Mai miértjeim

Árulja már el nekem valaki, miért...

...járnak úgy a Volán társaság buszai, ahogy nekik tetszik? Hiába megy az ember reggel pár perccel hamarabb a megállóba, mint a menetrend szerinti busz (állítólagos) érkezése, az még ennél is korábban elmegy. Viszont a következő pont annyit késik, mint amennyivel az előző hamarabb elment, következésképpen minden csatlakozást lekésik a dolgozó, aki így a lakóhelye (konkrétan a háza) és a munkahelye közötti mindösszesen 7,5 km-t cirka 1 óra 15 perc alatt kényszerül megtenni.

... esik valaki "csak úgy" teherbe X-edik alkalommal is? Mondjuk egy olyan valaki, aki már amúgy is 5 gyereket nevel, akik közül egy tutira biztosan (de inkább kettő) "becsúszott" gyerek, és az ötön kívül volt már 6 másik hol spontán, hol művi abortusszal végződött terhessége. Könyörgöm, 40 évesen hogy lesz valaki tizenkettedszerre is terhes, ha tisztában van vele, hogy ha ránéznek, már attól úgy marad?

...pont a legeslegcukibb, legelevenebb, legegészségesebb kiscica vándorol a garázsban -ahová mindenki tudta nélkül az éj leple alatt költöztette őket az anyjuk- a kocsi kerekei alá?

Amíg alszik a gyerek, mi megváltjuk a világot

Ma van az utolsó napom itthon, holnaptól meló orrvérzésig. Számvetést készítettem magamban, és rá kellett jönnöm, hogy baromira nem használtam ki az időmet. Azt az időt, amit a kicsi alvással töltött, és nekem szinte mindenre jutott volna akkor belőle. Most össze is szedtem egy képzeletbeli beszélgetés formájában, hogy a két év alatt mennyi mindenre kellett volna jusson a drága időmből, amíg alszik a gyerek.

- Jaj, hát szervusz, drága barátnőm, aranyos Magdikám, ezer éve nem láttalak, gondoltam, beugrom egy picikét cseverészni, ha már itthon vagy ezzel a kis gyönyörűséggel, biztos van egy kis időd rám. Hogy pont alszik, jó, akkor tényleg van időd, ezek a cseppek egész nap alszanak, nem igaz, Magdikám? Ja, hogy a kétévesek már nem, nahát, ezt nem tudtam. Másfél órát -ünnepnapokon kettőt- szundikál a tündérke? Édes Istenem, hát ezért irigylem én annyira a gyeses anyukákat, drágám! Napi másfél óra, amikor azt csinálnak, amit akarnak! Ha nekem lenne minden nap másfél órám, én, bár nem vagyok vallásos, térdre borulva adnék hálát a Jóistennek, hogy mennyire jó hozzám, komolyan, Magdikám.

Figyelj csak, mucikám, nincs kedved csinálni egy kávét? Mint a régi szép időkben, tudod, az egyforma virágos csészéből, na? Az egyiket eltörte a baba? Te herendiből itatod, normális vagy, Magda? Aha, hogy lerántotta az abroszt, és úgy. Milyen abroszt amúgy? Mert hát itt nincs is sehol asztalterítő. Aha, hogy pontosan emiatt nem teríted le az asztalt, tök igazad van. És a másik csésze? Én ihatnám abból, jó? Az meg nincs elmosva, akkor jó lesz bögréből, persze.

Szűzmáriám, Magdikám, mi ez az edényhalom??? Amíg alszik a gyerek, igazán mosogathatnál egy kicsikét. Ezt a hülyeséget, hogy pont a konyha mellett van a gyerekszoba, nem lehet még egy jót csörömpölni se. Hát igen, végül is panel, nem ti tehettek róla, de azért akkor is.

Nálatok amúgy mindig ilyen kupleráj van? Gyerekjáték itt-ott, kiborulva ide-oda ez-az? Tudod, tényleg nem kioktatni akarlak, de amíg alszik a gyerek, igazán kihasználhatnád az időt egy alapos rendrakásra és takarításra, én mondom neked, mucikám.

Te, figyelj, gondoltál már arra, hogy behúzod a sötétítő függönyt? Nem, nem süt be nagyon a nap, csak azt az ember magasságú kupac vasalatlan ruhát még az utcáról is lehet látni, mit gondolnak az emberek, eszedbe jutott már? És az, hogy esetleg addig, amíg alszik a gyerek vasalhatnál is? Tudom, hogy öten vagytok, és te még az ágyneműt, a farmert és a mackógatyát is, de akkor is, napi másfél óra vasalással egy egész vállalható szintet lehetne tartani, drágám.

És az új ismeretekkel hogy állunk, hm? Miiii, nincs időd tanulni? Ne már, ha nekem lenne napi másfél órám, én már tutira a phD-met írnám, hacsak már rég meg nem volna. De egy nyelvvizsga megszerzése, egy új szakma elsajátítása tényleg gyerekjáték, hiszen addig, amíg alszik a gyerek, remekül lehet tanulni, hidd el, mókuskám, hidd csak el nyugodtan.

De azért a hobbijaidat csak nem hagytad abba? Olvasás, horgolás, varrás, ilyesmi? Biztos vagyok benne, hogy azt az időt, amíg alszik a gyerek, semmi mással nem lehet jobban kitölteni, mint szabadidős tevékenységgel, én mondom neked.

Te, ez a foltos felső nem egy mai darab, igaz-e? Nem tudsz elmenni vásárolni, na, ez aztán tényleg nem indok, hogy ilyen ócska ruhában mutatkozzál emberek előtt. De most komolyan, amíg alszik a gyerek, te odaülsz a gép elé, és megrendeled a ruhát. Ennyi. Az alvásidő egyik legpraktikusabb kihasználására az internetes vásárlás kiváló ötlet, nemdebár?
Szűkös a keret, nemigen marad belőle csak úgy shoppingolni? Nem értelek téged, arany anyám, mikor annyira jó szakmád van, itthon is vígan dolgozhatnál. Amíg alszik a gyerek, addig te melózgatsz, aztán jól elköltöd a pénzt csini rucikra. Most igazam van, vagy igazam van?
És a régi, romantikus vacsikkal a férjeddel, na azzal mi van, hm? Milánói sertésborda, vörösbor, utána kis süti, fagyi, összebújás, hmmmm??? Mi az, hogy örülsz, ha egy túrós tésztát össze tudsz dobni 10 perc alatt? Kapjál már a fejedhez, muci, hát van napi másfél órád, amíg alszik a gyerek! Na, akkor kell szépen nekiállni sütni-főzni, hogy mire hazajön az a drága ember, legyen valami rendes kaja, amit megehet, hogy a többiről már ne is beszéljek, ugye.

Bár most, hogy így jobban megnézlek, talán nem is akkora gond, hogy mostanában nincsenek nálatok nagy vacsorák napirenden. Sőt, ha jobban belegondolok, talán nem is kellene soha többet az életben vacsoráznod. Vagy egyáltalán enned. Drága barátnőm, most nem azért kérdezem, hogy bántsalak, de néztél te az utóbbi két évben tükörbe? Olyan egész alakosra gondolok, tudod. Mintha egy kicsit, hogy is mondjam, szóval, mintha elengedted volna magad, neked nem úgy tűnik? Saroktól térdig csak egy nagy vádli vagy, régebben pedig micsoda karcsú bokád volt! Hát, bokád az most nincs, de, khm, tokád..., hát az valahonnan lett, ha nem csal a szemem, mucikám. Gondoltál esetleg arra, hogy picikét tornázhatnál, amíg alszik a gyerek? Ha ügyes vagy, a másfél órába még egy zuhany és egy hajmosás is beleférhet. Amire, ahogy így elnézem, szükséged is lenne. Nem bántásból mondom, de egy merő kóc a hajad, és ahogy a képed kinéz, anyukám, az nem mindennapi látvány! Szürke arc, szarkalábak a fekete karikák fölött, bakker, ide egy komplett szépségszalon kellene. Hú, anyám, ez milyen jó ötlet már! Most valóban korszakalkotó jutott eszembe! Alvásidőben te hajat mosol (torna után, nyilván), feldobsz egy pakolást az arcodra, kilakkozod a körmödet, kiszeded a szemöldököd meg a kis bajuszkádat. Mutasd a lábad is, légyszike! Te jószagú liliom, ez szőrös, és nincs kikenve a lábkörmöd sem, de legalább jó hosszú. Na, ha jól osztod de az időt, amíg alszik a gyerek, a csülkeidre is jut belőle: epilálás, borotválás, gyantázás ízlés szerint, plusz a repedt sarkak eltüntetése egy kis lakkozással megspékelve. Valamit tudok, ugye, Magdikám?

Ja, hogy a szemed alatti karikákat csak alvással lehetne eltüntetni? Hát akkor hajrá! Amíg alszik a gyerek, aludj te is, másfél óra szunyókálás minden délután, így kerek a világ, nem igaz, Magdám?

Nem mondod, hogy nem tudtad, hogy a Juci férjhez ment és el is vált fél év alatt? Hol élsz te, Magduskám, hát hol? Te senkivel nem beszélsz, a föld alatt laksz, vagy mi? Ide figyelj, amíg alszik a gyerek, neked más dolgod sincs, mint társadalmi életet élni: leülni a gép elé, írni néhány e-mailt az ismerősöknek, hogy hogy is vannak, és akkor nem maradsz le semmi szaftos hírről. Vagy csak bekapcsolod a skype-ot, és beszélgetsz egy jót valakivel. Vagy fogod a telefont, végül is másfél órányi beszélgetés nem csapja agyon a családi büdzsét, nem igaz? Na ugye, mondom én!

Mi ez a nyöszörgés? Felébredt a drága? Jaj, hogy elrepült ez a másfél óra, Magdikám, mintha nem is lett volna, észre se vettem. Jó volt veled csevegni, de legközelebb be kellene ülnünk valahová, mert ez a másfél óra semmire, de igazán semmire nem elég, drága barátnőm, nekem elhiheted.


Biztos van még ezer más dolog, amire a drága alvásidőt fel lehet(ett volna) használni, de pillanatnyilag ennyi jutott eszembe. És holnaptól erre mind mind nem marad időm, mert amíg alszik a gyerek, más fog rá vigyázni...

Családi sikerek a toalett körül

Hát, kérem szépen most dicsekedni fogok. Úgy tűnik, Simi pikk-pakk szobatisztává vált (remélem, nem kiabálom el a dolgot). Szerda óta csak odamegy a bilihez, lehúzza a gatyóját és elintézi kisebb-nagyobb dolgait. (Jelzem, ugyebár hétfőn kezdtük a projektet.) Sőt, ha nincs a közelben bili, szól, hogy valami készül, és minél előbb juttassák a bilihez, mert ha nem, könnyen megbánja a lassú rokon. 

Azért ha elmegyünk valahová, még adok rá pelenkát, de mindig szárazon veszem le róla. Sőt, a délutáni és éjszakai alvás után is. Ezt mondjuk nem értem, nyilván átmeneti dologról van szó, de azért ennek is örülök.

A másik hatalmas örömöm, hogy vettünk új vécédeszkát, sőt, a férjem kérés nélkül azonnal fel is szerelte a régi helyett. Ami amúgy nem annyira régi *, épp 8 éves, mint a házunk, de valahogy olyan rossz minőségű volt (pedig órákon keresztül kerestük a megfelelőt több áruházban is, nem is értettem, minek ennek ekkora feneket keríteni), hogy nagyon hamar elkezdett a belső pereme rohadni valahogy szétmállani. Nem műanyag volt, hanem MDF (a férjem szerint a műanyag gagyi, ő arra rá nem ül), és egyszerűen megadta magát a ráfröccsenő víznek és tisztítószereknek. Évek óta könyörgök, hogy vegyünk újat (broááááf volt minden egyes klotyópucolás), de nem vettünk (senkit nem zavart, csak engem, mivel én pucolom a vécét), egészen a mai napig. Elmentünk az Aldiba, ahol elkezdtem győzködni a férjemet az új vécédeszka feltétlen való szükségességéről, amit viszonylag rövid idő alatt el is ismert, így jött velünk a kincs: egy hófehér vécéülőke. Mellesleg műanyag, gondolom, ez nem fog két éven belül ránkrohadni, és előbb-utóbb a férjem is megbarátkozik vele, talán még rá is ül, ha olykor-olykor úgy adódik.

*Pedig lehetett volna régi is, mert mikor építkeztünk, az egyik rokonunk felajánlott egy, a birtokába ki tudja honnan került használt fa vécéülőkét, hogy ezzel is csökkentse az építkezéssel járó tetemes kiadásainkat.

Az ilyenekkel lehet kikergetni a világból...

Alapvetően rendes, humánus anyának tartom magam. Az összes gyerekemet szoptattam (Simit még mindig), jó Ádámnál majdnem három éves korában azért meguntam, így aztán elválasztottam, és Siminél is tervezem a közeljövőben. Korábban szerettem volna, de nem vitt rá a lélek, na.

Egy szobában alszunk - most csak én, a férjem feladta már hónapokkal ezelőtt, annyiszor kelek fel hozzá, ahányszor igényli - én mondjuk sokkal kevesebbszer igényelném, mondhatni marhára szeretném már végigaludni az éjszakát. Soha nem kényszerítettük egyik kölkünket sem arra, hogy márpedig aludjon, noha totál ki voltunk purcanva, ennek ellenére megvártuk, amíg maguktól át nem alusszák az éjszakát. Ez valamikor 2 és 3 éves koruk között következett be, úgyhogy Simnél is egyre inkább várom a csodát.

De nem, soha nem aludtunk egy ágyban, bár én próbáltam, komolyan, de rettegtem, hogy kinyuvasztom a mellettem fekvő dedet, így inkább visszatettem őket a kiságyba (mindháromszor próbáltam, gondoltam, 10-12 év alatt csak fejlődtem valamennyit, hát nem), és kimásztam hozzájuk éjszakánként 3-15 alkalommal.
Addig nem kellett egyedül elaludniuk, amíg maguktól nem akarták. Annyira nem, hogy Siminél pl. a mai napig közel 60 perces altatási ceremóniák vannak, de hát ez kell neki, megkapja.

És akkor én most szaranya vagyok? Mert nem hagyom kisiskolás koráig szopni a gyerekemet, aki nem alszik velem, hanem a saját ágyában (de a mi szobánkban)?

Semmi bajom az együtt alvással, évekig tartó szoptatással, magamra kötözéssel, de most komolyan, aki viszont nem így csinálja, azt akkor főbe kellene lőni, de minimum elvenni tőle a gyerekét, mert  roncsot csinál belőle, vagy mi?

Ezt tegnap olvastam (Két baba véleménye az éjszakai gondoskodásról), és idegrohamom lett tőle. Okuljatok!

Aludj jól, Anyukám!
"Nem baj, ha nem figyelsz arra, hogy nekem rád van szükségem, mert még nagyon kicsi vagyok és te jelented a biztonságot nekem. Tudom, hogy nagyon fontos, hogy teljesen kipihent legyél, mert csak akkor vagy képes kedves lenni velem, különben jaj nekem.
Ezért inkább megtanulom már most, hogy éjszaka te nem vagy az enyém, sőt, nem is vagy. Így legalább elmondhatod majd a barátnőidnek, hogy milyen szuperzseni gyereked van, mert ellentétben egy átlag gyerekkel, aki csak 3-6 éves korára tanul meg egyedül elaludni, ill. visszaaludni, én már 3 (12-24) hónaposan megtettem ezt a te kedvedért. Aludj jól, Anyukám!"


Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszület­tem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgo­zom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek­-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipu­láció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházaso­dom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Forrás :
http://www.lll.hu/node/170
http://www.lll.hu/node/158

Fő a kényelem

Simikét tanítgatom a szobatisztaság elméleti hátterére:
-Csak a bilibe, a wc-be és a pelusba szabad pisilni, a kisgatyába nem.
-Pelusba szabad? (Simiül: pejukba kabad?)
-Igen.
-Kérek inkább pelust! (Pontosan így hangzott: kéjek inkább pejukot!)

