Ha anya odacsap(ja)

Akkor abból rétes lesz! Közkívánatra kerüljön hát terítékre a "csapkodós" rétes receptje. A fontos részeket pirossal írva olvashatjátok. A többi csak rizsa.

A legeslegfontosabbak a hozzávalók.
A tésztához kell
 - 30 dkg liszt (finom)
 - 1 pohár tejföl (kicsi, mindegy hány %-os)
 - 1 db tojás
 - pici só

A "krémhez" pedig
 - 1 kockamargarin
 - 20 dkg liszt (finom)
 A töltelék alá zsemlemorzsa, a rudak kenéséhez tejföl, a töltelék pedig az lesz, amit akar az ember.

Eszközigény (csak azért, hogy ne sütés előtt derüljön ki, hogy tepsi is kell hozzá):
 - 1 db tál (ha közben nem akarunk mosogatni, akkor 2)
 - 1 db nyújtófa (=sodrófa)
 - 1 db gyúródeszka (=nyújtódeszka)
 - 1 db tálca
 - konyhamérleg
 - valamilyen kenőeszköz
 - habverő (kézi vagy elektromos)
 - sütőpapír
 - folpack
 - tepsi
 - hűtőszekrény
 - sütő


A legfontosabb: ez a sütemény egy napig készül!

A fogyasztás előirányzott napja előtti napon fogunk egy tálat, beletesszük a tészta hozzávalóit és egy szép, kerek, kissé kemény gombócot gyúrunk belőlük (ha nagyon kemény, pici tejföllel lazíthatjuk, de ragadós semmiképpen ne legyen). Elvonulunk egy csendes helyre, hallótávolságon kívül. Arra a dologra (személyre) gondolunk, ami (aki) az utóbbi időben leginkább felbosszantott minket, és minden dühünket a kétfejű karizmunkba és deltaizmunkba összpontosítva fogjuk a gombócunkat, és teljes erőből, úgy 15 percen keresztül (de minimum 10 percen át) odacsapkodjuk a tálhoz. Sajnos, nem kaptam egyértelmű utasítást a csapkodás mikéntjére vonatkozólag, hogy a) a kezünkbe fogva kell odacsapkodni a gombócot, időnként megforgatva, hogy minden oldala kellően ütődött legyen, vagy b) bele kell hajítani a tálba a tésztalabdát. Én a b) variációt alkalmaztam. Jelzem, a második perc után le akart vállból szakadni a jobb karom, így váltottam balra, de azzal béna vagyok, így visszaváltottam. Azért időnként kénytelen voltam cserélni, de 10 perc után (mert 15-ig persze nem bírtam) úgy éreztem, hogy a következő hajításra a karom tőből elszáll, így befejeztem a tészta dobálását.

Innentől már nem annyira nehéz. Fogjuk a jó puha margarint és a 20 dkg liszttel jó habosra kikeverjük a bármilyen habverőnkkel. A liszttel hintett gyúródeszkán deszka nagyságúra nyújtjuk a tésztát (az enyém 30x60 centis). Jó vékony lesz, nem kell megijedni, és bár vékony, nem kifejezetten szakadékony fajta. Arra azért készüljünk fel, hogy kissé olyan "gumiszerű" a viselkedése a tésztának nyújtás közben. Vagyis mindig visszaugrik egy kicsikét, ha épp nem gyilkolja az ember a nyújtófával, de ne adjuk fel, kinyúlik az, csak nem kell hagyni magunkat. A kinyújtott tésztán amennyire csak tudjuk, egyenletesen eloszlatjuk a lisztes kulimászt. Én mondjuk nem tudtam túl egyenletesen, de teljesen bekentem az egészet. Utána szorosan feltekerjük a tésztát (de érzéssel azért, hogy ne folyjon szanaszét a lisztes vaj, úgyhogy inkább olyan "közepesen szorosan"), és 8 egyenlő részre vágjuk. A 8 kis hurkát lisztezett tálcára tesszük, folpackkal légmentesen lezárjuk, és egy napra a hűtőszekrénybe száműzzük. Ha nincs egy nap, nem baj, én mindössze 15 órát pihentettem, de annyi azért kell neki, a recept eredeti gazdája is így javasolta. A legkellemesebb rész következik: sok órán keresztül várjuk, hogy a tészta csinálja, amit kell. Nem tudom, mit kell neki, nem érdemes nézegetni a hűtőben, a végén pont olyan lesz, mint mikor betettük.

Másnap hajnalban szépen előkészülünk a rétes végleges formába öntéséhez. Elkészítjük a nekünk legszimpatikusabb rétestölteléket (bármivel tölthető amúgy), sütőpapírt teszünk a tepsibe, elővesszük a hűtött tésztatekercseket, és bekapcsoljuk a sütőt. 175°C-ra előmelegítjük (nem tudom, hogy ez gázsütőnél hányas fokozat, gondolom, úgy középtájon lehet).
Lisztezett deszkán kinyújtjuk az első tekercset. Arra kell ügyelni, hogy legalább az egyik oldala ne legyen nagyobb, mint a tepsink szélessége, hogy valamerre fel tudjuk tekerni úgy, hogy bele is férjen a tepsibe. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert nekem például kettő csak keresztben fért be, de erről nem csináltam képet :D. Szóval, kinyújtjuk a tekercset, az egyharmadát zsemlemorzsával beszórjuk. A tészta szélétől kb. 5 cm-re csinálunk a töltelékből egy szintén kb. 5 cm-s csíkot. Természetesen a morzsás oldalon. A szélét ráhajtjuk (arról az 5 centiről beszélek, amit morzsásan hagytunk a töltelék előtt), majd feltekerjük és betesszük a tepsibe. Ugyanígy járunk el az összessel. A rudak tetejét megkenjük tejföllel és nagyjából 30-35 perc alatt megsütjük a 175 °C-os sütőben. Én alsó-felső sütéssel csináltam, de akinek nincs ilyen, az ne forgassa a rudakat, hogy mindenhol megsüljenek, mert kárba megy az egész egy napos munka, hagyományos "alsó sütéssel" is jó lesz.
Figyelem, a tészta most is nagyon vékonyra nyújtódik, de még mindig csak nagyon erős behatásra szakad, jó kis anyagot sikerült összehoznunk, ne kíméljük. De! ha nagyon "átlátszóra" nyújtja az ember lánya, akkor a sütés után picit töredezhet a felső réteg. A fogyasztók azonban ettől a malőrtől el fognak tekinteni, bárki elhiheti. Nekem egy tepsibe 4 rúd fért, sülés közben nem dagadnak meg, nem kell félni, de azért pici helyet érdemes hagyni a rudak között.

A kész rétest felszeleteljük, tálcára tesszük, porcukrozzuk (vagy nem). Szeletelés előtt hagyjuk langyosra hűlni. Ha enni szeretnénk belőle, még kínálás előtt megkóstoljuk, különben csak a végek maradnak nekünk. Már, ha van olyan szerencsénk...