Ádámról alig írok, na most picit kifecsegem, hahaha... Rémesen kamasz (mindjárt 14 éves), az a klasszik visszapofázós, flegma stílusú, amitől minden szülőnek (tényleg mindenkinek?) 400 a vérnyomása, és azonnal csapná agyon.
Valamelyik nap is ül az egyetlen, mára már félhalott laptopunk előtt, játék beindítva, mellette a(z okos) telefonja, amin épp viberezett, kezében a tablet, amin szintén játszott. Én meg képes voltam elkérni a tabletet, hogy megnézzem az e-mailjeimet (nekem ugyanis nincs okostelefonom...). Erre aztán olyan pofát vágott, hogy kénytelen voltam felhívni a figyelmét arra, hogy a) én vagyok az anyja, és ha úgy tartja úri kedvem megfosztom az összes technikai eszköztől és mehet mondjuk legózni b) nehogy már egyszerre 3 kütyü kelljen neki a túléléshez. Végül (látszólag önként) odaadta a tabletet.
Tegnap a következő párbeszédet hallottam, miközben valakivel épp közösen játszottak valamilyen általam ismeretlen játékot, és "telefonon" tárgyaltak:
- Figyi, mindjárt mennem kell!
- (...)
- Á, már megint segítenem kell. Valami fát vágnak ki az udvaron, komolyan mondom, két hét alatt ezek már vagy a tizedik fát vágják ki!
Rettenetes, ugye? Az egész délelőttöt kint kellett töltenie, hogy segítsen szegény gyerek, hát milyen szülők vagyunk mi? Csak a miheztartás végett, mielőtt még valaki azt gondolná, hogy egy kies ligetben lakunk, netán egy erdőben, mivel már a tizedik fát vágták ki két hét alatt, elárulom, hogy nem. A másodikat. (Vagy a harmadikat? - ezt meg kell kérdeznem a férjemtől)
Á, ne is mondd!!!! nálunk is úgyanez megy lassan 3 éve... bár gondoltam hamarabb lecseng - de ha még tart két évet, akkor beleőszülök (16 éves a kisasszony)
VálaszTörlésHú, akkor már jó rég óta tarthat nálatok! Nálunk a 16 éves már gond nélkül él velünk, nem megyünk egymás agyára. Én úgy tapasztaltam, hogy a 11-14 év közötti időszak a legeslegrosszabb. Talán lassacskán kilábalunk belőle.
TörlésMegkértem tegnap az egyiket h szedje össze metszés után a körtefa és a rózsák levágott ágait. Nagyjából negyedóra munka. Két és félóra múlva nagy duzzogva nekiállt. Utána megkérdezte: és mit kapok ezért? Mondtam neki h "reggelit, ebédet és vacsorát, kisfiam".
VálaszTörlésJuhé, akkor nem csak az enyém ilyen! Bár ez, gondolom, téged a legkevésbé sem vigasztal.
TörlésA 17 éves nagyfiam van befogva ezekbe a melókba, nálunk is most fakivágások voltak, de ő már egyedül szedett kis gyümölcsfa rönköt is, mert muszáj volt és mert nagyon el akart menni bulizni este... De amíg ezeket három éve szívesen megcsinálta, addig most csak nagy szájhúzogatások árán és minden üres pillanatban előkerül közben a telefonja is. A lányokat még nehezebb befogni az ilyesmibe de i is hasonlóan kegyetlen szülők vagyunk mint ti és bizony bizony rákényszerítjük főleg a nagyot ( mindjárt 14 éves) hogy szedegesse a lemetszett gallyakat és gyűjtse kupacba:). a panaelgyerekeknek ezek szerint sokkal jobb dolga van ugye?
VálaszTörlésIgen, sokkal jobb dolga van a panelgyerekeknek. Én is ott nőttem fel, nem is akartam kertes házban lakni ;), annak ellenére, hogy jó dolog a kert. Már ha lenne kertünk, mert 10 éve csak udvar, mert időnk (meg pénzünk, de az mindegy9 nincs rendesen megcsinálni. Na, majd ha tényleg nagyok lesznek a gyerekek, megcsináltatjuk velük :D!
Törlés