Családi sikerek a toalett körül

Hát, kérem szépen most dicsekedni fogok. Úgy tűnik, Simi pikk-pakk szobatisztává vált (remélem, nem kiabálom el a dolgot). Szerda óta csak odamegy a bilihez, lehúzza a gatyóját és elintézi kisebb-nagyobb dolgait. (Jelzem, ugyebár hétfőn kezdtük a projektet.) Sőt, ha nincs a közelben bili, szól, hogy valami készül, és minél előbb juttassák a bilihez, mert ha nem, könnyen megbánja a lassú rokon. 

Azért ha elmegyünk valahová, még adok rá pelenkát, de mindig szárazon veszem le róla. Sőt, a délutáni és éjszakai alvás után is. Ezt mondjuk nem értem, nyilván átmeneti dologról van szó, de azért ennek is örülök.

A másik hatalmas örömöm, hogy vettünk új vécédeszkát, sőt, a férjem kérés nélkül azonnal fel is szerelte a régi helyett. Ami amúgy nem annyira régi *, épp 8 éves, mint a házunk, de valahogy olyan rossz minőségű volt (pedig órákon keresztül kerestük a megfelelőt több áruházban is, nem is értettem, minek ennek ekkora feneket keríteni), hogy nagyon hamar elkezdett a belső pereme rohadni valahogy szétmállani. Nem műanyag volt, hanem MDF (a férjem szerint a műanyag gagyi, ő arra rá nem ül), és egyszerűen megadta magát a ráfröccsenő víznek és tisztítószereknek. Évek óta könyörgök, hogy vegyünk újat (broááááf volt minden egyes klotyópucolás), de nem vettünk (senkit nem zavart, csak engem, mivel én pucolom a vécét), egészen a mai napig. Elmentünk az Aldiba, ahol elkezdtem győzködni a férjemet az új vécédeszka feltétlen való szükségességéről, amit viszonylag rövid idő alatt el is ismert, így jött velünk a kincs: egy hófehér vécéülőke. Mellesleg műanyag, gondolom, ez nem fog két éven belül ránkrohadni, és előbb-utóbb a férjem is megbarátkozik vele, talán még rá is ül, ha olykor-olykor úgy adódik.

*Pedig lehetett volna régi is, mert mikor építkeztünk, az egyik rokonunk felajánlott egy, a birtokába ki tudja honnan került használt fa vécéülőkét, hogy ezzel is csökkentse az építkezéssel járó tetemes kiadásainkat.