Ezt a bejegyzést mindenképpen meg kell írnom, mert a végén Simi úgy megnő és kifejlődik minden tekintetben, hogy lemaradok a gyerekemről teljesen. Pont ma 22 hónapos, így teljes létjogosultságot élvez a poszt.
Először is mitisírjak róla? Beszél(ni kezd egész jól). Lassacskán eltűnik a "köbüki" illetve szabatosabban fogalmazva távirati stílusú beszéd, vagyis, hogy minden szónak kizárólag az első szótagját használva közli magvas gondolatait. Egészen közérthető formában kommunikál, ezt hétvégén leteszteltük, mert a nagymamámnál voltunk látogatóban, és ő is a 85 évével, meg a nagynéném is kiválóan értették Simi minden szavát. Amúgy néha magam is meglepődök, hogy miket mond. Például pont ezen a bizonyos látogatáson történt, hogy nem bírtunk sehogy sem elférni ketten egy fotelban, ezért aztán Simikém felszólított eléggé mérgesen, hogy "Ana, me' ajébb!", és akkor én természetesen arrébb mentem.
Mindent egyedül akar csinálni. Ilyenkor -mikor mondjuk megfogom a kezét, hogy együtt jöjjünk le a lépcsőn- elkezdi a mutatóujjával annyira böködni a mellkasát, hogy néha azt hiszem, szíven szúrja magát, miközben ordítva közli, hogy "Én, én, Pó Kimi!" Ugyanis tudja a nevét. Meg az egész családét. A "Pó" a roppant egyszerűen kimondható családnevünk Simi-féle verziója, így aztán mi vagyunk a Pó-család: Kimi, Ádám, Noémi, Kojnéj és Addi.
Meg aztán ugrál. Persze, itt nem a folyamatos szökellésre kell gondolni. Egyszerűen csak megáll, iszonyatosan elkezd koncentrálni, behajlítja a lábát, felugrik, majd páros lábbal, talpra visszazuhan. Nem tudom, honnan tanulta, nem is "korosztályos feladat", de csinálja.
Sajnos, már nem eszik meg mindent válogatás nélkül. Ami nem a fogára való, arról közli, hogy "E' nem kinom!" , ami viszont ízlik, azt az "E' de kinom!" kategóriába sorolja. Valami miatt még mindig nem használja az "igen'-t, helyette azt mondja, hogy "de" vagy "jó". Zsenge korából adódóan még nincs tisztában a magyar nyelv minden nyelvtani sajátosságával, így aztán úgy véli, ha valamit tagadunk (pl. nem finom), akkor minden bizonnyal a helyeslést is szükséges megerősíteni ilyen módon (de =igen finom).
Tudom, hogy vannak már kortársak, akik a szobatisztasággal jó barátságban vannak, mi egyelőre nem próbálkozunk. Ha megkérdezzük, hogy termelt-e valamit a pelusba, megbízhatóan válaszol, de ennyi. Bár, lehet, hogy hatalmas áttörésre számíthatunk ezen a fronton is, ugyanis ma reggel, életében először, miután erőteljes bűzcsíkot húzva maga után megjelent a szobában, közölte, hogy "Ana, ti peu!" , azaz tiszta pelenkát kért a kakás helyett. Hiába, már 22 hónapos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése