Reggel csak egy sms jött, nem nekem, a férjem mondta, hogy az unokatesójának meghalt a régen várt, nehezen fogant kisfia -anyukája pocakjában a 33. héten. Erre nincsenek szavak.
Nézem az enyémet, ő már a harmadik, cuki, vidám, zsivány, vagány kiskölök. És eszembe jut az anyuka, aki most talán meg is halna, csak egyszer lássa a kisfiát mosolyogni. Ma több a köszönet, hogy nekünk van, ma nincsenek ejnye-bejnyék tiltott területre tévedés miatt, csak a boldogság, hogy valaki megteszi, amit nem szabad. Ma több a puszi, az összebújás, van "potya szopi", és eszembe jut az anyuka, akinek holnap nem lesz, aki kőkemény mellének enyhülést adjon. Nézem a férjemet és a kisfiamat, épp meghitt "babanézés" megy a telefonon, és eszembe jut az apuka, aki sose fogja a telefonjára felvenni a buborékfújást, az autótologatást, és nem fogja összebújva nézegetni a felvételeket puha hajú kisfiával.
Nem az enyém volt, nem is túl közeli rokon, de akkora a döbbenet, és annyira át tudom érezni, hogy sajog az egész lényem. Erre tényleg nincsenek szavak...
Ismeretlenül is végtelenül sajnálom! :(
VálaszTörlésMikor terhes voltam, a férjem kereszttesójáéknál történt ugyanez a 35. héten és nagyon megviselt. És mikor lezuhant a lányom szívhangja 5 hónappal később a hasamban, rettegtem, hogy nehogy nálunk is ez legyen. Sajnos 1 éve meg anyu szomszédjánál történt meg. Borzasztó veszteség és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért? Hisz ők senkinek nem ártottak, várták őket szeretettel; míg csomó gonosz ember meg éli világát nagyon sokáig...
Én is nagyon féltem, mikor kórházba kerültem a 37. héten, hogy ha már eddig eljutottunk, nehogy most legyen baj.
TörlésA miértek érdekes dolgok, én is elfilózgattam rajta, de de nem vagyok elég bölcs a válaszhoz. A saját bajomra általában megtalálom a választ (vagy legalábbis kreálok egyet, ami megnyugtatja a lelkemet), de másét nem tudom hová tenni.
Ó Istenem, annyira sajnálom! Ez szörnyű lehet!! :( Azt gondolná az ember (legalább is én), hogyha a kritikus 12 héten túl vagy, nagy baj nem lehet. Mióta megszültem mennyi ilyet hallottam/olvastam.... Egyszerűen borzasztó. :(((
VálaszTörlésTényleg szörnyű. Főleg, hogy az anyuka már 40-en fölül van, és nagyon várták a kistesót. Azért remélem, hogy kapnak egy új babát, és enyhül valamennyire a veszteség fölötti fájdalom.
TörlésMIóta éjszaka olvastam azon gondolkodom, hogy mit lehet erre írni. Semmit, ami vígaszt nyújthat. Legalábbis valódi vígaszt. Én így gondolom, mert engem semmi nem vígasztalna. Sajnos nagyon sok ilyenről hallottam már. Sőt... Talán ezért is volt bennem mindhárom terhességem alatt a félelem, hogy csak szülessenek meg egészségesen. Attól kezdve, hogy a kezembe fogom őket és látom mi van velük, úgy érzem sokkal jobban tudom kontrollálni a dolgokat, és nem eshet bajuk. (Itt jön újra az, hogy ezért is nem vállalunk negyedik gyereket, mert háromszor szerencsém volt, nem kockáztatok.)
VálaszTörlésIgen, erre tényleg nem lehet mit mondani. Ezért is "örülök", hogy nem közeli rokon/barát, így egy részvét sms elég volt. Nem is tudom, mi lenne, ha napi kapcsolatban lennénk. Mit mondjon ilyenkor az ember? Kell valamit mondani egyáltalán? Biztos, de mit?
Törlés