Amire még emlékszem

Annyi minden jár a fejemben, és csak hullanak ki sorra a gondolatok, mert soha nincs lehetőségem idejönni írni. Valahogy nincs szívem elzavarni a gyerekeket a technika elől, csak egy-egy postafiók és Fb bekukkantás erejéig, így aztán a temérdek remek poszt, amit a fejemben összekomponáltam, ezen a nyáron már biztosan nem írattatik meg. Kár, hogy nem vagyunk olyan szerencsés család, hogy fejenként egy kompjúter jusson mindenkinek, vagy legalább két főre eshetne egy darab, mert akkor egész nyáron onthattam volna magamból a jobbnál jobb bejegyzéseket. Hahaha....

A gyomrom kezd komolyan görcsbe állni amiatt, hogy alig 3 hét múlva újra "rendesen" munkába állok. Simit ugye be kell szoktatni a bölcsibe, és lehetőség szerint bent is kellene tartani egyhuzamban nagyjából 6-8 hetes intervallumokban, hogy fizetést is kapjak, ne csak állandóan táppénzen legyek. Simikém egészségi állapotát felturbózandó a mai napon elkezdtem neki adagolni a Ribomunyl névre hallgató port, amit a nagyoknál is bevetettem annak idején, és kifejezetten jót tett a pénztárcánknak  az immunrendszerüknek. Mondjuk szerintem elkéstem vele, mert fél évig kell adni, de mit csináljak, csak most jutott eszembe. Remélem, azért valami haszna csak lesz, ha már egy zsák pénzt otthagytam érte a patikában.

Dilemmában vagyok még a sulit illetően is. Pár napja jött egy e-mail, hogy "felélesztik" a tavalyi jelentkezésemet, és szeretettel várnap szeptemberben a beiratkozáson, amennyiben augusztus végéig jelzem tanulási szándékomat. Legszívesebben most írnék nekik, hogy megyek, de be vagyok tojva. Mert van ez a hülye pedagógus portfólió készítés, amire elméletileg jelentkeztem (az ovivezető által), de még semmi hír nincs felőle, hogy bevettek-e a buliba, vagy sem. Ha igen, akkor november 30-ig fel kell töltenem a több száz oldalas cuccot oda, de a suliban is november végéig kell leadnom a szakdolgozatomat. Ez a kettő biztos nem fog menni munka mellett. Úgyhogy tipródom még egy darabig.

Gondolom, marhára izgat mindenkit, hogy mi van a macskáinkkal. Mára virradóra valahány született. Hiába a gondosan előkészített szülőhely, ez a dinka macska csak a nyúlketrec alá fialt most is, mint általában. De tudtam én ezt jól, így aztán ott is kitakarítottam. Lehet, hogy ezért szült megint oda? Szóval, egynéhány kismacska született, talán öt darab. Ezt most így konkrétan megmondani nem tudom, mert olyan tarkabarka társaság jött a világra, hogy csak annyit láttam a "befényképezés" után, hogy van köztük 2 vörös (vagy vörös-fehér), 2 fekete (vagy fekete-fehér, vagy fekete-vörös -atyaég...) 1 szürke-fehér (egyes képeken szürke-vörös, de lehet, hogy az egyik vörösesnek szürke a feje, úgyhogy ez bármi lehet). Hogy végül mennyi marad, azt nem tudom, mert ilyen cseppnyi korban a kiscicák még eléggé döglékenyek, ugye és hát akármi előfordulhat. Igaz, a mieinkre egyáltalán nem jellemző, ezek mind stramm, erős macskák, eddig a rengeteg kiscica közül összesen 2 darab döntött úgy, hogy egy napon belül befejezi földi pályafutását. Gondolom, most se lesz másképp. 

És akkor a végére pár kép a cicakupacról. A képanyag csalóka, ugyanis mire elmentette a gép a memóriakártyára a fotót, már máshogy volt az állandó mozgásban lévő halom, így amelyik cicusnak az egyik képen a feje látszik, a másikon már a feneke, vagyis úgy tűnhet, hogy az két külön jószág, de nem, csak egy. A minőségért elnézést kérek! Lehet tippelni a létszámra :-). 

Mamival

Kicsi a rakás 1.0

Kicsi a rakás 2.0

Ez a kis csíkos arcú nagyon cuki!