Hány pár cipő kell egy nőnek?

Az idén sajnos sok cipőm pusztult el végkimerülésben, úgyhogy vásárolnom kellett néhányat. 

Tudni kell rólam, hogy elméletben megszállott cipőfetisiszta vagyok, de a gyakorlatba még nem ültettem át ezt a fajta vágykielégítést. Mondhatni, hogy irtó kevés cipőm van, az is csupa praktikus darab. És nagyon ritkán veszek újat, azt is csak leárazáson vagy eleve olcsón, és addig használok minden egyes darabot, amíg a szó legszorosabb értelmében le nem szakad a lábamról.

Na, gyorsan összeszámoltam, hogy mennyi cipőm van, íme:

• 2 pár vászon tornacsuka (tavasszal vettem őket, a kettő volt 3.000 Ft), az egyik az első felvétel után, a másik kb. a harmadik után szakadt el szinte teljesen. Azt hiszem, ezeket nem járásra tervezték. De akkor mire?
• 1 pár edzőcipő (sose edzek benne, a férjem miatt vettem -nem, ő sem edz benne, csak szereti, ha van edzőcipőm, mert neki több is van)
• 1 pár széttaposott bőr tornacsuka
• 1 pár kínai szandál, 1x hordtam, nagyon rossz vásár volt, kényelmetlen mint a fene
• 1 pár tangapapucs (ezt hordtam nyáron szandál helyett)
• 1 pár 9 éves csizma
• 1 pár 9 éves bakancs
• 1 pár fekete alkalmi cipő. Nem "nagyon" alkalmi, de olyan, amit szép ruhával és hétköznapival is fel lehet venni. Olyan praktikusan alkalmi: fekete, bőr, magas a sarka, de nem nagyon vékony, és nem túl hegyes az orra sem. Lehet, hogy nem is alkalmi? Mindenesetre tavaly kellett egyet vennem, mert az akkor 13 évesnek kitört a sarka. Már nem bírta tovább szegény.
• 1 pár "új cipő" amit a szétment helyett vettem, hétköznapi viseletre

Hát, lehet, hogy nem is írom tovább, mert ez így 10 pár cipő. Nem is gondoltam, hogy ennyi van. Igaz, ebből több olyan is, amit egyesek soha nem vennének fel, annyira roncs állapotban vannak. 

Szóval, a tavasszal teljesen szétszakadt az a kicsit magas sarkú cipőm, amit szoknyához és farmerhez is fel tudtam venni, simán legyalogoltam benne a napi 2-3 km-t, szóval maga volt a praktikum. Pedig annak idején (kb. talán 5 éve) valami extra akcióban vettem a kínai boltban, két pár cipőt 3.000-ért, akik közül ez volt az egyik. De ez már meghalt, kellett valami új. Hiába jártam be Tolnát-Baranyát, nem találtam meg azt a cipőt, amit kerestem. Legnagyobb örömömre viszont megtaláltam itthon azt a cipőt, amivel együtt vettem az elhunytat: sosem használt állapotban, dobozban, vadiújan. Juhéé!!!

Fel is vettem, első alkalommal rögtön egy vasárnapi istentiszteletre, szoknyával, mert ahhoz is jó volt. Elmentem benne az autóig, az autótól az épületig, és éreztem, hogy valami nem jó. Megnéztem, és picit széttört a cipő talpa. És ez csak romlott tovább. Mire felértem az emeletre, konkrétan a fél cipő leszakadt a lábamról. Mire hazafelé jöttünk, szinte nem is volt a cipőnek talpa: egy része teljesen levált, a többi széttört és lemállott:

Nem is rossz láb nélkül.

2 óra használat után

A rémes cipőcápa. És ez rajta volt a lábamon!

Tovább keresgéltem, mivel a fenti darabot kénytelen voltam megörökítés után a kukába hajítani. De nem találtam meg a minden szempontból megfelelő cipőt, viszont berobbant a nyár, így nem is kerestem tovább, gondoltam, legyen akkor szandál. A 4 évvel ezelőtt vásárolt még jónak tűnt, de 2 hét után annak is szétment a talpa, úgyhogy veszett szandálkeresésbe kezdtem. Nem találtam, kínomban a kínaiban vettem, rossz választás volt. Nem volt drága, ezért gondoltam, veszek gyorsan egy papucsot, így a kettő ára kiteszi egy normális szandálét, aztán amint lesz megfelelő szandál, átnyergelek arra. 

Nem tudom, más is így van-e vele, de ha egy átmeneti megoldást vet be az ember (csak addig, amíg az igazi meg nem lesz...), abból biztos az lesz, hogy "jaj, nem is kell igazán az igazi, jó lesz ez is átmenetileg" . Ja, átmenetileg véglegesen. Legalábbis nálam. Az egész nyarat végigpapucsoztam.

Mindegy, eltelt a nyár, a szandiszezon kifújt, kellett a cipő. Annyira, de annyira akartam egy szép, magas sarkút, amiben azért lehet járni is, hogy csak na. Bementem egy boltba, és szembe jött velem A CIPŐ.

Nem pont ez, mert az barna volt, de ilyen

És akkor jött az is, hogy miért ne: textilből van, átázik. Magas a sarka (olyat akartam...), nem tudok benne sokat gyalogolni. Picit bélelt, izzadni fog benne a lábam, és hol van még a tél. 

Így aztán fájó szívvel lemondtam róla, és megvettem ezt: 

Na, nem pontosan ilyen, de mondjuk az ikertesója

Egész más, ugye? Bőr, lapos sarkú, lehet benne menni amennyit akarok. Igaz a legkevésbé sem elegáns, szoknyához egyáltalán nem tudom felvenni, de mindegy. Úgyhogy most ezt hordom, amíg le nem szakad a lábamról. Pechemre bőr, biztos kitart majd 4-5 évig...

Amúgy most csizmavásárláson is gondolkodom. A mostani pont 9 éves (vagyis ez lesz a 10. tél, amit a lábamon tölt majd). Kicsit roggyant a szára (de ha rajtam van nem látszik), picit kopott az orra (de ha kimázolom cipőkrémmel, nem látszik), kicsit divatjamúlt (én is az vagyok), és sarkaltatni kellene, mert így hordhatatlan. Viszont pont jó magasságú a sarka, jól ki van már taposva, így sehol se nyom. Lehet, hogy marad még 1-2 évig :-D.

És ha már cipő...Annyira, de annyira tetszenek az igazán nőies, csodaszép cipők. Valami ilyesmire gondolok:

Bár kétlem, hogy ebben egy lépést is menni tudnék. És hová is venném fel? És milyen ruhával?

Mindegy is, jó nekem a mostani kollekció.