Kitöltik a teret

Mindenféle serpenyőben-olajban sütés esküdt ellenségem. De nem azért, mert az emberi faj Gastronomicus Analfabeticus alfajának mintapéldánya vagyok, hanem szimplán azért, mert marha büdös lesz tőle az egész ház.

Pedig az így elkészíthető ételek a legegyszerűbbek közé tartoznak, még én sem tudom elrontani is csak azzal tudom elrontani őket, hogy odaégetem (így aztán még büdösebb). Mondjuk, a szag ellen kiváló találmány a szag/páraelszívó, de nekünk olyanunk nincs. Helye persze van, szépen kialakított kis ficak a tűzhely fölött, de nincs benne semmi. Ez mondjuk nem lenne baj, simán be is lehet csukni a konyhaajtót, kinyitni az ablakot és sehová nem mennek a szagmolekulák, amik amúgy -kémiai tanulmányaimra kiválóan emlékezve biztosan tudom- a rendelkezésükre álló teret teljesen kitöltik. (És tényleg, mert az egész házban olyan büdös tud lenni, mint egy kifőzdében.) De nekünk konyhaajtónk sincs, mert nagyon divatos, modern, amerikai konyhás házunk van, és mivel Amerikában nyilván nincs a konyhán ajtó (ezt pontosan nem tudom, mert még soha nem voltam egyetlen házban sem Amerikában, de valami valóság alapja csak van az "amerikai konyha" elnevezésnek), így nálunk sincs.

Amikor tervez(tet)tük a házat, erre -mármint a büdösre- nem gondoltunk, és a tervező sem ecsetelte az amerikai konyha hátrányait. Azt tudtuk, hogy milyen fantasztikus a nagy, egybefüggő tér (esetünkben konya-ebédlő-nappali alles zusammen 27 nm), és hű, de világos is, és anya mindig a családdal van, akkor is ha éppen főz. Azt viszont nem tudtuk, hogy nem lehet páraelszívót és cirkót ugyanabban a légtérben üzemeltetni (vajon a tervező tudta?). Mert hiába van a fürdőszobában, ami természetesen nem az amerikai konyhás nappali része, hanem ajtóval van elszeparálva, akkor is egy légtérnek számít, és így életveszélyes az egyidejű működtetés. Hiába a kialakított hely (még lyuk is van a falon az elszívó kürtőjének), nem lehet beszerelni. Vannak ugyan ezek az aktív szenes elszívók, amiket például a panel lakásokban is használnak, csak az a kérdés, hogy képes-e az a jószág akkora teljesítményre, hogy a marha nagy légtérből kiszippantsa a rendelkezésükre álló teret kitölteni készülő szagmolekulákat.

A fentiek ismeretében vasárnap mégis arra vetemedtem, hogy a karácsony előtt a fagyasztóba spejzolt hekk maradékát kisüssem. Hiába volt ablaknyitás, még tegnap is olyan olajszag volt az egész házban, hogy csak na. Kísérletet tettem Simi alvása alatt egy félórácskára kinyitni az ajtót és az ablakot, és az így keletkezett huzattal kitessékelni a házban tanyázó hekkszagot. Nem tudtam, mennyire sikerült, mert -ezt meg biológiából tanultuk- az ember orra rövid idő alatt hozzászokik a szagokhoz, így nem érzi azokat. Végül kiderült, mert délután kint voltunk egy órán keresztül, és a házba bejőve meg kellett állapítanom, hogy jócskán enyhült a halas olajszag. De sajnos nem tűnt el teljesen. Majd az idő kiűzi ezeket a marhára ragaszkodó szagokat.