Hullámok a fejem felett

Kész vagyok.

Simi beteg, igaz, csak náthás, de az nagyon. Gyakorlatilag hektoliter számra ömlik belőle a takony, nem tudom honnan, de ha két percig nem nézek rá, már jóízűen nyalogatja a szájába csorgó nedűt. Mondjuk, nem nagyon tudok két percig nem rá nézni, mert gyakorlatilag rám van gyógyulva. Tegnap még csak-csak le tudtam tenni, de ma egyáltalán nem, gondolom, mert csak függőlegesben kap levegőt. Emiatt az alvás is katasztrófa, nem, mintha eddig olyan jól aludt volna (édesapa három napja a nappaliban tér nyugovóra esténként). Ma éjszaka fél 3-ig még egy szemhunyást sem aludtam, utána nagy nehezen sikerült elaludnia, és fél 7-ig én is tudtam aludni, igaz, ébredtünk vagy 5-ször a 4 óra alatt.

És nem is eszik. Az elmúlt három nap összes étkezése alatt sikerült nagyjából egy "Simi adagnyi" kaját beletuszkolnom, de azt is úgy, hogy közben össze-vissza köpdösött. Ma adtam neki kölesgolyót, mert azt nagyon szereti ropogtatni. Szépen fogyott, el is tűnt vagy 15 darab. Hogy hová, az csak akkor derült ki, mikor kivettem az etetőszékből: a gyereken deréktól lefelé fürtökben lógtak a megcsócsált golyóbisok. Volt a fenekén, a combján, de még a nadrágja szárában is rejtett tartalék.

Nekem holnap iskola, reggeltől estig. Nem szívesen hagyom itthon a gyereket, mert szinte egész nap szopik, hogy holnap mit fog enni, az rejtély. Nekem menni muszáj, mert előadom magam. Persze, nem önszántamból, hanem, mert megesett a szívem egy panaszkodó csoporttársamon, és elcseréltem az április közepére szóló időpontomat holnapra. Ha tudom, hogy mi vár rám, akkor nem vetemedtem volna ilyesmire, de az az áldott jó szívem, ugye... Kiselőadás, powerpoint prezentáció kész, ami szintén nem kevés időt vont el az amúgy is szűkre szabott alvásidőmből. Hogy zombifunkcióban milyen kiselőadást fogok tartani, arról fogalmam sincs, de két jegyet is fogok rá kapni. Legyen kreatív, ötletes, interaktív és másfél órás. Csak ennyit várnak tőlem. Úgy érzem, testben pont alkalmas vagyok egy ilyen kaliberű megnyilvánulásra.

Sajnos, az állandó fáradtság miatt kissé ingerült vagyok, ráadásul a kávé is elfogyott. Mikor a nyomtató bekapta a belehelyezett 15 darab papírlapot, olyan ideges lettem, hogy legszívesebben a fejemet vertem volna a falba. Vagy valaki másét. A nyomtatóból nem sikerült kivadásznom a lapokat, próbáltam hívni a szakértőt, de nem tudtam elérni. Pedig jó lenne, mert hiányzik 3 példány a kinyomtatni valókból.

Ja, és hogy tényleg könnyű legyen nekem, vasárnap reggel 9-re vendégeink jönnek. Addig ki kellene ma takarítanom, mert holnap ugyebár nem leszek itthon. Vasalni is kellene, meg valamikor előkészülnöm a vasárnapi kajával. Mondjuk, szombat éjszaka. Aludni amúgy se nagyon szoktam, így majd a konyhából rohangálok fel Simihez, neki úgyis teljesen mindegy.

Amennyiben sikerül a mai nap folyamán emberi körülményeket varázsolnom a házba, holnap kiselőadni és nem elhullani a fáradtságtól világ csúfjára az iskolában, vasárnap valami ehetőt rakni a vendégek -és persze a család- elé, akkor jövő héten elmegyek pár nap szabira. Mert megérdemlem.