Egészen pontosan kedden volt ennyi, de ebben az életkorban pár nap már nem számít, ugye.
A legeslegfontosabb változás az utóbbi két hónapban, hogy Simike elkezdett beszélni. Jó, a legtöbb ember biztos nem érti meg, hiszen leginkább csak a szavak első szótagját mondja, de a vájtfülű édesanya természetesen minden hangját érti jobbára tisztában van azzal, amit közölni szándékozik a gyermek.
Miután néhány nappal ezelőtt megtanulta mondani az "i" és az "u" hangot, hirtelen egy csomó változás lett a szókincsében. Na, nem lettek új szavak, hanem az eddigi sok "ka-ka" most "ki-ki" lett (a cica és a cici) vagy "ku-ku" (kutya, kuka, kuki). Két különböző magánhangzót egyelőre csak nagyon kevés szóban hajlandó ejteni (pl. jejó = redőny, Ádi -pillanatnyilag ez a kedvenc szava, napjában hárommilliószor ordítja teli torokból, akár itthon van Ádi, akár nincs-, néni, papí = papír, kopa = szopi), általában az igekötős igéknél használja őket (je hú = lehúz, já te = rátesz, je má= lemászik, ki do = kidob, be du = bedug és így tovább).
Megjelentek a szókapcsolatok is, bár egyelőre igen kevés van belőlük. Nagyjából két hete mondta először, hogy Juju mama (= Juli mama = anyukám), azóta van már Gi néni (= Gizi néni = szomszéd néni) po bábá (= postás bácsi). Nem tudom, hogy azt, hogy tö o = töröld meg az orrom vagy ké i-i = kérek inni, mennyire számíthatjuk ide, de ilyenek is vannak szép számmal.
És hát ha már beszéd, akkor valami gyerekszáj-féle is elkezdődött.
Valamelyik nap fürdettem, és elkezdte inni a fürdővizet, ami a halálom. Szóltam neki egyszer, kétszer, százszor. Aztán megunta, hogy nem hagyom békén, rám nézett, felemelte a kezét, arisztokratikusan intett egyet, majd elküldött a sunyiba:
-Anya! Pá-pá!
Vasárnap a férjem többször is előadta a Takáts Tamás DBB jól ismert számának címadó sorát:
-Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm...
Úgy az ötödik után Simi nyilván megunta édesapa piszkos cipője miatti panaszkodását, és megoldotta a problémát:
- Ú(j) pepe (cipőt) me(g kell) tö(rölni)!
Tegnapelőtt be volt kapcsolva a tévé, ahol a méltán híres sztájliszt, Meleg Lakatos Márk volt épp képernyőn. Simkém meg is jegyezte, hogy:
-Néni!
Ennyire nyilvánvaló lenne?
A karácsonyra kapott játékok nagyon el lettek találva, szívesen játszik velük: duplózik (legalábbis erősen próbálja összetenni az elemeket), nézegeti a könyveket (néha akár két mondatot is fel tudok olvasni belőlük), a tesóméktól kapott töltögetős fürdős játékkal addig képes játszani, amíg bele nem fagy a vízbe.
Ezen kívül csak a szokásos, hogy nem eszik és nem alszik, de ez csak az én bajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése