Legnagyobb félelmem a bölcsőde, több fronton is. Ma voltunk Simivel sétálni a bölcsi épületénél, és hát az van, hogy nincs kész. Szeptember 1-jén kezdődik a buli, de csak nagy földtúrás van az épület körül, se járda, se fű, az udvari játékokról nem is beszélve. Mondjuk, homokozni fognak tudni a gyerekek, az egyszer biztos. Amennyire az utca túloldaláról be lehetett látni, belülről minden kész (festés, csempe, ilyesmi), de hát honnan is tudhatná biztosan az ember lánya. Van még 18 egész nap, hogy végezzenek mindennel, hát nem tudom... És ha nem lesz kész, bakker, mit csinálok a gyerekkel? Visszamegyek non-stop melózni, őt meg hová a bánatba helyezem?
Ha meg mégis kész lesz, akkor is van mitől tartanom. Rettegek a francos nyavalyáktól, mert ezen a téren elég nagy tapasztalattal rendelkezem -mármint, hogy mindent elkapnak a kölkök-, úgyhogy tömöm is a kis bendőjét immunerősítő csodaszerekkel, hogy hátha jobban fog menni ez a munka, nem olyan nyögvenyelősen, mint 10 évvel ezelőtt, mikor a nagyokat intézményesítettem.
És ha nem lesz beteg, akkor hogy fog beszokni? Majd ő is némasági fogadalmat tesz, mint annak idején Ádám? Meg az alvás... Hát a gondozónők biztos befonják a szemöldöküket, mire elalszik a gyerek. Garantálom, hogy milliószor le fog esni a fektetőről, mert úgy pörög-forog elalvás előtt, mint egy kergebirka. Gondolom, hogy a többi gyerek se fog tudni Simitől aludni azalatt a mintegy 45-60 perc alatt, amíg álomba szenderül a kis drágám. Biztos ő lesz a kedvenc...
Most jutott eszembe, hogy talán le kellene állni a kenyér felkockázásával és hagyni kellene, hogy harapja, mint minden normális gyerek, még akkor is, ha amúgy gyorsabban és tisztábban eszik. Meg azt is hagyni kellene, hogy totál egyedül egye meg az ebédjét (így a szintidőt is le tudnám mérni), mert a bölcsiben nem fognak neki segíteni. Még jó, hogy észbe kaptam. A nagyoknál is ennyire hülye voltam, hogy kétévesen is komplett csecsemőként kezeltem a gyerekeimet? Nem emlékszem, de mintha nem így lett volna. Ádám ugyanilyen idősen, totál szobatisztán, önálló étkezésre képesen ment bölcsibe (mondjuk, csodálkoztak is a gondozónők, hogy nem kell neki pelenka és segíteni sem kell az evésnél). Le vagyunk maradva ezzel a gyerekkel, de jócskán.
És akkor, ha már szóba került, akkor itt ez a szobatisztaság. Levettem a pelenkát róla hétfőn, és tényleg jól haladunk, ma már nem is szólt, ha pisilnie kellett, hanem ment a bilihez, lehúzta a kisgagyát és pisilt egyedül. De vajon nem lesz-e visszaesés ebben, ha bölcsibe kerül? Van egyáltalán értelme három héttel a beszoktatás előtt elkezdeni (remélem, három hét múlva elkezdődik a beszoktatás)?
És fáradt is leszek, mert állandóan éjszakázom a gyerekkel. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy ideje volna elválasztanom, de jön ez a hülye bölcsi, és akkor még ez is, szegény gyerek teljesen odalesz lelkileg- idegileg. De ha beszokott rendesen, és eltelt 2-3 hónap, akkor azt adom magamnak karácsonyra, hogy Simit leszoktatom magamról. Ezt most ünnepélyesen megfogadom.
Ennyi. Egyre többet gondolok ilyesmikre és egyre nehezebben alszom ezek miatt, sőt napközben is a gyomorgörcs jön rám, ha eszembe jutnak ezek a dolgok. (Sajnos, nincs hasmenésem, pedig mennyire király lenne vékonyan visszamenni dolgozni :))
Normális ez ebben az életkorban és élethelyzetben, vagy totál hülye vagyok?
Először is: Te tudhatnád a legjobban, hogy a gyerekek oviban/bölcsiben teljesen másképp viselkednek, mint otthon. Az én csak vicin elalvó gyerekem simán elaludt a bölcsiben, egyedül nélkülem. Hidd el simán fog aludni Simi, mert alkalmazkodni fog a szokásokhoz. Enni tudni fog, és amúgy igenis segíteni fognak neki és különben is működik a csordaszellem. ;) Jó helye lesz ott, és hiszem, hogy elkészül a bölcsi is beszoktatásig, nyugi!
VálaszTörlésMásodszor: Szuper jó konduktor vagy! Minden tökéletesen menni fog, ne parázz senkitől és semmitől! Király leszel!!
Harmadszor: A legjobb karácsonyi ajándék a leszoktatás! ;) Én is pont így csináltam! Szeptemberben beszokott, utoldó nap a bölcsiben decemberben, reggel szopizott majd közöltem, hogy jé elfogyott a tejci ( mivel üresre kiszívta) és bölvsi után már nem is kapott. Emlékeztettem rá, hogy reggel elfogyott, csomószor átbeszéltük és volt-nincs szopi! Hajrá-hajrá menni fog!!!
Bölcsi: hát, szokások még totál nincsenek, mert ugye bölcsi sincs még jelenleg. Attól tartok, hogy csupa új, egyáltalán nem összeszokott munkaerő mellet kell a gyerekemnek is beszoknia, ők lesznek az első csapat, akin tulajdonképpen kísérletezni fognak, hogy mit hogy tudnak megoldani. De ez van, jobb mint a semmi.
TörlésMeló: az, hogy mennyire vagy jó szakember, nálunk totál nem számít, mert mindig van olyan, aki megmondja a tutit, és még az élő fába is beleköt. Na, ettől tartok.
Szopi: tudom, hogy nem olyan vészes, Ádámnál is sikerült pár nap alatt. Csak éppen az eszemben van a bömbölése, és azért újra átélni, hááát... De biztos le fog szokni, kénytelen lesz, ugyanis :).
Jó, de attól, hogy új a bölcsi, az összes gondozónő nem most jött ki az egyetemről az tuti, és már van tapasztalatuk, a bölcsikben a szokások általában ugyanazok, úgyhogy szerintem ezzel nem lesz gond.
TörlésElhiszem, hogy a kötekedéstől tartasz, de peregjen le rólad. ;)
Simi lehet, hogy nem is fog nagyon üvölteni, Emma is csak egy éjszaka tette ezt. ;)
Úgy legyen :DDD!
Törlés