Borzalmatos félelmeimrűl -csak a mihez tartás végett

Legnagyobb félelmem a bölcsőde, több fronton is. Ma voltunk Simivel sétálni a bölcsi épületénél, és hát az van, hogy nincs kész. Szeptember 1-jén kezdődik a buli, de csak nagy földtúrás van az épület körül, se járda, se fű, az udvari játékokról nem is beszélve. Mondjuk, homokozni fognak tudni a gyerekek, az egyszer biztos. Amennyire az utca túloldaláról be lehetett látni, belülről minden kész (festés, csempe, ilyesmi), de hát honnan is tudhatná biztosan az ember lánya. Van még 18 egész nap, hogy végezzenek mindennel, hát nem tudom... És ha nem lesz kész, bakker, mit csinálok a gyerekkel? Visszamegyek non-stop melózni, őt meg hová a bánatba helyezem?

Ha meg mégis kész lesz, akkor is van mitől tartanom. Rettegek a francos nyavalyáktól, mert ezen a téren elég nagy tapasztalattal rendelkezem -mármint, hogy mindent elkapnak a kölkök-, úgyhogy tömöm is a kis bendőjét immunerősítő csodaszerekkel, hogy hátha jobban fog menni ez a munka, nem olyan nyögvenyelősen, mint 10 évvel ezelőtt, mikor a nagyokat intézményesítettem.

És ha nem lesz beteg, akkor hogy fog beszokni? Majd ő is némasági fogadalmat tesz, mint annak idején Ádám? Meg az alvás... Hát a gondozónők biztos befonják a szemöldöküket, mire elalszik a gyerek. Garantálom, hogy milliószor le fog esni a fektetőről, mert úgy pörög-forog elalvás előtt, mint egy kergebirka. Gondolom, hogy a többi gyerek se fog tudni Simitől aludni azalatt a mintegy 45-60 perc alatt, amíg álomba szenderül a kis drágám. Biztos ő lesz a kedvenc...

Most jutott eszembe, hogy talán le kellene állni a kenyér felkockázásával és hagyni kellene, hogy harapja, mint minden normális gyerek, még akkor is, ha amúgy gyorsabban és tisztábban eszik. Meg azt is hagyni kellene, hogy totál egyedül egye meg az ebédjét (így a szintidőt is le tudnám mérni), mert a bölcsiben nem fognak neki segíteni. Még jó, hogy észbe kaptam. A nagyoknál is ennyire hülye voltam, hogy kétévesen is komplett csecsemőként kezeltem a gyerekeimet? Nem emlékszem, de mintha nem így lett volna. Ádám ugyanilyen idősen, totál szobatisztán, önálló étkezésre képesen ment bölcsibe (mondjuk, csodálkoztak is a gondozónők, hogy nem kell neki pelenka és segíteni sem kell az evésnél). Le vagyunk maradva ezzel a gyerekkel, de jócskán.

És akkor, ha már szóba került, akkor itt ez a szobatisztaság. Levettem a pelenkát róla hétfőn, és tényleg jól haladunk, ma már nem is szólt, ha pisilnie kellett, hanem ment a bilihez, lehúzta a kisgagyát és pisilt egyedül. De vajon nem lesz-e visszaesés ebben, ha bölcsibe kerül? Van egyáltalán értelme három héttel a beszoktatás előtt elkezdeni (remélem, három hét múlva elkezdődik a beszoktatás)?

 És fáradt is leszek, mert állandóan éjszakázom a gyerekkel. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy ideje volna elválasztanom, de jön ez a hülye bölcsi, és akkor még ez is, szegény gyerek teljesen odalesz lelkileg- idegileg. De ha beszokott rendesen, és eltelt 2-3 hónap, akkor azt adom magamnak karácsonyra, hogy Simit leszoktatom magamról. Ezt most ünnepélyesen megfogadom.

Ennyi. Egyre többet gondolok ilyesmikre és egyre nehezebben alszom ezek miatt, sőt napközben is a gyomorgörcs jön rám, ha eszembe jutnak ezek a dolgok. (Sajnos, nincs hasmenésem, pedig mennyire király lenne vékonyan visszamenni dolgozni :))

Normális ez ebben az életkorban és élethelyzetben, vagy totál hülye vagyok?

