2014. október 28., kedd

Jaj, ez a bölcsi, ez a bölcsi...

Valahogy nem megy a beszokás Siminek. Ma volt a 10. nap, elméletileg véget ért a beszoktatás, ma már ott kellett volna uzsonnáznia is. A négy napos hétvége miatt tegnap megint korán ott kellett lennem érte, és ma megint. Még jó, hogy fél 2-re ott voltam, mert már a gondozó néni kezében pityergett. Igaz, a mai napunk eléggé rosszul indult, kicsit később értünk be (8 óra 2-kor mentünk a csoportba), a reggelit viszont korábban hozták majdnem negyed órával, így a többiek már az asztalnál ültek, elbúcsúzni se tudtunk rendesen. nagyon sírt csórikám, mikor otthagytam.

Amúgy alig alszik napközben, az átlagos két óra helyett jó, ha egyet sikerül, állandóan fáradt szegénykém. Holnap mi lesz? És azután?
Hála Istennek, valami csoda folytán (amit nem tudok mi, mert szabin vagyok jó ideje) őszi szünet van az óvodában, így nem kell dolgozni mennem, tudom csinálni ezt a nyűglődést. Nem tudom, mi az oka, hogy 2 hét után sírdogál Simi, talán neki nem jön be ez a két hetes beszoktatás? Pedig sokat vigyázott rá más is, mégis szinte egész nap a gondozó nénik ölében-kezében van. Szerencsére jól vigasztalható, de nagyon nehéz így otthagynom, ha tudom, hogy szinte egész nap pityereg. 
Sajnálom szegényt nagyon, de ez van, ezt kell szeretni. Még három napig tudok érte menni 2 körül, de aztán dolgozni megyek, valahogy meg kell oldani a gondozónőknek Simi problémáját.

Remélem, hogy csak az első sokk miatt sír ennyit, és aztán szépen beszokik, mert amúgy itthon állandóan bölcsődébe akar menni, jókedvűen megy, csak nem akar elengedni. Azt látom, hogy a gondozónők nagyon kedvesek, nagy a bizalmam feléjük, és Simi is szereti őket, de ők mégsem én vagyok. 

Itthon szinte állandóan rajtam lóg, semmit nem csinál egyedül, sokat sír (hisztizik?), akaratos lett. Tudom, igen, jól tudom, hogy ez természetes ebben a helyzetben, csak hát nehéz.


4 megjegyzés:

  1. Nem irigyellek. De majd jobb lesz minden.
    Lénánál mindig lehet tudni, hogy mikor hisztizik. Olyankor félre hajtja a fejét. Néha már a hiszti előtt, így előre tudom figyelmeztetni, hogy semmi értelme.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy jobb lesz, a két nagy is sikeresen intézményesült annak idején, pedig Ádámnál nagyon nem volt egyszerű. De ma már a bölcsi ajtajában sírt szegénykém, úgy sajnáltam :-(.
      Simi eddig egyáltalán nem volt hisztis, persze akaratos volt eddig is, de teljesen kezelhető formában (értsd: idegbetegség nélkül le lehet szerelni). Most meg nem annyira, és én ideges leszek, pedig tudom, hogy nem lenne szabad, mert leginkább a bölcsi miatt van, de azért az én türelmem sem végtelen, bár most különösen nagyon igyekszem.

      Törlés
  2. Szegénykém. Enyém gyerek szeptembertől januárig sírt minden reggel. Eleinte már útközben elkezdte, utána már csak öltözés közben, aztán végül csak amíg átadtam és ahogy nem látott, abba is hagyta. Kitartást hozzá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bízom benne, hogy hamar rendeződnek a dolgok, végül is már 2,5 éves, van agya, hogy megértse, hogy megyek majd érte. Szerintem amúgy érti is, csak hát nehéz dolog az otthontól/anyától való elszakadás. De biztos menni fog, csak idő kérdése. Remélem, azért nem olyan sok idő...

      Törlés