2016. március 20., vasárnap

Túlzás nélkül állítottam

 azt, hogy nem tudok főzni, de nehezen hitték el. Ez mondjuk itt már mindenkinek nyilvánvaló, de vannak még a világon, akiknek nem.
Történt ugyanis, hogy ma ebédmeghívása volt a családnak olyasvalakihez, akinél még sosem jártunk, ismerős ugyan, de annyira azért nem közeli. Gondolom ezért is volt, hogy ő is nagyon készült, és akkor pont az történt vele, ami mindenkivel szokott, hogy nem sikerül az, amit akart. Szegénykém hosszú perceken át szabadkozott, hogy ő, aki legendásan jól főz, most is mindent beleadott, de retteneteset alkotott. Annyira átéreztem, sőt, neki sokkal rosszabb lehetett, mint nekem szokott lenni, mikor nem sikerül valami, mert én azért eléggé szokva vagyok a helyzethez. Próbáltam biztosítani arról, hogy miattunk aztán nem kell aggódnia, hiszen a családom az én főztömet eszi már hosszú évek óta, biztosan ízleni fog mindannyiunknak az étel. Szerintem nem sikerült maradéktalanul meggyőznöm, mert ebéd előtt újra szabadkozni kezdett a főztje minősége miatt, és ekkor már a férjem is beszállt a meggyőzésbe:
- Ne aggódj, az Andi már 17 éve edz minket!
Gondolom, ez azért csak hatott, mert elénk merte tenni a szerintem amúgy teljesen kifogástalan almalevest és sült bacon-ös pulykamellet. Nem volt annak az égvilágon semmi baja, de komolyan. A család szerint sem.

Most amúgy belegondoltam, hogy mi mennyire ritkán hívunk vendégeket. Én gyakorlatilag soha, inkább a férjem szokott invitálni hozzánk bárkit is. Én tényleg azért nem hívok senkit, mert utálok lebőgni, hogy mennyire gyatra szakács vagyok. Így aztán csak olyanok jönnek hozzánk, akik valóban annyira jó barátaink, hogy nem szégyellem eléjük tenni, amit csináltam, és ők sem szégyellik, ha nem eszik meg, ami nem ízlik nekik.

4 megjegyzés:

  1. Csatlakozom a "de nehezen hitték el" táborhoz. Annyira sokat emlegeted, hogy mennyire nem tudsz főzni, hogy ha egyszer hazajutok, egészen a szomszéd utcáig anyámékhoz, pofátlanul meg fogom magam hívatni hozzátok ebédre. Ha akarod, annyi könnyítéssel, hogy ebéd előtt két órával érkezem, és együtt rontjuk el. Egyszerűen furdal a kíváncsiság, de nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs, hogy csak most válaszolok, de nem kell meghívatnod magad, vedd úgy, hogy MOST MEGHÍVTALAK BÁRMIKORRA, mikor itthon vagytok! Amúgy szívesen rontok el bárkivel együtt bármit, lehet jönni próbálkozni :-D!

      Törlés
  2. Én esküszöm nem értelek, hiszen bármit ettem Nálatok, bármit csináltál, még minden nagyon finom volt. Szóval én még mindig nem tudom elhinni, hogy nem tudsz főzni. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Évikém, köszi! Látod, elétek bármit oda merek tenni, nem szégyellem, hogy csak ennyit tudok :D! Az az igazság, hogy valóban van egy-két étel, amit egész jól eltudok készíteni, és általában ezeket szoktam, ha valakit várunk ebédre. Ezért van, hogy hozzánk még sose jött valaki 4-5 alkalommal ebédre, mert nincs akkora repertoárom :D!

      Törlés