Végnapjaim

Most, hogy az utolsó néhány napomat -egészen pontosan 5 darab van még hátra a main kívül- töltöm itthon a fenekemet meresztve "gyeses anyukaként", elhatároztam, hogy bazira rápihenek a jövő hétfőn kezdődő munkámra. Igaz, heti két délutánt már dolgoztam február óta, de ez most más lesz, mert hétfőtől kezdve újra teljes erőbedobással dolgoznom kell hétfőtől péntekig. 

Ezért aztán elhatároztam, hogy az utolsó héten 1.) addig alszom reggelenként, amíg az ágy ki nem vet magából Simike fel nem kel, legyen az bármennyire késői időpont is (ma már negyed 8-kor fent volt); 2.) annyi időt töltök blogolással, amennyit nem szégyellek, és nem törődöm a gyerekem lelki világával, aki meg online játszani szeretne; 3.) Simit szobatisztítom; 4.) olvasok, olvasok, olvasok;  5.) Siminek olvasok, Simivel építek, Simivel játszom, Simivel sétálok.

Ehhez képest tegnap egész nap takarítottam és pakoltam (egy hét családi nyaralás után vagyunk, és amíg mi nyaraltunk, itt laktak a barátaink kettő darab gyerekükkel együtt) és mostam-teregettem-ruhát szedtem le, postára mentem és bevásároltam Simivel, picit főztem is. Ma a tegnapi (és a hétvégi 4 adag) mosott ruha  hegyet próbáltam kivasalni (a férjem reggel vasalatlan nadrágban ment dolgozni -hacsak ő ki nem vasalta magának-, ami fennállásom óta szerintem sosem fordult elő), persze délelőtt főztem. 

A bloghoz most jutottam ide, és olvasok is, de azt csak az alvásidőm rovására tehetem.

Simit nem hanyagolom, nem is tudnám, mert levettem róla a pelust, így állandó figyelmet követel magának. Abból gondoltam, hogy megérett a szobatisztaságra, mert a) tesói is pont ilyen idősen lettek szobatiszták, miért pont ő lenne a kivétel; b) a Balatonnál a strandon egy szál törülközőben volt, mikor közölte, hogy "Anya, mindjárt lepisilem a takaródat!" , de nem tette, mert gyorsabb voltam, és megelőztem a bajt; c) szintén a Balatonnál egy szál bugyiban volt, épp mentünk haza (gondoltam, arra a 3 percre már csak nem adok rá pelenkát), mikor elkezdett sírni, hogy "Kaki jön!!!", ami magában nem ok a sírásra, csak éppen nem volt rajta pelenka, én pedig megkértem, hogy inkább ne kakiljon a bugyiba, és nem is tette. Szóval, ilyen apró sikerek nyomán gondoltam, hogy akkor le is lehetne venni végleg a pelenkát a popójáról. Tegnap még pár alsógatyót összepisilt, de mára már rájött a bilizés ízére. Olyannyira, hogy kb. 5 percenként közli, hogy pisilnie kell, és valóban pisil is minden alkalommal, esetenként mintegy 3-5 ml-t. Elfogyott már egy fél tekercs wc-papír fütyitörlésre, és nagyjából 3 köbméter víz a bili tartalmának lehúzására, a bili kiöblítésére illetve kézmosásra, így aztán hiába, hogy ma még egyetlen pelenkát sem használtunk el (az alvás alatti is üres maradt), mégis pénzügyileg mínuszban vagyunk -szerintem. A nagyok néhány nap alatt megbízhatóan jelezték kisebb-nagyobb szükségeiket, remélem, Simi is ez a típus.

A nyaralásról teszek majd képeket, de egyelőre cenzúrázás alatt vannak. Meg hát alig van néhány, mert ugye ugyanott voltunk, mint tavaly és két éve is, a környék és a helyi nevezetességek-látványosságok nemigen változtak, így arra nem is pazaroltuk a memóriát, a család meg... Hát nem vagyunk valami nagy fotósok, bevallom férfiasan, így leginkább béna (= homályos, bemozdulós, hülye fejet vágós, rettenetes hátteres stb.) képek születtek. Azért majd igyekszem.