Izgalmas újításra készülök

Holnap új fodrászhoz megyek. Merész döntés, belátom, ha még emlékszik valaki erre vagy netán erre a másik vagy mondjuk eme harmadik fodrászos kalandomra, akkor meg végképp eszement ötletnek tűnik, de akkor is belevágok, és kész.

A kiszemelt hajszobrász egy Maja nevű fiatal hölgy, aki újabban a fiúkat is nyírja. Rettegek előre, de tényleg, mert mi lesz, ha ő se tud rendesen hajat festeni? A vágás miatt kevésbé aggódom, legfeljebb copfot fogok hordani jó sokáig (feltéve, ha nem szalad meg az olló a kezében, és nem vágja tökrövidre), de a festés... Jaj, Istenem! Merjem-e egyáltalán befestetni? Mert ötletem azért volna színileg (kicsit világosabb mint a mostani, lehet barna, de akár picit vörös is), csak mi lesz a végeredmény? Ha megint narancsszínű lesz, akkor sikítófrászt kapok, úgyhogy lehet, hogy csak melíroztatni kellene első körben, hogy meglássam, mennyire bánik jól a színekkel, mert ha elrontja, az nem annyira feltűnő? Vagy maradjak ennél a falusi kicsit vöröses sötétbarnánál, amit magamnak szoktam festeni tulajdonképpen bármilyen színű és márkájú festékkel? 

Hát nem tudom. Azért váltok, mert Rozi ugyan kiválóan vág hajat, és pont olyanra árnyalatúra festi a hajamat, amilyenre kérem, de a festékét nem szereti a vaddisznósörte a fejemen. Kábé egy hónapig - hat hétig folyik minden festés után a hajamról a festék. Utána meg már akkora a lenövés, hogy mindenképpen be kell festenem, ráadásul a vége addigra már szőkére kopik és hülyén néz ki. Sajnálom, hogy csak egyféle festékkel dolgozik, mert ha volna egy másik márka, azt is kipróbálnánk, hátha az jobb. Most viszont szívdobogva várom a holnapi délutánt, hogy mit varázsol a hajamból Maja.