Mármint Simikém a bölcsődébe. Ugyanis végre eljött a várva várt nap, melyen hivatalosan is bölcsődéssé avatták csepp gyermekemet: ma reggel 9 órakor kezdetét vette a bölcsődei beszoktatás.
Roppant módon rákészültem, már hosszú ideje szinte csak ez tölti ki a gondolataimat. Szerencsére túl sok dolgot nem kellett beszerezni, de amit leginkább kellett volna, azt persze nem sikerült. Mert a szandállal úgy voltam, mivel olyan indokolatlanul gyors ütemben nő a gyerek lába (május végén még 22-es volt, most meg már inkább 24-es, mint 23-as), hogy a bölcsis lábbeli megvásárlását az utolsó pillanatra hagyom, úgyis annyi cipőbolt van a környéken, és sima kérges, csatos szandált tulajdonképpen akármikor vehetek. Az a helyzet, hogy ez a hétvége pont nem volt akármikor. Voltunk jó néhány kisebb-nagyobb cipőüzletben, ahol a következő esetek fordultak elő (egyes helyeken egyszerre több is):
a) egyáltalán nem volt szandál
b) volt szandál, csak épp a megfelelő méret hiányzott
c) volt szandál, a méret is stimmelt, csak épp a duplájába került (tulajdonképpen öt számjegyű összegről beszélünk), mint amennyit én költeni szándékoztam rá,
d) volt szandál, a méret is stimmelt, olcsó is volt, de annyira gagyi kiképzésű és anyagú, hogy azt inkább otthagytam,
így nem vettünk szandált, hanem marad az eddigi benti szandál, amiről még éppen hogy nem lóg le a lábujja - de könnyen lehet, hogy két hét múlva le fog.
A szükséges felszerelés többi részének beszerzése nem ütközött akadályba, így ma reggel babakocsival és a következő képen látható kupaccal felszerelkezve elindultunk a bölcsibe.
A képen a következő tételek láthatóak:
- három totális váltás ruha
- egy pár szandál
- 10 darab pelenka
- egy kis csomagos popsitörlő
- 2x1 l folyékony szappan
- 4 csomag 100 db-os zsebkendő
- 4 csomag 100 db-os szalvéta
- 4 guriga wc-papír
- 1 csomag füles kukás zacskó
- 1 textil szatyor "zsáknak"
- 1 mappa mindenféle fontos iratokkal a beiratkozáshoz.
Azért nem kell megijedni, az van, hogy pöttyet túllihegtem a dolgot. Mert a tisztasági cuccokból elég lett volna egy havi adag, de én inkább vittem négyet, mert mostanában olyan feledékeny vagyok, hogy biztos szólniuk kellene a gondozónőknek, mert nem vittem, és az ciki (vagy nem?). A kukás zacskón csodálkoztam, mármint nem azon, hogy kell, nyilván a koszos ruhák miatt szükség van rá. De abból is havi 1 csomag kell. Én most 40-et vittem, de viszek még, ha kelleni fog, csak én azt hittem, az mindenkinek a szekrényében lesz, és beleteszik a szennyes holmit -igény szerint. Na, mindegy.
A túllihegéshez hozzá tartozik a ruhás zsák esete is. A szülőin megkértek minket, hogy valamiféle füles tároló alkalmatosságot vigyünk be a ruháknak, de semmiképpen ne a hagyományos vállfás ovis zsákot, mert az olyan széles, hogy nem fér el egymás mellett kettő az öltözőnél. Nekem azonnal eszembe ötlött az ideális megoldás: vászonszatyor, rajta a gyerek saját kezűleg hímzett jelével. Hosszú esték-éjszakák fáradságos munkájával ezt hoztam össze:
Nagyon büszke voltam magamra (amúgy tegnap lett kész, jellemző) egészen addig, amíg a bölcsibe érve konstatáltam, hogy enyhe túlzásba estem zsák-ügyileg. A kampókra akasztva ugyanis a következő dolgok voltak, nyilván valóan ruhatárolási célzattal:
- hagyományos vállfás ovis zsák (hahaha...)
- nejlonszatyor
- tornazsák
- hátizsák.
Mindegy, azért jól szórakoztam az alatt a rengeteg munkaóra alatt (alvás helyett), amíg készen lettem vele, és ha már megvan, akkor marad is, nem fogom leváltani spáros zacskóra, akármennyire is ciki a kézzel hímzett vászonszatyor.
A mappára végül semmi szükség nem volt. Mivel az eredetileg a "bölcsődekóstolóra" tervezett beiratkozás elmaradt, így a beszoktatás első napján kellett volna menni iratkozni, így vittem magammal a mindenféle munkahelyi és MÁK-os igazolásokat, személyes adatainkat tartalmazó lapokat, és -felkészülve a váratlan kérdésekre is- Simi füzetét, amiben születése óta jegyzetelem tetteit. Sőt, megmondom őszintén, összeírtam 4 A/5-ös füzetlapra mindent, amire kíváncsiak lehetnek: naprend, mit eszik, mit nem eszik, mit tud, mit szeret, mit nem szeret, kedvenc elfoglaltságai, fejlődési lépcsőfokai dátum szerint (lehet, hogy ezt is kicsit túlgondoltam???). De annyian voltak, hogy rám nem került sor, majd holnap. Vagy azután. Azért mindent viszek magammal (a jegyzeteket is), hátha kelleni fognak.
Simi remekül érezte magát: játszott. Igaz, hogy kizárólag egyedül tette, kontaktusba csak akkor került egy kislánnyal, mikor az elvette tőle -és hát mástól is, mindig, mindent- azt a játékot, amivel épp játszani szeretett volna. Szerencsére elég sokan voltak ahhoz, hogy az "elvevős" kislánynak sok dolga legyen a megszerzendő játékokkal, így alkalmanként akár 10 percet is tudott játszani. A gyerekek létszáma -8 fő- kicsit meglepett, mert én úgy emlékeztem, hogy a szabály szerint heti 2 gyerek szokhat be, de nálunk 3 fog, mert az anyukák nem tudják máshogy megoldani. Ez akkor is csak 6 lenne, ugye, erre voltak 8-an. Ami a gyerekek szempontjából annyira nem rossz, hiszen egyből a közösséghez is szokhatnak, de a gondozónőknek nyilván nem egyszerű. Na, mindegy. A tízóraira kapott szilva és víz lecsúszott, csak épp a wc-t nem akarta használni. Azért csak belejön majd, nem volna jó, ha napi 3 váltás ruha várna a kukás zacskóban. Amúgy természetesen élvezte, nem sírt és persze hazajönni sem akart a mai egy óra után.
Holnap folyt. köv., akkor már két teljes órán át ott leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése