Iskolai bajaim, ragyogó ősz, vásárlás elbaltázva

Történt, hogy augusztus utolsó napjának késő estéjén, az utolsó perceket megragadva éltem a lehetőséggel, és több barátom, rokonom, ismerősöm javaslatára, miszerint hülye lennék nem kihasználni a kihagyhatatlan ajánlatot (ti. nem kell suliba járnom, mert már a választott szakot elvégeztem, "csak" szakdolgozatot leadnom és államvizsgáznom a totál tandíj tizedrészéért), szóval fogtam magam és jelentkeztem (újra) a főiskolára. Tudtam, hogy erőltetett menet lesz - 6 hét alatt szakdolgozatot írni, még ha csak 30 oldalt, akkor is -, de vállaltam, így mikor jelezték, hogy hurrá, elindul a választott szak, örültem nagyon. Főleg akkor, mikor két volt csoporttársammal egyeztetett időpontban sikerült egyszerre, a viszontlátás felett érzett öröm hullámain dobálózva pikk-pakk beiratkozni. A tanulmányis hölgy javaslatára ugyanazt a tanárnőt kértem fel konzulensnek, akinél a másik két lány is dolgozatot ír -igaz, ők nem most kezdték, halasztottak, így sokkal előrébb tartanak mint én. Na, a lényeg az, hogy hétvégén felvettem a tanárnővel a kapcsolatot, hogy elvállal-e engem is így, hogy soványmalac-vágtában kell megírni a diplomamunkámat. Nem baj, ha nem, csak válaszoljon, hogy akkor keressek másik témavezetőt. De nem válaszolt. Írtam egy másik címre, onnan sem érkezett válasz. Aztán írtam újra, és még mindig nincs válasz. Egy hét eltelt a hatból, és sehol nem állok, most mondjátok meg, mit csináljak? Írjak másnak is, aztán ha mégis válaszol az eredetileg felkért tanár, akkor mondjam meg neki, hogy bocs, de lecsúszott rólam? Vagy kezdjem el írni a dolgozatot, hátha válaszol? Vagy mi legyen?

A múlt pénteken, mikor a beiratkozás volt, még nem tudtam, hogy mennyi bajom lesz a sulival, így borzasztóan örültem, hogy az alig pár perc alatt lezavart iskolakör után enyém az egész csodásan napos nap, tehetek akármit, mert a mama és a papa óvó kezei között van kicsiny gyermekem. És akkor jött a remek ötlet, hogy ha már ősz, és csodás ragyogás, és színek és pompa, akkor futás vásárolni! Mivel azonban az elmúlt hónap alaposan összehúzta a bukszám hasát (osztálytalálkozó, új szemüveg előlege, tandíj befizetése és a mindennapos kiadások), így eldöntöttem, hogy benézek az egyik kedvenc turimba és ott vásárolok.

A vásárlás ötlete persze nem volt újkeletű (egy nőnél amúgy mikor lehet az?), a múlt hónapban lezajlott - és itt sajnos meg sem említett, pedig nagyon jól sikerült - osztálytalálkozó apropóján akartam valami új holmit venni. Ugyanis mikor benéztem a szekrényembe, a kissé alkalmibb alkalomra felvehető holmik között mindösszesen két csinos fekete pulóvert, egy csinos fekete szoknyát és egy szintén csinos fekete ruhát találtam. Gondoltam, a húsz éves (hja, igen, ennyire öreg vagyok) érettségi találkozóra csak nem megyek feketében, vásárolok egy szép bármilyen színű fölsőt, alulról meg jó lesz a farmer magassarkúval. Több heti(!) nézelődés után sikerült vennem egy igazán pompás indigókék blúzféleséget (tunika, pulcsi, egyéb?), ami annyira sötét kék, hogy nagyon. Még jó, hogy nem feketében mentem.

Minden esetre a verőfény és az előző színpompás vásárlásom következtében elhatároztam, hogy akkor jöhetnek a sárgák, bordók, pirosak, narancsok, okkerek és rozsdaszínűek, esetleg egy kis zölddel megbolondítva, végül is mindegy, csak színes legyen, fekete, szürke, sötétkék teljességgel kizárva! Már láttam magam előtt a kosárban egyre csak duzzadó színes halmot, amit blúzokból, pulóverekből, kardigánokból emeltem. 

Na, a halom meg is lett, még ha nem is annyira hatalmas, végül ezeket sikerült megvennem (nem gúnyolódni, kérem szépen!):

Őszies színekben pompázó holmijaim

A kép nagyon rossz, így leírom, hogy mi látható rajta: egy darab fekete tunika, egy sötétkék szoknya, egy sötétkék pulóver és egy barna fölső (ennek legalább köze van az őszhöz). Ami nincs rajta, az egy szürkéskék kardigán, amit Noéminek vettem. Amúgy nem tetszik neki. 

Roppant ügyesen sikerült megoldanom a feladatot, amit saját magam elé állítottam. De legalább az vigasztal, hogy ezért a halom csodás, a legkevésbé sem őszi színekben virító cuccért (kivéve a barnát) kevesebbet fizettem, mint a múlt hónapban az egy darab fölsőért, pedig azért az se volt túl drága (a piacon vettem, igaz újonnan). Ja, és mentségemre szóljon, hogy visszakerült a polcra egy darab sötétkék farmerszoknya, egy fekete pulcsi és egy sötétkék ing. Hiába, na, a véremben van a vásárlás...