Nem hazudtam és jól jártam

Én általában nagyon törekszem arra, hogy igazat mondjak, ezt még kisdobos és úttörő koromban nevelték belém nemcsak a világnézetem diktálja így, de valahogy természetes számomra. Még akkor is, ha az érdekeim olykor-olykor a dolgok elferdítését kívánják, tudatosan igyekszem ellenállni a csábításnak, és az esetek nagy többségében sikerül is. Néha persze elbukik az ember, akkor szégyellem magam nagyon, hogy én, az igazmondás dicső bajnoka rútul pofára estem valótlanság állítása okán.

Szóval, egyáltalán nem hazudtam le a csillagokat az égről, nem vettem részt a lakcím-maffiaként ismeretes, és a gyermek mindenféle közoktatási intézménybe való bejutása érdekében végrehajtott átjelentkezési procedúrában, így a valódi lakcímkártyáink fénymásolatát adtam le, valódi munkáltatói igazolást vittem a valódi munkahelyemről, ahol valóban dolgozom. Nem hazudtam magamnak még 3 gyereket, és őszintén beírtam, hogy a férjem is dolgozik, és nem, nem vagyok egyedülálló szülő.  Féltem is kicsit, hogy ennyi valóságot ugyan ki fog nekem elhinni, mert ugye a bölcsődébe mindenáron be akarja juttatni az ember a gyerekét, így aztán kamuzik picit ebben-abban. Vagy igazat ír, de van olyan kompetens ismerőse, akinek a faluban sokat ér a szava, így nem számít, hogy hol lakik, hány gyereke van, ezek közül hányat nevel egyedül ésatöbbi. Nekünk ilyen ismerősünk nincs -meg amúgy semmilyen sem-, így félő volt, hogy a sok valódi adat ellenére se fogják Simit felvenni a bölcsibe. De nem így történt! A házassági évfordulónkon érkezett a levél -minő csodás ajándék!-, hogy Simikénk felvételt nyert a bölcsődébe! Van igazság a földön, na! Most már csak azon kell nagyon drukkolni, hogy szeptemberben el is induljon a bölcsi, ne kellejen még hetekig valami felügyeletet kikuncsorogni a nagyszülőktől.

A másik igazmondós esetem nem ennyire egyszerű. Talán emlékeztek még a ronda kiscicánkra, és a róla szóló sirámaimra, akit senki nem akart elvinni. Ő olyan csúnyácska volt, hogy a feladott hirdetésekben "egyedi külleműnek", jópofának stb. írtam le, egy szót sem ejtettem arról, hogy mennyire kis csúfság. Mondjuk, aki látta a képeket, annak nyilván nem kerülte el a figyelmét. Négy héten keresztül újítgattam meg a hirdetéseket a két legnagyobb apróhirdetési oldalon, és vártam a megváltó telefont vagy e-mailt, de nem érkezett se hívás, se üzenet. Közben vészesen telt az idő, a kiscica egyre csak nőtt, ami ugye azzal járt, hogy nagyobb lett, és kezdte elveszíteni kiscicás báját (vagyis nem tudom mijét, mert bája az sose volt neki), és nagyocska kismacska aztán végképp nem kell senkinek. Komolyan tartottam tőle, hogy a nyakunkon marad, értekeztem is az állatorvossal az ivartalanítás legkorábbi időpontjáról -még egy ivaros lánymacskánk az életben nem lesz, az hótziher-, ő októberben jelölte meg a lehetséges dátumot.

És akkor eljött a múlt péntek, én meg úgy gondoltam, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Levettem a régi hirdetéseket, és feltettem az újakat. Már a címben leírtam, hogy igazán ronda (de kedves, dorombolós) kiscica keresi szerető gazdáját. Valakit, akit nem zavar, hogy bűn ronda, ráadásul lány is, ugyanis előnytelen külseje igazi hízelgős, barátságos, kedves macskalelket takar. Ez pénteken éjfélkor történt, és láss csodát, másnap délután -a moziban- megcsörrent a telefonom! Kénytelen voltam kinyomni, de mikor megláttam az ismeretlen számot, tudtam, hogy ennek biztos a kismacska kell. Ezért küldtem egy sms-t a félhomálynan, hogy amint tudom, visszahívom.

A film után rögtön hívtam is, és tényleg arról érdeklődött egy hölgy, hogy az a gyönyörűséges kiscica ugye megvan még, mert ő egyből beleszeretett! Naná, hogy meg! Az üzlet 5 perc alatt megköttetett, meg is beszéltük, hogy amikor tudjuk, elvisszük a cicát a Pólus Centerbe -ott dolgozik a lány, autója nincs-, mert tömegközlekedéssel az 2 óra tőlünk, de még autóval is 50 perc. Mondtam, visszahívom, ha megbeszéltem a férjemmel, hogy neki mikor jó. Mondom a férjemnek, mi a helyzet, mire közölte, hogy azonnal hívjam vissza a lányt, és mondjam meg neki, hogy még ma este elvisszük neki a cicát, 8-kor ott leszünk a Pólusban. És elvittük. Kiderült, hogy a csaj eredetileg törpenyulat(!) keresett, mert van már 4(!) macskája és 2 kutyája, de ez a cica annyira szépséges(!), hogy mindenképpen meg akarta szerezni magának. Igaz, hogy lány, és ennek többe kerül az ivartalaníttatása mint egy kandúrnak (nekem mondja?), de nem baj, neki kellett. Még szerencse! Igaz, magamban hanyatt estem a macskák létszámának hallatán (de tényleg, kinek kell 5 macska?????), de nem adtam jelét megdöbbenésemnek, így a cica szerencsésen gazdát cserélt. 

Épp időben, mert ha jól számolom, jövő hét vége felé születik az újabb halma problémáimnak. Ááááááááá!!!!!