Miért jó ez nekem?

Most, hogy már tutira 100 százalékos tény, hogy február 3-án hétfőn újra bezsilipelek az oviba és megkezdem áldásos tevékenységemet, többször is elgondolkodtam, hogy biztos ezt akarom-e, és miért lesz nekem mégis nagyon-nagyon jó, hogy visszatérhetek a munka világába.

1.) Mert végre újra meg tudom rendelni az AVON-tól a kedvenc parfümömet, amiből ugyan vettem 2 üveggel szülés előtt, de már alig van a második alján, pedig igen-igen spóroltam vele.

2.) Mert végre újra a régi, jól ismert, kedves arcok  között lehetek. Ez mondjuk így pont nem igaz, mert a régi kolléganőim szinte mind elmentek amíg itthon voltam és újak vannak helyettük (és a családtagjaimnál kedvesebb arcok nem nagyon vannak). Hárman vannak régiek, a többieket szinte sose -vagy tényleg sose- láttam.

3.) Mert végre újra fontos tagja lehetek a társadalomnak. Hát, ez se igaz. Mert szerintem anyukaként itthon lenni semmivel sem kevésbé fontos, mint akármilyen munka jellegű tevékenység (értsd: amiért fizetés is jár) ellátása.

4.) Mert végre kimozdulok itthonról.

5.) Mert végre -talán, remélhetőleg, esetleg stb.- sikerül beszíneztetnünk a házunkat, amiről lassan lepotyog a 7 éve feltett hőszigetelő dryvit (dryvit?). 

6.) Mert végre Simi kicsit több időt tölt rokonaival és üzletfeleivel, ami minden bizonnyal jót tesz majd a szocializációjának. Vagy nem. Mindenesetre ilyen közhelyekkel nyugtatom magam, miközben arra gondolok, hogy

miért nem jó, hogy visszatérek a munka világába?

1.) Mert már majdnem megismerkedtem néhány anyukával -az egyikkel már beszélgettem is- a babás éneklős foglalkozáson. És ide többet nem fogok eljutni, mert pont csütörtökön van, és én is pont csütörtökönként fogok dolgozni (meg hétfőn, de ez mellékes az ügy szempontjából). Pedig ez az én szocializációmnak is jót tett volna, nem csak Simiének.

2.) Mert folyamatosan Simi miatt aggódom. Hogy hogy fog aludni (ez a fő parám), nem fog-e megutálni, mert másra hagyom, fog-e rendesen enni meg ilyenek.

3.) Mert nem tudom, hogy lesz időm arra, amire eddig is alig volt. Ugyanis az idő beosztása abszolút a leggyengébb láncszem az életemben. Minden hülyeségre elpocsékolom a drága időmet, holott egy csomó dolgot meg tudnék csinálni. Remélem, a feszítettebb életvitel jó hatással lesz arra, hogy jobban odafigyeljek, mivel töltöm a rendelkezésemre álló időt.

4.) Mert valószínűleg még ennél is fáradtabb leszek, hiszen semmi garancia arra, hogy az én munkába állásommal egy időben Simi varázsütésre végig fogja aludni az éjszakát, így munka ide vagy oda, olyan kipihent leszek, hogy csak na.

Hát így. Egyik percben nagyon várom, máskor meg kapnám a telefont és visszatáncolnék, annyira elkap a pánik.