Előnyök-hátrányok

Mostanában megint hullámvölgyben vagyok. Próbálom a napos oldalról szemlélni a dolgokat, de nem nagyon megy. Azért hátha, lássuk csak...

Esik a hó. Semmi pozitívumot nem tudok mellé állítani. Messze vagyunk mindentől, latyakban nem tudom tolni a babakocsit, be vagyunk zárva. Különben is mindjárt itt a húsvét, március vége van, ne essen tovább! Napsütést szeretnék és orgonaillatot. Mondjuk délutánra.

Ádám lázas. Eddig ennek sem látom az előnyeit. Persze, ha az ő szemével nézem, akkor egy nappal hosszabb tavaszi szünetet nyert, végül is ez pozitívum. De esik a nyomorult hó, messze van a rendelő, két gyerekkel kell elevickélnem valahogy odáig. Még jó, hogy ma csak délután van rendelés. Addigra meg már úgyis napsütés és orgonaillat lesz. 

Simi csupa pötty. Tipikus csalánkiütés, csak a törzsén, elöl-hátul. Nem tudok rájönni mitől lehet, de szerencsére már múlik. Talán a babakeksz a ludas. Vagy mit tudom én. Ja, ennek sem látom semmi előnyét. Hacsak azt nem, hogy a gyári vacakról leálltam, nem adom neki, pedig nagyon szereti. Marad a kifli, rágcsálja azt, nem "szennyezem" belülről a gyereket. Nem bírja, na.

Elleptek minket a hangyák. Már második reggelre van tele velük az egész konyhapult, halál gusztustalan! Napközben nem jelentkeznek. Mégis jön a tavasz???

Nem haladok a szakdolgozatommal. Minden időmet igyekszem erre áldozni, amit a családtól és a házimunkától el tudok lopni. Meg magamtól. Nem alszom még annyit se, mint eddig, hulla vagyok. A kávét intravénásan kellene alkalmaznom, hogy érjen is valamit. 2 napja éjfél után fekszem (ma is akkor fogok), Simi pedig gondoskodik az éjszakai szórakoztatásomról. Nagyjából 1-1,5 óránként ébreszt, de fél 7-kor mindenképpen vége a lustálkodásnak, mert a nagyokat (ma csak Noémit) suliba kell indítanom. Ebben végképp nem találok pozitívumot. Talán annyit mégis, ha most tömegközlekednék, biztos lenne ülőhelyem. Ugyanis minimum a valódi korom duplájának nézek ki, teljesen le vagyok amortizálódva. Elképzelhető, hogy utazgatok is egy kicsit így a hóesésben, csak a magam szórakoztatására. 

Még mindig szakdolgozat. Nem érkezett vissza annyi kérdőív, amennyi minimálisan kellett volna. Na, ennek annyi előnye van, hogy hamarabb végzek a kiértékelésükkel. Igaz, még hozzá sem kezdtem.  Hogy 1 hét múlva le tudjam adni a kész dolgozatot, arra semmi esélyt nem látok.  

 

A vasalni való ellep. Pedig a múltkor már mindet eltüntettem, azt hittem, tudom tartani a szintet, de nem megy. Csak akkor van lehetőségem a vasalásra, ha Simi alszik (meg még sok minden mást is csak akkor tudnék csinálni), mert éber állapotban olthatatlan vágyat érez arra, hogy a vasaló zsinórját vagy a vasalódeszkát rángassa. Nem tudok pozitívumot a tény mellé állítani. Hacsak azt nem, hogy most látom, mennyi ruhánk van, és milyen jó is nekünk. 

Miközben ezt írogatom, látom, hogy Siminek folyik az orra. Éljen! Ez a tény az eddigieknél is zaklatottabb éjszakákat vetít elém. Mindegy, már nem számít, biztos kibírom. Azért elmennék most mondjuk Mallorcára. Egyedül. A havat, a szakdolgozatot, a vasalatlan ruhákat, a hangyákat, a lázat, taknyot itthon hagynám. Azt hiszem, a gyerekeket is. Elnézést.