minden kedves Olvasómtól, vagyis inkább azoktól, akik olvasnának. Szakdolgozatot írok éjjel-nappal, és most egy picit sem túloztam, tényleg. Minden szómenésemet és írói fantáziámat abba ölöm, hogy a serdülőkori viselkedéses változásokról minél többet és minél szebben tudjak írni a konzulensem, az opponense(i)m és jómagam legnagyobb megelégedésére.
A szemem már kezd kifolyni, az ínhüvely gyulladás is alakulóban van, pedig a gépelésnél még nem is tartok. Ja, mert van egy olyan mániám, hogy előbb mindent papíron meg kell írni piszkozatban, csak utána gépelek és megy befelé a technika vívmányának (laptop) memóriájába. Ha nem lennék olyan idióta, hogy mindent kétszer írok le, már rég készen volnék. Remélem, sikerül ma megírnom, és elküldenem. Ha egyszer végzek, akkor három napig semmit nem csinálok, végre neki tudok állni vasalni (a múltkor kivasaltam, de azóta mostam is), meg tudok írni egy 7-8 oldalas házi dolgozatot, és hozzá tudok látni a vizsgáimra és az államvizsgára való tanulásnak. De jó is lesz!
Pedig volna miről írnom, de nem visz rá a lélek, hogy megint hagyjam a nyomorult szakdolgozatot pihenni. Annál is inkább, mert jövő szombaton nyomtatva, köttetve kell leadnom a suliban, és azért ahhoz képest még sehol nem állok. Sajnos.
Most jönne jól egy bébiszitter, aki eljátszik Simivel, amíg én csapkodom a klaviatúrát, akkor délutánra be is fejezném. Talán a gyerekek megkönyörülnek rajtam... Cserébe rendelek nekik pizzát. Meg azért is, mert boltba se volt időm menni, így alapanyag híján főzni sem tudtam. Ja, meg idő híján se. Így legalább mindenki jól jár. Legjobban persze a pizzéria, mert marha drága a pizza, ha nem én sütöm. De hát valamit valamiért, ahogy a bölcs mondás tartja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése