Most, hogy az utolsó néhány napomat -egészen pontosan 5 darab van még hátra a main kívül- töltöm itthon a fenekemet meresztve "gyeses anyukaként", elhatároztam, hogy bazira rápihenek a jövő hétfőn kezdődő munkámra. Igaz, heti két délutánt már dolgoztam február óta, de ez most más lesz, mert hétfőtől kezdve újra teljes erőbedobással dolgoznom kell hétfőtől péntekig.
Ezért aztán elhatároztam, hogy az utolsó héten 1.) addig alszom reggelenként, amíg az ágy ki nem vet magából Simike fel nem kel, legyen az bármennyire késői időpont is (ma már negyed 8-kor fent volt); 2.) annyi időt töltök blogolással, amennyit nem szégyellek, és nem törődöm a gyerekem lelki világával, aki meg online játszani szeretne; 3.) Simit szobatisztítom; 4.) olvasok, olvasok, olvasok; 5.) Siminek olvasok, Simivel építek, Simivel játszom, Simivel sétálok.
Ehhez képest tegnap egész nap takarítottam és pakoltam (egy hét családi nyaralás után vagyunk, és amíg mi nyaraltunk, itt laktak a barátaink kettő darab gyerekükkel együtt) és mostam-teregettem-ruhát szedtem le, postára mentem és bevásároltam Simivel, picit főztem is. Ma a tegnapi (és a hétvégi 4 adag) mosott ruha hegyet próbáltam kivasalni (a férjem reggel vasalatlan nadrágban ment dolgozni -hacsak ő ki nem vasalta magának-, ami fennállásom óta szerintem sosem fordult elő), persze délelőtt főztem.
A bloghoz most jutottam ide, és olvasok is, de azt csak az alvásidőm rovására tehetem.
Simit nem hanyagolom, nem is tudnám, mert levettem róla a pelust, így állandó figyelmet követel magának. Abból gondoltam, hogy megérett a szobatisztaságra, mert a) tesói is pont ilyen idősen lettek szobatiszták, miért pont ő lenne a kivétel; b) a Balatonnál a strandon egy szál törülközőben volt, mikor közölte, hogy "Anya, mindjárt lepisilem a takaródat!" , de nem tette, mert gyorsabb voltam, és megelőztem a bajt; c) szintén a Balatonnál egy szál bugyiban volt, épp mentünk haza (gondoltam, arra a 3 percre már csak nem adok rá pelenkát), mikor elkezdett sírni, hogy "Kaki jön!!!", ami magában nem ok a sírásra, csak éppen nem volt rajta pelenka, én pedig megkértem, hogy inkább ne kakiljon a bugyiba, és nem is tette. Szóval, ilyen apró sikerek nyomán gondoltam, hogy akkor le is lehetne venni végleg a pelenkát a popójáról. Tegnap még pár alsógatyót összepisilt, de mára már rájött a bilizés ízére. Olyannyira, hogy kb. 5 percenként közli, hogy pisilnie kell, és valóban pisil is minden alkalommal, esetenként mintegy 3-5 ml-t. Elfogyott már egy fél tekercs wc-papír fütyitörlésre, és nagyjából 3 köbméter víz a bili tartalmának lehúzására, a bili kiöblítésére illetve kézmosásra, így aztán hiába, hogy ma még egyetlen pelenkát sem használtunk el (az alvás alatti is üres maradt), mégis pénzügyileg mínuszban vagyunk -szerintem. A nagyok néhány nap alatt megbízhatóan jelezték kisebb-nagyobb szükségeiket, remélem, Simi is ez a típus.
A nyaralásról teszek majd képeket, de egyelőre cenzúrázás alatt vannak. Meg hát alig van néhány, mert ugye ugyanott voltunk, mint tavaly és két éve is, a környék és a helyi nevezetességek-látványosságok nemigen változtak, így arra nem is pazaroltuk a memóriát, a család meg... Hát nem vagyunk valami nagy fotósok, bevallom férfiasan, így leginkább béna (= homályos, bemozdulós, hülye fejet vágós, rettenetes hátteres stb.) képek születtek. Azért majd igyekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése