becsukja a szemét és rázza a fejét. Fényképezni sem lehet, mert ahogy meglátja a fényképezőgépet, egyből idétlen fejeket vág és röhög közben. Vajon kitől örökölte a humorát?

Íme az a néhány kép, amit sikerült csinálnom (illetve családilag csinálnunk) róla. Megpróbáltam lefényképezni ahogy játszik,  de amint meglátta  a masinát a kezemben, egyből eldobott mindent, és rárabolt a gépre.

Idétlen pofák tárháza 1.

Idétlen pofák tárháza 2.

Cuki

Macskalesen

Idétlen pofák tárháza 3.

Szerény mosoly

Játszik

Idétlen pofák tárháza 4.

Idétlen pofák tárháza 5.

10 hónapos császár a trónusban