Az ilyenekkel lehet kikergetni a világból...

Alapvetően rendes, humánus anyának tartom magam. Az összes gyerekemet szoptattam (Simit még mindig), jó Ádámnál majdnem három éves korában azért meguntam, így aztán elválasztottam, és Siminél is tervezem a közeljövőben. Korábban szerettem volna, de nem vitt rá a lélek, na.

Egy szobában alszunk - most csak én, a férjem feladta már hónapokkal ezelőtt, annyiszor kelek fel hozzá, ahányszor igényli - én mondjuk sokkal kevesebbszer igényelném, mondhatni marhára szeretném már végigaludni az éjszakát. Soha nem kényszerítettük egyik kölkünket sem arra, hogy márpedig aludjon, noha totál ki voltunk purcanva, ennek ellenére megvártuk, amíg maguktól át nem alusszák az éjszakát. Ez valamikor 2 és 3 éves koruk között következett be, úgyhogy Simnél is egyre inkább várom a csodát.

De nem, soha nem aludtunk egy ágyban, bár én próbáltam, komolyan, de rettegtem, hogy kinyuvasztom a mellettem fekvő dedet, így inkább visszatettem őket a kiságyba (mindháromszor próbáltam, gondoltam, 10-12 év alatt csak fejlődtem valamennyit, hát nem), és kimásztam hozzájuk éjszakánként 3-15 alkalommal.
Addig nem kellett egyedül elaludniuk, amíg maguktól nem akarták. Annyira nem, hogy Siminél pl. a mai napig közel 60 perces altatási ceremóniák vannak, de hát ez kell neki, megkapja.

És akkor én most szaranya vagyok? Mert nem hagyom kisiskolás koráig szopni a gyerekemet, aki nem alszik velem, hanem a saját ágyában (de a mi szobánkban)?

Semmi bajom az együtt alvással, évekig tartó szoptatással, magamra kötözéssel, de most komolyan, aki viszont nem így csinálja, azt akkor főbe kellene lőni, de minimum elvenni tőle a gyerekét, mert  roncsot csinál belőle, vagy mi?

Ezt tegnap olvastam (Két baba véleménye az éjszakai gondoskodásról), és idegrohamom lett tőle. Okuljatok!

Aludj jól, Anyukám!
"Nem baj, ha nem figyelsz arra, hogy nekem rád van szükségem, mert még nagyon kicsi vagyok és te jelented a biztonságot nekem. Tudom, hogy nagyon fontos, hogy teljesen kipihent legyél, mert csak akkor vagy képes kedves lenni velem, különben jaj nekem.
Ezért inkább megtanulom már most, hogy éjszaka te nem vagy az enyém, sőt, nem is vagy. Így legalább elmondhatod majd a barátnőidnek, hogy milyen szuperzseni gyereked van, mert ellentétben egy átlag gyerekkel, aki csak 3-6 éves korára tanul meg egyedül elaludni, ill. visszaaludni, én már 3 (12-24) hónaposan megtettem ezt a te kedvedért. Aludj jól, Anyukám!"


Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.
Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszület­tem, együtt aludtunk, és ez jó volt.
Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.
Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgo­zom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.
Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek­-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.
Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.
Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.
Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.
Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipu­láció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.
Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.
Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.
Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházaso­dom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Forrás :
http://www.lll.hu/node/170
http://www.lll.hu/node/158